Egészségügyi alkalmatlanság – ki rántja el előbb a kormányt?

A mai és a jövő heti cikkben azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy mit tehet és mit nem tehet a munkáltató akkor, ha a munkavállaló a munkakörének ellátására egészségügyileg alkalmatlanná válik. Kezdjük ma azzal, hogy mit nem tehet.

Egészségügyi alkalmatlanság

Az egészségügyi alkalmatlanság nem feltétlenül azt jelenti, hogy a munkavállaló beteg, keresőképtelen. Azt jelenti, hogy egy időszakos vagy soron kívüli orvosi vizsgálaton kiderül, hogy valamilyen olyan egészségügyi problémája van, ami miatt az addig betöltött munkakört már nem képes ellátni, abban nem is lehet őt tovább foglalkoztatni.

Egy tipikus eset

A következő eset nem is annyira ritkán fordul elő: a munkavállalóról egy időszakos vagy soron kívüli orvosi vizsgálaton megállapítják, hogy a munkaköre ellátására egészégügyileg alkalmatlan. Tegyük fel, hogy ezt a véleményt a másodfokú orvosi vizsgálat is megerősíti.

Logikusan az következne ilyenkor, hogy – ha a munkáltató másik munkakört nem tud felajánlani – akkor felmond a munkavállalónak, mivel nem tudja foglalkoztatni.

Nem is Magyarországon lennénk azonban, ha időnként nem ez a megoldás jutna a munkáltató eszébe. Ha ugyanis valakit egészségügyi alkalmatlanság miatt bocsátanak el, akkor őt végkielégítési is megilleti, ha legalább 3 éve az adott munkáltatónál dolgozik.

A végkielégítés kifizetését régebben több munkáltató úgy próbálta elkerülni, hogy az egészségügyi alkalmatlanság megállapítása után az érintett munkavállalót nem foglalkoztatta, de a munkaviszonyát sem szüntette meg. Ezzel az volt a céljuk, hogy a munkavállalónak fogyjon el előbb a cérnája, mondjon fel, és akkor nem jár neki végkielégítés. 2017 előtt a bíróságok több döntésben is arra jutottak, hogy egészségügyi alkalmatlanság esetén (ha a munkavállaló nem keresőképtelen), a munkaviszony szünetel és a munkáltatónak nem kell bért fizetnie.

A Kúria döntése

A Kúria egy 2017-ben közzétett döntésében azonban – szerintem nagyon helyesen – fordított az ilyen helyzetek megítélésén. Megállapította, hogy ha a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkakörben egészségi alkalmatlanság miatt nem foglalkoztatható tovább, de nem keresőképtelen (azaz nincs betegszabadságon vagy táppénzen), és a munkáltató fenntartja a munkaviszonyt, akkor a foglalkoztatási kötelezettsége továbbra is fennáll. Ennek pedig az a következménye, hogy az állásidőre a munkavállalónak alapbért kell fizetnie, nem hivatkozhat arra, hogy a munkaviszony szünetel.

A jövő héten folytatom...