KATA. Szégyen. Válasz Mihalik Juditnak

Egy kiváló bloggernek, Mihalik Juditnak írom katás vállalkozóként e sorokat. Sajnos a kata átalakítás nem havi 20 ezer forintról, “18 Lattéról” szól.

Kedves Judit!

Ismerlek, tisztellek, kiváló bloggernek tartalak. Írásaidat mindenkinek szívből ajánlom.

A katásokról írt posztod kapcsán viszont úgy éreztem, hogy meg kell szólalnom.

Kezdem egy rossz hírrel: az új katatörvény nem havi 20 ezer forintról szól. Ez 1 millió ember egzisztenciájáról - 430 000 katásról és családtagjairól - akiknek felforgatta életét és házi költségvetését az új szabályozás. Már egy hónapja sincs arra, hogy elkezdje kata nélküli életét.

Mekkora is a veszteség?

Nézz rá a HR Portál Átalányadó kalkulátorára. Írd be az egyéni vállalkozó várható éves bevételét és látod az összes adóterhet hónapra lebontva is. Talán abban megegyezhetünk, hogy 150 000 forintos havi budapesti albérletárak mellett havi 300 000 forint kiszámlázott összeg nem luxusbevétel egy főállású egyéni vállalkozónak. Ő szeptembertől átalányadózóként az eddigi 54 000 forint helyett havi 100 045 forint közterhet fizet. Plusz egy 20-asért (?) egy könyvelőt, mert ide már az is kell. 246 000 forint helyett marad neki a zsebében nagyjából 180 000 forint. Az albérleti díj felett pár lattéra még futja, de megélhetésre már nem. De mehetünk felfelé is a bevételi listán. Az 500 000 forintot számlázók havi 100 000 forintot veszítenek.

Igazad van, valóban alacsony volt a kata adókulcsa. De egyszerű, legális, százezreket hozott ki a fekete- és szürkegazdaságból. És nem csak ezt az 54 000 forintot (kata ipa hóra bontva) fizette a katás, hanem a fogyasztási adókat is. A katás létnek megvolt az ára is, amit aki belelépett, az vállalta: nincs táppénz, gyakorlatilag nyugdíj sem lesz és a hitelfelvétel is science fiction. Megtanult öngondoskodni és nem az államtól függni / arra várni. Egyebek mellett egy csodálatos freelancer világ jött létre, és most ők kerültek a szakadék szélére.

Ne tagadjuk, voltak ennek vadhajtásai: katába kényszerített alkalmazottak, ezzel unfair módon versenyelőnybe kerülő cégek, kiszolgáltatott munkavállalók. Ám ezt a hatóságoknak kellett volna hatékonyan ellenőrizni. (Megjegyzem: az átalányadózással ugyanez a probléma megmarad.)

Könnyű azt mondani a katások jelentősen csökkenő jövedelmére, hogy “majd a piac megoldja”, “emeljenek árat”. Mert a vállalkozónak is van főnöke, a megbízó. Úgy látom, hogy a katásoknak a munkaviszonyosoknál kisebb az érdekérvényesítő képessége és az eszközrendszere. Az utóbbi egy év 11 százalékos (valójában 20% feletti) inflációját a katás nem tudta a megbízási díjakban érvényesíteni. És erre a mínusz 10-20 százalékra jön rá az átalányadó könyvelő havi 80-100 ezer forintos többlete.

Abban egyetértünk, hogy százezrek élnek ennél rosszabbul és mindenkinek valamit tennie kellene, hogy a legszegényebbek is emberi módon éljenek. Nem merném kijelenteni, hogy a katások szociálisan érzéketlenek lennének. Sajnos inkább azt látom, hogy a katások felé sincs meg az a társadalmi szolidaritás, amit számon kérsz rajtunk mások irányába. Netadó tüntetések? Ugyan már! Annak a tömegnek a töredéke demonstrál.

Kicsit zavar az is, hogy egy szóval sem említed a kormányzat szerepét és felelősségét, amely emberi sorsok felett dönt. “Mi, vállalkozók, abban vagyunk jók, hogy megoldunk dolgokat” - írod. Hát persze, ha fair a környezet, akkor igen. De hol láttál az EU-ban egy ilyen horderejű adótörvényt érdemi társadalmi konzultáció nélkül a semmiből 24 óra alatt a parlament elé vinni és megszavazni, majd másfél hónapon belül hatályba léptetni. Persze a politika felmérte ennek a kockázatát: épített a hiányzó szolidaritásra, a suttogó propaganda által terjesztett “ők nem fizetnek adót” szlogenre. És arra jutott, hogy ezt így meg lehet csinálni négy hónappal a választások után.

Sajnos meg lehet. Nem az a baj, hogy emelni kell az adót. Hanem az, ahogyan ezt a kérdéskört ott fent “megoldották”.

Kollegiális üdvözlettel:

Karácsony Zoltán