A közösségi közlekedés „akadálytelisége” mint munkavállalást (is) korlátozó tényező

Október 2-án, kedden egy izgalmas kerekasztal-beszélgetésen vehettem részt az Önállóan lakni-közösségben élni mozgássérült érdekvédelmi csoport szervezésében a Premier Kultcaféban. A rendezvény a „Még mindig úton vagyunk”-

Október 2-án, kedden egy izgalmas kerekasztal-beszélgetésen vehettem részt az Önállóan lakni-közösségben élni mozgássérült érdekvédelmi csoport szervezésében a Premier Kultcaféban. A rendezvény a „Még mindig úton vagyunk”- Mozgáskorlátozott emberek a tömegközlekedésben címet viselte – nem hiába, hiszen célja volt egyrészt annak bemutatása, hogy a budapesti tömegközlekedés akadálymentességével kapcsolatosan milyen nehézséggel szembesülnek még napjainkban is mozgássérült embertársaink, másrészt a résztvevők felvázolták az elmúlt időszakban a területen elért eredményeket, megoldásokat és a tervezett változásokat is. Haladunk az úton tovább töretlenül… Az eseményen megjelent szakértők két kiemelt témával foglalkoztak: az akadálymentes autóbusz- és villamosjáratok számának a növelése, valamint a mopedhasználók általános helyzete került terítékre. Bár számos eredmény mutatható fel a Budapesten belüli közlekedés akadálymentességi fejlesztése terén, és jó néhány iniciatíva van aktuálisan is kilátásba helyezve, az is elmondható, hogy továbbra sem különösen megoldott a mozgássérült személyek távolsági közlekedése, mely jelentős akadályokat gördít mindazok elé, akik környéki településekről járnak be a fővárosba vagy vidéken próbálnak eljutni A-ból B-be. A beszélgetés résztvevői hosszasan taglalták a mopedhasználók helyzetét is: egy közelmúltban lezajlott kutatás arra világított rá, hogy a mopedek szállítása csak egy adott pozícióban kivitelezhető teljes biztonsággal, ezért a Közlekedéstudományi Intézet saját feladataként tűzte ki, hogy a mopedek szállítására megoldási javaslatokat dolgozzanak ki, melynek során azonban elengedhetetlen egyes szempontok figyelembe vétele (pl. az utasnak ne kelljen kiszállnia a mopedből; azzal olyan módon manőverezhessen, ami a biztonságos elhelyezkedést biztosítja a számára, és olyan átalakítások valósuljanak meg, amellyel maga a jármű is alkalmassá válik a moped szállítására). A kérdést bonyolítja, hogy nincsen egységes EU-s szabályozás a mopedek tömegközlekedésben való részvételét illetően, így egyes országokban megengedett, máshol tiltott, illetve vannak olyan helyek is, ahol a szolgáltatókra bízzák, hogy efelől rendelkezzenek. Sajnos jelenleg jelentősen megnehezített a mopedekkel történő közlekedés a városban, a technikai akadályok mellett a társadalmi szereplők (például a gépjárművezetők, az utastársak, stb.) sem kellőképpen felkészültek a felmerülő szituációk megfelelő kezelésére. Mindezen tényezők a célcsoport tagjait szociálisan is hátrányosan érintik, hiszen a negatív társadalmi megítélés mellett kiszorulhatnak a munkaerőpiacról is és a közösségi programokban való részvételük is jelentősen korlátozódik. Gondoljunk csak bele abba a helyzetbe, amikor egy állásinterjúra való eljutás válik akadályozottá (mert az interjú helyszíne több órányi utazással közelíthető meg, holott az akadálymentességet nélkülöző járművekkel a többségi társadalom tagjai lehet, hogy fél óra alatt eljutnak oda), vagy amikor a bejárás megoldatlanságából adódóan maga a munkavállalás lehetetlenül el teljesen, holott az illető a betöltendő állásra minden más tekintetben abszolút alkalmasnak bizonyulna. Mindez amiatt, mert mozgássérültségben érintett társaink számára csak részben biztosítottak a biztonságos közlekedéshez szükséges feltételek. Különösen nehezített a helyzet azok számára, akik esetében az idegrendszeri károsodások nem csak mozgásszervi, hanem téri tájékozódásbeli problémákat is eredményeztek. A mozgássérültek mellett ne feledkezzünk meg továbbá az egyéb fogyatékossággal élő társainkról sem, akik számára - pl. az infokommunikációs akadálymentesség hiányában - sok esetben ugyanolyan tortúrát jelenthet a fővárosi vagy vidéki közösségi közlekedés. Azt is érdemes észben tartani, hogy egyes megoldások nem kifejezetten egy célcsoport akadálymentességi igényeit szolgálják, hanem más csoportok számára is rengeteg előnnyel járhatnak. A beszélgetés mindenki megelégedésére pozitív kimenetellel zárult, a jelenlevő felek hosszú távú együttműködésben állapodtak meg, és számos konkrét akció helyeződött kilátásba. Szóba került például a mopedek rögzítésének megoldására a kanadai illetőségű Q' Straint cég által kidolgozott speciális rögzítési megoldás, a Quantum, melynek tesztelésére, valamint az érintettekkel való egyeztetésre a BKK képviselője nyitottnak mutatkozott, ennek érdekében pedig a tervek szerint a közeljövőben egy pilot programot indítanak az eszköz "élesben" való kipróbálására forgalmasabb buszközlekedési viszonyok között. Mit gondoltok, hogyan válhatna hatékonyabbá a közösségi közlekedés az egyes fogyatékossági csoportok számára? Adtatok korábban visszajelzést a közlekedési vállalatok részére? Ismertek esetleg jól működő külföldi gyakorlatokat? Kappel Katalin, munka- és szervezet szakpszichológus Forrás: https://onalloanlakni.blog.hu/2018/10/03/_meg_mindig_uton_vagyunk_mozgaskorlatozott_emberek_a_tomegkozlekedesben