HR-es dilemmák a cégben - komolytól a komorig

Sok HR-es közösségbe beengedtek, még akkor is, ha nem vagyok HR-es ;) – köszönet érte ezúton is - ezáltal belefutok olyan kérdésekbe, amivel átlagos munkavállaló nem biztos, hogy találkozik. Mégis, olyan HR-es dilemmák ezek, amikről mégiscsak jó lenne, ha tudnánk. Van, ami apróságnak tűnik, más igen komoly, komor probléma.

Ezekből az esetekből az látszik, hogy az emberi kapcsolatokkal mégiscsak jó, ha egy külön szakember (mondom: szakember!) foglalkozik a cégen belül, márpedig ez a HR-es szakma lesz. Még egy jó szakemberként számontartott HR-es is belefuthat ilyen és hasonló ellenállásokba, mert a HR-esnek ellenállni bizonyos munkavállalói vélemények szerint „menő”… (ez a jelenség az álláskeresést is akadályozza, de azt majd máskor tárgyalom ki). A tanulságot előre levonom: Ha a HR-essel szoros lenne az együttműködés, akkor általában jobb lenne minden munkahely.

„Ne avatkozzon a cég a magánéletembe!”

Valóban így van, ne avatkozzon be. De segítséget felajánlhat?

Például: Egy adott cég kékgalléros (fizikai munkás) környezetében szemlátomást sok az alkoholfüggő, emiatt műszakok indulnak hiányosan, és még „üldözni” is kell a munkavállalót, jön-e ma, késik-e vagy egyáltalán nem fog megérkezni. Vagy megérkezik ugyan, de láthatólag másnapos, alacsony teljesítménye lesz, és persze a munkahelyi baleset kockázata is magasabb, így mindenképpen tenni kell valami a helyzettel, mert a termelékenység, hatékonyság a teljes cég és az összes dolgozó érdeke. Ha tudják a műszakvezetők, hogy kevesebben jönnek, az előző műszakból próbálnak embereket visszatartani túlórapénzért, de ez sem sikeres mindig, a HR-es próbál ideiglenes kapacitást bevonni (diákmunkást pl.).

Lehetne ezt izomból is megelőzni, kirúgás, fizetéslevonás, cafeteriamegvonás, igazolatlan nap, szabadságkiírás stb. de nyilván ez nem lesz jó senkinek, rövidtávon sem. A cég nem fedezi a veszteségeit így, de plusz munkát és rossz hangulatot generál egyszerre, ami olaj lenne a tűzre.

Nosza jön a HR-es, hogy legyen olyan egészségprogram, aminek része a mentális egészség támogatása is. Ezt a szolgáltatást egyébként cégek árulják cégeknek, simán meg lehet venni, nem is túl drága - anonim módon, telefonon hívható pszichológus, pénzügyi tanácsadó, egyéb életviteli tanácsadó. Több értelme van, mint az erőltetett csapatépítőknek, vagy a magából kikelve ordítozó műszakvezetőknek, ami nem old meg semmit ilyen esetben (sem). A cégvezetés belemegy, legyen ilyen, mert jó ötletnek látszik, még pénz is kerül rá, tegyünk egy próbát! Szerződés megköttetik.

Hogyan jelezze egy HR-es a munkavállalóknak, főleg, akiken igazán látszik, hogy szükségük van erre, hogy ugyan hívják már fel azt a számot? Hiszen miattuk (is) van… Nem elég bejelenteni, hogy van ilyen, az igénybevételére is motiválni kell a munkavállalókat. A melós megsértődik, „ne avatkozzanak a magánéletébe”, „nem vagyok én hülye, hogy pszichológushoz menjek” „semmi köze hozzá” stb.

A hiányzások bejelentésére másik cég egy chatbotot vezetett be, ez jól működik – leginkább technikailag és irodai munkavállalóknál. A cég munkáltatói appját le kell tölteni okostelefonra, azon keresztül indítható 1 klikkel a „beteget jelentés”, ami már indítja a folyamatot a munkaidő-nyilvántartó rendszerekben is, automatikusan. Szintén jött az ellenállás, a cég csak ne mondja meg, ki mit telepít a saját telefonjára, jó’van? Hát mit képzelnek ezek, mi? Kötelezővé nyilván nem tenné a cég, de beruházott, hogy jobb, kényelmesebb legyen, erre támadásnak veszik a munkavállalók. A probléma pedig továbbra is csak részben oldódott meg.

Mindkét esetre igaz, hogy nem racionális, hanem sima érzelmi reakció okozza az ellenállást, amin csak a bizalom segít. Vagy legalább az a tudás, hogy a HR-es sem (főleg ő nem) ellenség.

Remek kolléga lenne, de …

Nem tűnik erős problémának, de se tankönyvi megoldás, se udvarias nincs erre… Talált HR-esünk egy fantasztikus jelöltet, szakmailag, emberileg oké, rögvest fel is vennék. De… jelöltkénknek szörnyű szaga volt minden állásinterjún, ezt valahogy jelezni kéne. Ha személyesen, ha telefonon, akármilyen jóindulattal is, de a jelölt megszégyenülten fogja érezni magát (van olyan, hogy kóros izzadás, de az is lehet, hogy csak 40 fokos BKV buszon utazott az interjúra), és emiatt akár úgy is dönthet, hogy nem megy oda dolgozni, ami nagy veszteség lenne. Mi legyen?

Az általam javasolt megoldás – talán nem tökéletes, de még mindig kevésbé kínos, mint akármilyen jóindulattal is jelezni, hogy „büdösnek tetszik lenni” – hogy valahogy lazuljuk el, ne legyen belőle nagy ügy, de mégis szóljunk. Felvenném, és nagyon informálisan "értesíteném" erről a problémáról. pl. megérkezik, izzadt. Szia, látom jól leizzadtál, futottál nagyon? Ne aggódj, nálunk néhány perc késésből nincs gond. Van egy tusolónk is itt meg itt, van szekrény, ott tarthatsz váltás ruhát, át tudsz öltözni mindig, ha szeretnél... Hátha bejön. De mi legyen, ha nem?

A mobbing felkutatása

Látja a HR-es, hogy nagy a fluktuáció, mennek el az emberek, de nem érti, mert az exit interjúkon sem derül ki semmi különös. Általában embereknek akkor lesz elege, ha ismétlődő konfliktusok vannak, vagy olyan folyamatbeli hibák vannak, amiknél nem is làtszik törekvés a megoldásra, üres ígéretek megjelenésekor, fenyegetés megjelenésekor, inkorrekt, etikátlan viselkedés megjelenésekor. De ezt a HR-esnek már nem mondja, ha felmondott, mert minek. Előtte nem mondja, mert minek, úgysem változik semmi (ez sajnos sok esetben pont a mobbing természete miatt reálisan így is van). Pedig változhatna valami, ha tudnák, kik a cég szociopatái, hol vannak a mobbing-gócok, kik a potenciális áldozatok. Ha nem egy ember szól, hanem 8, hogy a csapatban nagy a feszültség, mert… akkor valami gyanús lenne, és akkor már vannak eszközök, hogy vizsgálódjanak a vezetők, és/vagy a HR-esek. Legalább az exit interjún el lehetne mondani, de akkor meg jön az utánanyúlástól való félelem. Ha esetleg mégis sejtik nagyjából a HR-esek, hogy ez a probléma, és pl. szervezetfejlesztő tréningekkel próbálnák meg helyretenni a dolgot, pont azok fognak ennek ellenállni, akik most még nem áldozatok, hanem az agresszor támogatói – a mocskos érdekek ugye… (a mobbing anatómiáját itt elemeztem részletesen, ebből látszik, mire is célzok most)

De kitűnően csomagolható az ellenállás a „HR-ellenes” ideológiába, ezzel biztosítva az agresszor további zavartalan működését. Pedig erre a cég is rámehet, és akkor az érdekek csalóka mivoltára is fény derül: jobb lett volna az agresszor támogatása helyett egy barátságos légkör megteremtésén fáradozni - ehhez pedig a HR-essel kellett volna együttműködni.

Gyászol a csapat

A legkomorabb és legnehezebb dilemmák a csapat gyászesetei, erről jövő héten részletesen írok.

 

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #