Hogyan (ne) használd az önéletrajzgyártó online eszközöket? – Canva, Europass és társai

Néha már azt érzem, hogy régimódi vagyok, mert nekem a szövegszerkesztővel áttekinthetőre szerkesztett CV a komfortos, de az új idők mellett nem mehetek el szótlanul, mert a világ bizony fejlődik. És legkevésbé sem az én ízlésem számít egy önéletrajznál – még csak nem is azé, akiről az önéletrajz szól. Vannak módszerek, szokványok, amik működnek, és ezeket látszólag támogató eszközök, ingyenes, online, PDF-ben letölthető szép CV-t adnak, még akár okostelefonról is jól használhatók (pl. Canva, és további CV-builderek).

Most jön a döbbenet: ezek célja a szép, látványos, standard CV előállításának segítése, ill. az összehasonlíthatóság megteremtése. Ez utóbbi ugye pont nem jó az álláskeresőknek, ezért aztán Europasst csak akkor írunk, ha kifejezetten azt kérik, és nagyon akarjuk azt az állást. A Europass elemi utálata helyett inkább a többi „lehetőséggel” folytatom.

Ezek az eszközök tehát szép CV-t adnak, többnyire PDF-ben. Hanem azonban ez sokszor a tartalom és persze az álláskeresés, mint cél rovására megy, és mivel a laikus többség annyit lát, hogy szép lett, azt hiszi, jó is lett. Nincs baj azzal, ha valaki ezeket az eszközöket használja, ha a céljai és ezen eszközök korlátai nem ütköznek. Márpedig ütköznek. A CV struktúrája is a céljainkat kell, hogy szolgálja egy CV-ben. Ehhez persze először célokat kell azonosítani. Aztán kitalálni, milyen stratégiával keressünk állást: feladatalapon, kompetencia-alapon, iparági alapon, vezető-specialista, senior-medior-junior stb. stratégiával, majd az egyes jelentkezésekre külön épített taktikákkal. Ezeket nemcsak a CV tartalmával, hanem a formájával is lehet támogatni – vagy online CV szerkesztő eszközök esetében inkább akadályozni.

Márpedig az a cél, hogy állást találjunk, erre kell a CV, nem másra. Itt is megismétlem: az önéletrajz egyetlen célja, hogy eljussunk állásinterjúra általa. Mindennek ezt kell szolgálnia: a formátumnak, a tartalomnak, a benne lévő kulcsszavaknak, linkeknek, a fénykép elhelyezésének vagy hiányának stb. Az időpontnak, amikor elküldöd. A motivációs levélnek, amivel megtámogatod a CV-d mondanivalóját. A Linkedin profilodnak, ami nem az önéletrajzot képezi le, hanem további információkat ad rólad. Az eddigi munkánk, tapasztalataink alapján választ kell tudnia kapni a CV-t olvasónak, hogy mit-mikor-miért-kinek csináltál. A formátum legyen jól strukturált, de vajon jó-e a kéthasábos, lap  közepén kezdett érdemi sorokkal díszített CV?  Hááát, ha ezzel a szerkesztettséggel célunk van, és azt szolgálja, akkor igen, ez jó. Pl. akinek kevés tapasztalata van, ezzel a struktúrával többnek látszik.

És mi a te célod?

A karrierváltók, feljebbváltók, GYES/GYED visszatérőknél a legnehezebb ezeket a célokat azonosítani, sőt, először formálni kell a céljaikat. A legtöbben úgy kezdik, hogy „valami adminisztrációs”, „valami irodai” munka legyen. 100%-ban home office-ban… Ez biztonságos terep sokaknak, hiszen mindig is adminisztrációs munkát csinált, és nincs nagy különbség az adminisztrációban, mert sok esetben törvényi szabályozás határozza meg, mit is kell csinálni – plusz a vezetőket támogató adminisztrációs igények, amik megint nagyon hasonlóak mindenhol. Viszonylag kockázatmentes: ha mindent mindig időben megcsinálunk, úgy, ahogy mások eldöntötték, nincs túl nagy esély arra, hogy hibáznak. A home office meg most menő, és kényelmesnek is tűnik, jó lesz ilyet elvárni. Erre elég könnyű önéletrajzot gyártani, a probléma velük, hogy mindenkié egyforma lesz, gyakorlatilag a szerencsén múlik, kié lesz az állás. Ezért praktikus ezt elhagyni, és elfogadni, hogy mostantól nem ezt kell csinálni, hanem pl. feljebblépni. Ez veszélyesnek tűnik, bizonytalanságokat hoz.

Feljebblépni standard önéletrajzzal? Nem fog menni…

A fenti veszélyérzet feloldására szoktam felidéztetni a dilemmázó álláskeresőkkel, hogy milyen feladatai is voltak pontosan. Van-e olyan feladat ebből, amit szeretett is, lehetne is rá külön pozíciót találni? Nem mindig van. Akkor jön a következő módszer: akinek „csak” ebben van tapasztalata, az viszont biztosan látott már olyan pozíciókban dolgozni embereket, amit ő csinálhatna feljebblépve. Ergo, valami elképzelése biztosan van arról, hogyan is kell hozzáfogni. Látott-e hibákat, kiemelkedő teljesítményeket? Azokról mit gondol? Kibontjuk, és íme, ott a „tapasztalat”, lehet beleírni az önéletrajzba. A munkáltató, aki kiválasztja őt, pontosan tudni fogja, miért választja – még csak nem is az előző munkahelye irányítószáma alapján választ. A lehetőséget keresi a jelöltben, ami ebből a fajta „szekunder tapasztalatból” levezethető.

Ezt kell átadni a pozícióhoz igazított önéletrajzban és az állásinterjún. Az ilyen igények egymásra találásán segít a feladatalapú és a kompetencia-alapú önéletrajz, illetve ezek egyedi mixe. A CV-makerek itt megszégyenülten elfüstölnek… Pont mint egy Europass. Ott vannak bennük a kötelező CV szekciók, még a végzettség eleje-vége is beleírandó, napi pontossággal, csakhát ez egyetlen munkáltatót sem érdekel. Készségekben hozza a példát segítőkészen, pl. Microsoft Excel, és még szintet is választhatsz, miszerint akár „professional” is lehetsz. És az mit jelent? Honnan fogom megtudni belőle, mennek-e a statisztikai műveletek pl.? Sehonnan… Pedig ez az, amiért téged választana egy munkáltató egy statisztikai elemzői pozícióba. Hát így nem szolgálják a te céljaidat az ő CV sablonjaik.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! 

Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented Facebook-oldalamon!   

Ha te is szeretnél egy olyan munkahelyet, ami neked jó, ahol nincs helye az áskálódásnak, mobbingnak, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeidet!

# # #