HR ki-kicsoda

Mivel keverednek a fogalmak a fejekben, tévesen használják a jelentésüket, szeretnék egy kis rendet tenni ebben. Talán tisztul a kép, talán kevésbé fogunk olyat várni az egyes területektől, amit nem dolguk megtenni. Talán megértik egy

Mivel keverednek a fogalmak a fejekben, tévesen használják a jelentésüket, szeretnék egy kis rendet tenni ebben. Talán tisztul a kép, talán kevésbé fogunk olyat várni az egyes területektől, amit nem dolguk megtenni. Talán megértik egyre többen, mit miért tesznek/nem tesznek azok, akik az új kollégák kiválasztásában vesznek részt. Talán nem fogják telitorokból szidni a "HR"-t, mint szakmát, talán szakmának nézik, akik eddig nem. Mert az, csak ismerni kell. (És mindemellett tudom, és cikkeztem is arról régebben, hogy sokan e szakma művelői közül nem végeznek megfelelő munkát.)

Lássuk tehát ki a fejvadász, a HR-es, a közvetítő, a toborzó, a researcher stb. A „definíciók” a saját tapasztalataimból származnak, nem a tankönyvi fogalmak.

Én most az álláskeresőknek szeretnék áttekintést adni, a tankönyv számukra érdektelen.

HR

Human Resource, azaz emberi erőforrás, cégeknél emberi erőforrás gazdálkodás. A HR-es olyan ember, aki a cégnél ezt a funkciót szolgálja ki. Nagy cégeknél teljes HR osztály létezik, itt külön emberek vannak pl. az új kollégák kiválasztására, a bérszámfejtésre, a kompenzációs (cafeteria) csomagok kidolgozására, a kollégák képzésére stb. Ők is HR-esek tehát, kéretik nem összekeverni őket az interjúztatókkal. Akik nem feltétlenül HR-esek. Azaz „a HR-esek” szidása értelmetlen, a szakma létjogosultságának megkérdőjelezése szintén.

Interjúztató

Bárki, aki az állásinterjún a munkáltató részéről jelen van. Lehet szakember, lehet a leendő főnök, lehet HR-es, lehet akár maga a tulajdonos is, vagy egy meghívott külső szemlélő (pl. pszichológus, anyavállalat HR-ese stb.)

Közvetítő(cégek)

Cégek megbízására, a cégek által leírtak alapján keresnek embereket. Nem az ő hibájuk, ha idétlen, diszkriminatív az álláshirdetés, ha kevés a kínált juttatás. Sokszor megpróbálják a megrendelőnek jelezni, hogy ezeket nem kéne, de kevés sikerrel járnak.

Munkaerő-kölcsönző

A munkaerő-kölcsönző cégek a munkavállalóval kötnek szerződést, de abban az áll, hogy az máshol, a munkaerő-kölcsönző ügyfelénél végezzen munkát. A munkaerő-kölcsönző cég fizeti a munkabért és viseli a munkabérrel kapcsolatos minden kötelezettséget, de a foglalkoztató cégnél (az ügyfélnél) történik a munkavégzés, a munkairányítást, az ellenőrzést, ő határozza meg a munkaidőt, munkakezdés idejét, ebédidőt, a napi feladatokat. Az ilyen foglalkoztatási formának elég rossz hire van, de azért sok helyzetben lehet jó: állandó munkaviszony hiányában, eseti jelleggel pénzkeresésre nagyon jó. Ha nem tudod hosszútávra elkötelezni magad (pl. mert költözni fogsz hamarosan, suliba mész stb.), akkor is nagyszerű. NEM szabad viszont hosszútávon arra várni, hogy majd munkaerő-kölcsönző folyamatosan biztosít neked állást. A foglalkoztató cég számára pont az jelenti az előnyét, ami a munkavállaló számára a legfőbb hátrányt: kölcsönzött munkaerőtől lehet a leggyorsabban megválni. Karrier-szempontból sem az igazi, mert a CV-ben sok néhány hónapos állás lesz, jellemzően teljesen különböző munkaterületekről.

Researcher, toborzó

Ők közvetítőcégnél dolgoznak, akik felhívnak, hogy megtalálták az ilyenolyan portálon az önéletrajzodat, érdekelne-e egy állás. Nagyon nehéz a munkájuk, lévén kapnak egy leírást, és adatbázisból, hirdetés útján, vagy bárhogy, de kell 3-5 jelöltet keríteniük az ügyfelüknek, ráadásul határidőre. Ha felhívnak, és épp nem érdekel egy állást, mondd meg kerekperec, hogy te most nem tudnál igent mondani egy új lehetőségre, ne rabold az idejét. Ha segíteni akarsz neki (mert miért is ne segítenél egy másik embernek), kérd meg, hogy küldje el az állásleírást, hátha van valaki az ismerőseid között, aki épp ilyen állást keres. Ha lesz ilyen ember, az illető rád hivatkozva hívja fel a toborzót. Ha ez összejön, nyertél két embert, aki hálás neked. Kell ennél több?

Fejvadász

A „legizgibb” fogalom, ezért hagytam a végére. Tehát: a „fejvadász” az a közvetítő, akit felső szintű vezetők toborzására kérnek fel. Ők nagyon diszkréten dolgoznak, nem hívhatnak fel valakit úgy, mint egy toborzó, nem hirdethetik meg az állást, elvégre a megrendelőjük a konkurenciának nem adhat ki olyan infókat, ami a belső működését feltárja. A megrendelés általában egy konkrét célcsoportra vonatkozik, pl. „logisztikai vezetőt keresünk édességiparból angol nyelvtudással”. Futkos ilyen az országban vagy 5-6, ebből kell egyet találnia, aki meggyőzhető egy állásváltásra. Vagy megtalálnia azt, aki régebben ilyet csinált, és hajlandó lenne rá újra. Hirdetések nélkül, csak közvetlen megkereséssel dolgoznak. Ezért ők a szakma csúcsa, és ezért tessék a fejvadász fogalmat kellő körültekintéssel használni.