De én nem is keresek állást!

A passzív álláskeresők megszólítása lett a HR-esek, toborzók új kihívása, mert ugye már nem jönnek százával az önéletrajzok egy-egy helyre. A passzív álláskereső viszont nehéz eset: nincs fent az önéletrajza állásportálokon

A passzív álláskeresők megszólítása lett a HR-esek, toborzók új kihívása, mert ugye már nem jönnek százával az önéletrajzok egy-egy helyre. A passzív álláskereső viszont nehéz eset: nincs fent az önéletrajza állásportálokon, Linkedinen talán aktív, de nem a profilját frissítgeti, hanem kommentelget, beszélget, kapcsolatot épít. A munkahelyén alapvetően jól van, talán néha idegesítő számára egy-két dolog, de a váltás még fel sem merült benne. Neki bizony el kell adni egy állást, egy új pozíciót.

A másik oldalról ez úgy néz ki, hogy egy munkavállaló egyszercsak kap egy megkeresést. Nem gondolt állásváltásra, és sok esetben, „á, minek ez” felkiáltással még csak nem is válaszol a megkeresésre. Ez a legrosszabb, amit tehet.

Na nem azért, mert nem „segít” a toborzónak, hanem azért, mert esetleg 5-10-20 éve ugyanott van, és fogalma sincs, mi történt eközben a munkaerőpiacon az ő szakmájában, hivatásában, iparágában. Pl. lehet, hogy háromszoros, négyszeres fizetés is várhat rá. Nem túlzás, történt már ilyen a praxisomban olyanokkal, akik szerencséjükre legalább elkezdtek tárgyalni.

Az állásváltásra meghívás önmagában is lehet egy sokk, egy betolakodás a jól megszervezett életébe. Aztán mérlegel: a váltás kockázata, másik telefonszám, más napirend, ismeretlen, új kollégák, macera az egész… Némi lelkiismeretfurdalás, hogy egyáltalán otthagyja a mostani helyét: mi lesz velük nélküle? Olyan kényelmes minden… Ezek láthatólag mind érzelmi kötődésről szóló „érvek”, ami érthető, de… ezek inkább a hobbi jellemzői. A karrier inkább tudatos, racionális döntés kell, hogy legyen, ennek meg is vannak a maga szempontjai. Tehát, ha megérkezik a megkeresés, mit is tegyünk? Adjunk esélyt magunknak is, a kereső cégnek is, némi mérlegelés után.

1. Milyen régóta vagyunk a jelenlegi helyünkön? Nem érdemes évek számában gondolkodni, mert van, ahol a 3 év is sok, van, ahol a 10 év is kevés. Amit ilyenkor mérlegelni kell: vár-e itt olyan újdonság, fejlődési lehetőség, ami miatt itt kell maradni, és nem érdemes váltani? Modern szakmai környezetben vagy-e, vagy inkább ósdi, régi, szép szóval „bejáratott” szervezetben, rendszerekben mozogsz?
2. Milyen kockázatai vannak az állásváltásnak? Ha elkezdesz erről az állásról tárgyalni, akkor előtte ugyan kialakítod a megfelelő stratégiát, de még így is választhatsz rosszul. Benne van, hogy nem válik be, hogy egy tényező kimaradt a számításodból, hogy valami mégsem felel meg a várakozásaidnak. Ez bizony kockázat, amit lehet vállalni, vagy nem vállalni. És persze csökkenteni. Ilyenkor jól jöhet, ha van egy közvetítő (a.k.a. „fejvadász”), akinek tevékenysége okán nagyon fontos, hogy ne válassz mellé, azaz vigyázni fog rád, segíteni fog neked.
3. Adja magát a kérdés rögvest, hogy ki keresett meg? Ha fejvadász, az ugye ad egy kockázatcsökkentő tényezőt. Ha a cég HR-ese közvetlenül, az meg gyorsabbá teszi a folyamatot, és persze neki is fontos, hogy olyan embert vigyen be a cégébe, akit meg is tud tartani. Emllett van olyan cég, akivel egyszerűen muszáj leülni tárgyalni. A piacvezető, a feltörekvő, az innovátor, a szakma legismertebbje. Lehetsz olyan lúzer, hogy nem ülsz le velük tárgyalni, ha hívnak? Ha a versenytárs hív, az egy érdekes helyzet, mert pl. versenytilalmi korlátozás is lehet a munkaszerződésedben, és lehet, hogy erkölcsileg sem elfogadható az „átállás”, de ezt alaposan mérlegelned kell.
4. Mi a pozíció, mi a feladat? Újabb, szebb, jobb valamiben? Miért te kellenél nekik? Ezt meg kell kérdezni – upsz, ez már tárgyalás.
5. Előrelépés ez neked valamilyen módon? Szakmailag, feladatban, pozícióban, anyagiakban, esetleg simán csak kényelmesebb? (pl. mert itt rugalmas lenne a munkaidő, van home office, közelebb lenne, jobban szervezhetnéd a napirended)
6. Kivel kell tárgyalni? A junior researcher, aki esetleg megtalált, nyilván nem tűnik a legmegfelelőbbnek, de az előző pontok által előkerült kérdéseidet neki kell feltenned az elején. Legfeljebb visszamegy az ügyfeléhez a kérdéseiddel, bevonja a tapasztaltabb kollégáit. A cég HR-ese már jóval könnyebben válaszol majd a kérdéseidre, és már a kérdéseiddel el is tudod kezdeni a meggyőzését – ha egyébként valamennyire mégiscsak adsz esélyt az állásváltásnak.

Tegyük fel, belevágtál a tárgyalásba. Mi jöhet ki belőle? Először is tudnod kell, hogy ugyan ők kerestek meg, de később még mindig dönthetnek úgy, hogy mégsem szerződnek le veled, mert … rengeteg oka lehet, amiből tanulhatsz, nemcsak magadról, de az adott cégről is dolgokat. Lehet, hogy neked nem felel meg, amit ők gondolnak a feladatról, munkáról, pozícióról. Lehet, hogy nekik nem felel meg az a szakmai nézőpont, amit te képviselsz. Lehet, hogy túlértékelték a pozíciót, nem is kell olyan szintű tudás, tapasztalat, ami neked van, vagy éppen alulértékelték, jóval több kell a feladathoz, mint amit ők gondolnak. Inkább derüljön ki mindez a tárgyalás során, mint mondjuk 1 év múlva, amikor már váltottál. Természetesen bármikor mondhatsz nemet, visszaléphetsz a tárgyalás során, de ezt tedd kellő udvariassággal, felelősséggel. Egy felelősen meghozott döntést a másik fél is értékelni fog.

Az egész folyamat – bármi is lesz a kimenete – arra mindenképpen jó, hogy lásd, mit láttat rólad a Linkedin profilod, milyen a szakmai híred, mit kaphatsz a munkaerőpiacon manapság. Közben rájöhetsz magadról is egy pár dologra. Pl. hogy „kényelmes a munkám” az nem ugyanaz, minthogy „szeretem a munkám”.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #