A kígyó a farkába harap, avagy a cégtulaj és az ideális utód

Nem csak a képzelet szülötte a történet: Többszöri ide-oda érdeklődés, tapogatózás, telefonálgatás után, egy esős késő őszi napon végre le tudtam ülni egy hazai KKV-körbe tartozó termelő cég egyedüli alapítójával és tulajdonosával.

A feladat

Egy közös ismerősön keresztül keresett meg avval a napjainkban tipikus kéréssel, hogy új, más irányú érdeklődése miatt viszonylag gyorsan segítsek neki kiszállni a cég mindennapi operatív irányításából. Előre bocsátom,  hogy nem generációváltásról van szó, hiszen partnerem a negyvenes éveinek végén jár és a céget mintegy 15 – 20 éve eléggé fiatalon alapította korábbi alkalmazotti szakmai ismereteire támaszkodva. 

Komoly ember volt, szépen szisztematikusan és becsületesen építette fel a céget. Feszesen és észszerűen vezetett vállalkozást láttam egy ipari környezetben bérelt telephellyel, biztos, de nem korlátlan piaccal.

Az elképzelés

Volt határozott elképzelése, ami arra épült, hogy én interim menedzserként rögtön átveszem az ügyvezetést és majd megfontoltan keresünk egy végleges ügyvezetőt, aki emberileg és szakmailag is felnő a feladathoz és gyakorlatilag önjáró. „Családtag kizárva”, szólt a fontos szabály.

A folyamat

Aztán nekiláttunk átnézni a céges folyamatokat, meghatározni, melyik területet mikor kinek lehet nagyobb hatáskör biztosítása mellett átadni. Hamar kiderült, hogy a folyamatok bár elvben a szokásjog szerint kialakultak, de a jövőre való tekintettel egy sor vonatkozásban át kell nézni, részben változtatni és legfőképpen dokumentálni. Itt már bejött a tanácsadói és HR-munka, hiszen a funkciókat egyértelmű vezetőkkel, felelősökkel kellett összepárosítani, definiálni. Ez és a járulékos nem túl izgalmas feladatok, mint a munkaköri leírások, helyettesítési szabályzatok stb. rövid idő alatt elkészültek.

Amikor már túl voltunk a kontrolling tökéletesítésén és a mérőszámok teljesítményértékelési rendszerbe való beépítésén is, egyre türelmetlenebb lett megbízóm. Mikor keresünk már új ügyvezetőt?

A cég egyre önállóbban működött, kezdett önjáró lenni, így aztán nyugodt lelkiismerettel kezdhettük el közös teammunkával összeállítani az ideális jelölt profilját.

Az ideális jelölt

Jöttek a szokásos pontok, mint az iskolai végzettség, az ideális életkor, az eddigi pályafutás és tapasztalatok, az általános és speciális kompetenciák, az IQ és EQ, és még az ideális lakóhely és család is stb…. Megbízóm nagyon aktív volt, látta, hogy én nem igazán vagyok HR szakértő, ő egyébként is jobban ismeri mi is kell ide. Gyűltek a flipcharton a profilpontokhoz tartozó ideálisnak vélt tulajdonságok és én egyre kényelmetlenebben éreztem magam. Valahogy el sem tudtam képzelni, hogy fogjuk ezt a „királyfit” megkeresni és megtalálni, kit bízzunk meg a kereséssel. Még szkeptikusabb lettem ennek az időbeni lefolyásától. Nem így terveztem ezt eredetileg.

A végkifejlet

Mikor a végleges profilkövetelmény összeállt, megbízóm diadalittasan nézett körül én meg egyre mélyebbre csúsztam a székbe. Döbbenetes felismerésre jutottam: Itt áll előttem az ideális jelölt: a megbízó saját maga!!!

Nem részletezem…. A vége az lett, hogy a megbízó maradt aktív a cégben, de egy kulcsterületre összpontosít, a többit pedig viszik a jól szabályozott környezetben a vezetők. Nem lett belőle keresés.

Csuri Ferenc Gábor, FERZIT Kft.