Pofon és mobbing

Néha egy pofon, pont az ami: egy pofon – semmi több. Néha szimbólummá is válhat. Számomra most nem az agresszió szimbóluma – hanem a közvélekedés ártó hatásának szimbóluma. Igen, Will Smith pofonjáról értekeznék, illetve áttételesen a cégen belüli agresszióról, a.k.a. mobbing.

Igen, Will Smith pofonjáról értekeznék, illetve áttételesen a cégen belüli agresszióról, a.k.a. mobbing. (a lentiek megértéséhez javaslom egy korábbi írásom: a mobbing anatómiájáról)

A viszhangja ennek a pofonnak azért érdekes számomra jobangeli nézetből is, mert durván összecseng azzal, amit egy felszínre került mobbingnál lehet hallani, amikor mentegetik az agresszort. Igen, mentegetik. Az agresszort. És fontos megnézni, mi lesz az áldozattal.

A szereposztás az én nézőpontomból:

• Agresszor: Chris Rock
• Áldozat: Jada Pinkett Smith
• Rendőr: Will Smith

Alapvetésként elfogadom, hogy spontán jelenet volt, mert számomra is annak tűnt a testbeszédből, ill. profi testbeszéd-szakértők is ugyanerre a következtetésre jutottak.

Hanem az egyéni nézetek, nézőpontok már sokkoltak, Facebookon, Linkedinen egyaránt.

 

Adva vagyon egy ízléstelen vicc, ami nem baráti társaságban, hanem szó szerint ország-világ nyilvánossága előtt elkövetett sértés egy beteg nő kárára (az alopécia komolyan immunproblémákra utalhat). Az áldozat jelen van, lehet figyelni a reakcióit, de esélye sincs megvédeni magát ebben a helyzetben. Mások szeme láttára és tétlensége mellett történik az egész. Ismerős? Tisztára mint egy munkahelyi mobbing, nem?

És akkor a reakciók a közvéleménytől, Linkedinen, Facebookon, villamoson stb. „gyűjtve”:

Áldozathibáztatás: Jada Pinkett Smith-nek nincs humora, hát vehette volna poénra is! Igen persze, egy súlyos sértéshez még vágjon is jó képet az áldozat, különben ő a humortalan. A mobbing eszköztárában az ilyen jellegű viccek kiemelt szerepet kapnak, ez a legegyszerűbb módja annak, hogy bevonja a csapatot az agresszor a maga bántalmazó akcióiba. Ebből a közvélekedésből látszik: ez szinte mindig sikeres.

Áldozathibáztatás2: Ha az áldozat nem emelt szót, akkor Will Smith miért? Ha az áldozatnak nem fájt, akkor miért nem ő emelt szót? (Mert az áldozat többnyire „lebénul” a támadástól, ezért az áldozatsegítés elvárható bárkitől az áldozat környezetében.)

A védelmező támadása: Különben is milyen csúnya dolog már verekedni?! Bunkóság, nem méltó, agresszió, jujuj. Tudjon már viselkedni! – valójában Will Smith volt az egyetlen, aki kiállt az áldozat mellett. Erre lehet, hogy találhatott volna szebb/illedelmesebb eszközt, de az érzelmi érintettséget ezesetben én enyhítő körülménynek veszem.

Politizálás: volt, aki BLM (Black Lives Matter) vonalat hozott be a véleményébe. Nyilván, ennek itt semmi relevanciája, de a mobbing kapcsán is gyakori eszköz a (cég)politika a mentegetésre: az áldozat sérelmét lehet elfedni, ha valamiféle „nagyképet” hozunk be. Ha eltakarjuk az áldozatot, máris nem kell arról beszélni, hogy egy nő egy verbális agresszió áldozata lett nagy nyilvánosság előtt. Mobbing esetében is tipikus kezelési mód, hogy az áldozat csak ne hisztizzen, az rossz fényt vet a cégre. (A mobbing maga nem…?) A vezetőknek meg pláne ne panaszkodjon. Cégkultúra, employer branding, fontosabb ezeket szépnek láttatni, mint megoldani a problémát. (tényleg fontosak – ezért nincs helye az agressziónak)

Bagatellizálás: az is egy jellemző vélemény, hogy ez egy megrendezett jelenet, meg egyébként is Hollywood, ott minden „mű”. Pont mint egy klasszikus mobbingnál: „nincs is itt semmi baj, csak az áldozat hisztizik, mert figyelmet akar”. Sőt, ő generálja a balhét.

Illetve, sok értekező cikk jelent meg arról, hogy juj, csúnya, rossz agresszió. Ja, izé, hát szegény áldozat, tényleg, őt is illik kicsit sajnálni. (sajnálat, az pont nem kell senkinek…)

Álszenteskedés: „erőszakra nem lehet erőszak a válasz” - hördül fel a „békét kedvelő” tömeg szemforgatva. Valóban, én is pacifista vagyok, ha nem muszáj, nem harcolok. Ez viszont egy olyan helyzet volt, amikor nem nagyon maradt más eszköz, mint a nyílt harc, ha a bántalmazást nem akarta szó nélkül hagyni. Végülis, utólag perelhetett volna az áldozat, ez lett volna a Hollywood-ias megoldás. Csakhát az már kit érdekel… jó kis marketing lett volna az agresszor számára, a sértett pedig élhette volna át újra és újra a sértés fájdalmát. Az, hogy az agresszort pofánvágják élő adásban, pedagógiailag valószínűleg hatékonyabb, és marketingnek is kérdőjeles.

„Tanácsadás”: Sokan tudni vélik, hogy az lett volna a helyes, ha tüntetőleg távozik a sértett és párja a helyszínről. Fuss, ha bántanak! Úgysem áll ki érted senki! Egy klasszikus munkahelyi mobbing esetében én is a menekülést tanácsolom, mert ott nincs más lehetőség – mert realista vagyok: ha eddig nem álltak ki az áldozat mellett, nem is fognak. Smith-éknek a menekülés nem lehetett opció: nekik az a szakmájuk része, hogy jelen legyenek, mutatkozzanak, ahol csak lehet. Persze, mellettük sem állt ki senki…

-------------

Nem állítom, hogy Will Smith a legjobb módját választotta az áldozatsegítésnek, és természetesen egy ilyen incidens nem jó semmilyen szempontból. Nyilván nem jó pofozkodni sem, munkahelyen pláne nem, hogy tartsam a mobbingos párhuzamot. De vajon maradhatunk-e csendben, ha azt látjuk, hogy ártatlan embert bántanak, aláznak meg, és neki nincs eszköze megvédeni magát? Elég-e válaszul egy durva (és főleg ártatlannal szembeni) sértésre, ha csak annyit mondunk, hogy „ejnye, ezt nem kellett volna”? Ha hozzátesszük, hogy „te bunkó”, akkor az már szintén verbális agresszió.

Ahogy most ebben az ügyben, egy klasszikus mobbingnál sincs a legtöbb esetben egyértelmű ítélet az agresszió ellen, az agresszor módszerei ellen. Ha kirúgják az agresszort, akkor is lesz, aki a munkáltatót, mint „igazságot tevőt” fogja elítélni (lsd. még Will Smith elleni támadások). Az egyéni vélemények eltérőek lesznek, megengedőek, elnézően tekintenek az agresszióra, azt keresik, miért hibás az áldozat, és hogy az őt védő ember mennyire nem megfelelően viselkedett.

Ebben a bántalmazó történetben is legkevesebb szó az áldozatról esik. Az agresszor neve is kevésbé kerül elő, nem az ő verbális agressziója a téma, hanem a rá adott válasz. Az áldozatról még kevesebb szó esik, pedig neki kellene a középpontban lenni, neki kellene támogatást kapnia a közvéleménytől. És akkor Will Smith bocsánatot kért. Talán írtam már: ha elindul a mobbing, ki tudja hol áll meg…

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented! 

 Ha te is szeretnél egy olyan munkahelyet, ami neked jó, ahol nincs helye az áskálódásnak, mobbingnak, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!

 További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #