Könnyen találtam állást, segített egy ismerős!
Kapcsolati tőkénk segítségül hívása az álláskeresésben kézenfekvő és kötelező, de ez elég sok munkával és nehézséggel jár – a közhiedelemmel ellentétben nem könnyebb, mint a „szabadpiacon” állást találni, csak másképp nehéz. Sőt, bizonyos esetekben rosszabb kimenettel jár az álláskeresőnek.
Nem kétséges, hogy lehet így is jó állást találni, az előnyöket ismerjük: magasabb bizalmi szint már kezdetekkor, gyorsabb döntéshozatal a kiválasztásban, rövidebb álláskeresési idő, a hely sem annyira idegen, hiszen van ott ismerős.
Ámde, van, amikor másképp sikerül mindez. Mintám természetesen most sem lehet reprezentatív: a Jobangeltől azok kérnek segítséget, akiknél nem végződött jól. Sok tanulság levonható a történeteikből – leginkább azt, hogy a segítő ismerősnek nem mertek nemet mondani – pedig, ha valami nem felel meg Neked, akkor a saját érdekeid legfontosabbja, hogy ne menj bele egy rossz állásba. Lehet, hogy az ismerős megsértődik, igen. Inkább „kövessen ki” a Facebookon, minthogy te vergődj heteket, hónapokat egy rossz állásban, majd ebből az állapotból kelljen keresgélned. Könnyebb lett?
Amikor reverse recruitmentben* ajánlok valakit pozícióra, mindig felhívom az álláskereső figyelmét: nemet mondani szabad!
*Reverse recruitment konyhanyelven: adva van egy kiválasztó, akinél több jó jelölt kerül a végén a nyitott pozíció közelébe, de mivel 1 főt szeretne felvenni, a másik 3-4 jelölt akármilyen jó is, nem kaphatja meg a pozíciót. Ezeket az embereket viszont ismerjük annyira szakmailag, emberileg, hogy merjük ajánlani más HR-eseknek, toborzóknak, ha ehhez hozzájárulnak. Ez már több mint a „megőrizzük adatbázisunkban”, és egyértelmű hozzájárulás kell, főleg GDPR miatt.
Ismerős által könnyebb lehet bekerülni sokkal rosszabb állásokba, mint a "szabadpiacról", ez a beszámolók szerint egy valós kockázat. Az ilyen állás attól lesz rossz, hogy amíg több bizalmat kap a munkavállaló, egyáltalán nem biztos, hogy szakmailag is jól felmérték, odavaló-e. Általában többre hivatott, mint amire felveszik – túlképzett, de ennek ellenére egy alacsonyabb pozícióba azért szívességből felveszik. Néha a szakmai tudása 10%-át használja csak az így állást talált munkavállaló, de végre van állása, hát csinálja, korlátozottan boldogan. Így (is) lehet szakmai temetőbe kerülni.
Sajnos az álláskeresés réme olyan erős („köszönet” az alkalmatlan kiválasztóknak és kontár módszereiknek) és a könnyű bekerülés annyira vonzó, hogy az álláskeresők elfelejtik jó alaposan megvizsgálni a munkakörülményeket, a pozícióban rejlő lehetőségeket. A bizalom pedig olyan ritka kincs, hogy ezzel simán el lehet adni egy rossz állást az álláskeresőknek. Ahol végre várják és akarják, hogy ott legyen, mert egy ott dolgozó vagy a kiválasztó/leendő vezető legjobb barátja ajánlotta, oda örömmel megy a többség. Amikor meglátja a pozíció csapdáit, már késő. Nem akar csalódást okozni az ismerősnek, meg akar felelni, mert állást keresni félelmetesebb, mint rossz állásban lenni, és ismerőst „megsérteni” is olyan rém, amivel nem szívesen néz szembe senki. Ez a csapda benne.
Nehezíti a helyzetet, hogy mostanság az ismerősök is nagyon meggyőzőek (értsd: kevésbé őszinték) tudnak lenni, mert van referral bonus komoly cégeknél: aki kollégát visz oda, és a kolléga ott is marad próbaidő után, komoly jutalmakra számíthat. Ez egyfelől jó dolog, másfelől pont ellene hat annak, hogy az álláskereső objektív információkat kapjon a cégről.
Egy fejvadász számára komoly kockázatot jelent, ha nem a megfelelő embert viszi az ügyfélnek, mert a garanciális feltételek szigorúak (ezért is külön szakma a fejvadászat – fejvadász alatt most értsük az összes külső toborzó céget, akik toborzásra specializálódtak). Egy toborzásban-kiválasztásban laikus, ajánló dolgozó számára jóval kisebb a kockázat, ha nem válik be az álláskereső ismerőse, így nem is lesz olyan körültekintő, mint egy fejvadász. Ami az álláskereső ismerősök kockázatává teszi az ilyen állásajánlatokat. Ha ezekkel a kockázatokkal tisztában vagyunk, és tudjuk is megfelelő stratégiával kezelni, akkor az ismerősön keresztüli állástalálás sem torkollik majd kínos magyarázkodásba, barátság megszakadásába.
A gyakorlatban
Egy ideális munkahely számodra olyan, hogy …. Itt gyűjts össze egy papírra, kézzel írva mindent, ami neked fontos, a szempontjaid szerint csoportosítva. Kis cég, nagy cég, kis közösség, nagyvállalati hangulat, home office – bejárás aránya, földrajzi elhelyezkedés, munkaidő, iparág, pozíció szintje, jövedelem, juttatások, és bármi, ami neked fontos. Mert az a cél, hogy olyan állást találj, ami neked is jó… Valójában minden álláskeresést így kell kezdeni, mert ezeknek már az önéletrajzban is ott kell lennie valamilyen formában.
Ha ez megvan, akkor az ismerősök által kínált lehetőségeket is ezzel a sorvezetővel mérlegeld, az első „állásinterjút” az ismerőssel kell megtenni. Ha már ő is ott dolgozik, érdemes részletekbe menően kérdezni az állásról: mik az elvárások, milyen a hangulat, hogyan megy a szabadságolás, a home office stb. Mindent, ami neked fontos!
Hány pont nem teljesül? (mind valószínűleg sosem fog, ezt is érdemes tudni) Olyan kompromisszumokat kellene kötnöd, ami mindennap okoz neked valamilyen fennakadást? Akkor ne kösd meg a rossz kompromisszumot… érdemes udvariasan visszautasítani a lehetőséget. „Köszönöm, hogy gondoltál rám, de nekem fontos, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol… Ha ez nálatok nem ilyen, akkor sajnos nem tudom vállalni.”
Jómagam nem vagyok HR-es, nem vagyok bizonyítványokkal igazoltan “szakember” a témában. Viszont évek óta látom, hallom, teszem, csinálom, álltam (ültem) az asztal mindkét oldalán: álláskereső is voltam, kollégákat is kerestem. Sokat olvastam róla, először én kaptam tanácsokat, majd lassan én magam is elkezdtem adni őket, szerencsére eredménnyel. Lassan egy évtizede már veszem a bátorságot, hogy segítsek másoknak önéletrajzot írni, állásinterjúra felkészülni. A Jobangel blog azért jött létre, hogy valódi segítséget nyújtson az álláskeresőknek. Tippek, trükkök, gyakorlati útmutatók, szemléletformálás!
