Munkaadók, ne tegyétek kötelezővé az oltást!

Leszögezem, hogy maximálisan oltáspárti vagyok. Már három dózis bennem van (két Szputnyik, egy Moderna), és a környezetemben is ennek a fontosságát hangsúlyozom. A csütörtökön bejelentett kormányzati intézkedéssel, amely szerint a munkaadó oltáshoz kötheti a munkavégzést, már messze nem értek egyet.

Csütörtökön Gulyás Gergely, a Miniszterelnökség vezetője a Kormányinfón bejelentette, hamarosan megteremtik a jogi lehetőségét annak, hogy a munkaadó a Covid elleni oltás felvételéhez kösse a munkavégzést (ez aznap késő este meg is jelent a Magyar Közlönyben "598/2021. (X. 28.) Korm. rendelet a munkahelyek koronavírus elleni védelméről" címmel). Aki 45 napon belül nem veszi fel az első oltást, őt munkaadója fizetés nélküli szabadságra küldheti maximum egy évre. Aki nem kaphat vakcinát, ő orvosi igazolással mentesülhet ez alól.

A kormányzati szándék világos. Az oltási program rendkívül lelassult, a 60 százalék körüli oltottsági rátán érdemben hónapok óta nem tudnak javítani. Valahogyan fel kell pörgetni a tempót és a nyomásgyakorlást a kormányzat a munkaadók kezébe adná. Látható, hogy a magas átoltottságú országokat a negyedik hullám kevésbé sújtja. Ellenben ahol csak 20-30 százalék kapta meg a vakcinát (Románia, Bulgária, a balti országok), ott tombol a járvány, jönnek a különféle korlátozó intézkedések, drámai a helyzet a kórházakban. Magyarország a kettő között van, ami azt is jelenti, hogy a jelenlegi oltottsági szinten nem fogjuk olcsón megúszni a telet.

A csütörtök késő este megjelent kormányrendelet valószínűleg alkotmánybírósági kontroll alá kerül és az is valószínű, hogy azon átmegy. Az Ab a közelmúltban adott ki egy állásfoglalást arról, hogy jogszerűen különbséget lehet tenni oltott és oltatlan munkavállaló között.

Kérdés, hogy érdeke-e a munkaadónak oltáshoz kötni a munkavégzést és milyen következményekkel számolhat, ha meglépi.

Úgy látom, hogy az oltáspárti-oltásellenes ellentét sok munkahelyen már jelen van. Csak most a szőnyeg alatt parázslik. Egy ilyen intézkedés az oltáspártiak totális győzelmét hozná és nehezen elképzelhető, hogy az oltásellenesek a fehér zászlót lengetve foglalnának időpontot az interneten Pfizerre vagy Modernára. Sokan inkább továbbállnának vagy fizetés nélküli szabadságon kezdenének állást keresni. Ugyan Gulyás Gergely azt ígérte (és a rendeleten is ez van), senkit nem lehet ezért kirúgni, ám elég életszerűtlen, hogy egy otthonlétre kényszerített oltatlan, aki még fizetést sem kap, a Covid végét várva abban reménykedik, hogy visszamehet korábbi cégéhez. Megéri egy munkaadónak a munkavégzéshez nem kapcsolódó frontot nyitni, ami tovább mélyíti az árkokat a szervezetben? Szerintem nem. Egy ilyen intézkedés még egy jól működő szevezetet is a feje tetejére állítana pszichológiailag.

(Persze ez sem teljesen fekete-fehér. A szoros ügyfélkapcsolattal járó munkáknál - az ügyfelek védelmében, megnyugtatására is - jogos és üzleti érdek lehet a szigor, ám csak körültekintő bevezetéssel.)

Nagyobb a valószínűsége, hogy az oltatlanok között olyanok is vannak szép számmal, akik kiváló munkaerőnek számítanak. Ha pedig egy cég alkalmazza a kormányzattól kapott fegyvert, akkor nincs mese, őket is fizetetlen szabira kell küldeniük. Máskülönben diszkriminációt követnek el, és jön az újabb vizsgálat, vele meg a bírság, rosszabb esetben egy munkaügyi per. Ezekre a munkavállalókra ráadásul gyorsan lecsaphat az a konkurencia, amelynek eszébe sem jut oltottsághoz kötni az alkalmazást, mert ennek semmi köze az értékteremtéshez, a bevételnöveléshez.

El tudjátok képzelni, hogy megéri a gyárakban a betanított munkások körében egy újabb alkalmazási korlátot bevezetni? Most, amikor annyira hiánycikk a munkás kéz, hogy Ukrajnából, Indonéziából és Vietnámból kell dolgozókat importálni?  

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy bizonyos cégeknél a munkaadó fegyvert kapott az olcsó leépítésre. Ahol az oltatlanok eleve a gyengén teljesítők között vannak, most könnyen egy körrel kijjebb lesznek helyezhetőek. 

A végső érvem pedig az, hogy az oltatlanok is emberek, akik másban hisznek, más impulzusokat kapnak, nekik az oltás fenyegetést jelent. Ők arra szerződtek, hogy az évek alatt felszedett tudásukkal, tapasztalatukkal sikerre vigyék munkaadójukat. A munkaadók zöme pedig szereti hangsúlyozni az elfogadást, a más vélemények tiszteletben tartását, a toleranciát, a legkisebb közös többszörös keresését. Az oltatlanok meggyőzése nem a munkaadó, sokkal inkább a politika feladata lenne. Akár pénzügyi juttatásokkal (látni példát erre más országokban), akár más, az oltottakat előnybe helyező intézkedésekkel. Csak utóbbi nem lenne népszerű. Egyszerűbb átdobni a labdát egy olyan szereplőnek, akitől a munkavállalók anyagilag függnek. Legyen a munkaadó a rossz zsaru. Pontosabban én azt mondom, ne legyen az!