Versengő nemzedék: az Y generáció

Miben és mitől olyan más az Y generáció, mint elődeik? Ezzel a generációval kapcsolatban Tari Annamária az Y generációról megjelent könyvében igen részletes ismertetést nyújt. Az Y generáció a 80-as években született gyerekek az

Miben és mitől olyan más az Y generáció, mint elődeik?

Ezzel a generációval kapcsolatban Tari Annamária az Y generációról megjelent könyvében igen részletes ismertetést nyújt. Az Y generáció a 80-as években született gyerekek az ezredfordulón felnőtté vált  igen népes nemzedéke. Ők azok, akik születésük óta versenyben vannak az erőforrásokért; versenyben voltak már a bölcsődei és óvodai férőhelyekért is, később forfa-épületekből és állami lakásokból ideiglenesen átalakított iskolai osztályokba jártak. Ők azok a fiatalok, akik megtanulták, hogy a sikerhez minden nap folyamatosan bizonyítaniuk kell.

Öntudatos fogyasztók, akik a pénzre, sikerre és pozícióra a fogyasztás szabadságának és a trendi tárgyak birtoklásának alapfeltételeként tekintenek. A korábbi nemzedékekhez képest sokkal öntörvényűbbek, a lojalitás inkább rövidtávon számít fontos értéknek a szemükben. Irtóznak szüleik „rabszolga-lététől”, munkahelyükön szeretnék elkerülni a „mókuskerék” érzését. Magas elvárásokat fogalmaznak meg a munkahelyükkel szemben, nagy az igényük az önálló döntéshozatal lehetőségére, a rendszeres visszajelzésre, igen ambiciózusak és sikerorientáltak.

A csoporthoz tartozás érzését leginkább a virtuális térben teremtik meg és tartják fenn, a különböző közösségi oldalakon és blogokon keresztül. Folyamatosan, rendkívül aktívan használják az okostelefont és számítógépet, egyszerre akár több párhuzamos felületen is jellemzően fent vannak, „multitasking” üzemmódban egyszerre több téma és feladat között megosztva a figyelmüket. Nem is igen rágódnak hosszasan a felmerülő problémákon, az érzelmileg feszült helyzeteket nem tartják vissza és nem emésztgetik, nem sokáig tárolják a gondolkodás mezején, hanem rendszerint azonnal megosztják, „real time” kitálalják valakinek, például a facebookon, ezzel látszólag megtakarítva a kellemetlen, de szükséges lelki munkát, de ez által külső megítélésre, véleményre, visszajelzésre bízva döntéseiket és önértékelésüket. A pszichológia ezt a jelenséget „mentális inkontinenciaként” írja le, amely a folyamatos fásultság és belső üresség érzéséhez vezethet el.

A külsőségek, a trendi imázs, a külső vélemények amúgy is különös hangsúlyt kapnak az Y generáció életében. Szinte narcisztikus önmegvalósítás igénye hajtja őket, a korábbi nemzedékek szemében gyakran pökhendinek, individualistának és törtetőnek ítélt magatartással, aminek okozója sokszor a hagyományos tisztelet és a jó értelemben vett alázat hiánya.

Ennek hátterében a családok megváltozott struktúrája is kitapitható; a korábbi nemzedékek többnyire szigorú, erősen korlátozó, viszonylag stabil, a hagyományokra támaszkodó családban nőttek fel, ahol a gyerekek pozíciója a családi hierarchiában egyértelműen a szülők mögött volt, de ez az Y generáció tagjai többségének családi hátteréről már nem mondható el.

Miként hat mindez a mai fiatal vezetők hozzáállására?

A következő héttől erről egy kicsit részletesebben is megosztom tapasztalataimat ebben a blogban.