A 8 az új 6 óra, avagy hol terem a részmunkaidő?

100 hirdetésből mindössze 6 részmunkaidős Magyarországon, Svájcban több, mint 25.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy itthon a részmunkaidős állások száma még mindig alacsony. Az egyik legnagyobb álláskereső portálon az aktív hirdetéseknek (7461 db) kevesebb, mint 6%-a ( 428 db) részmunkaidős álláslehetőség, a vidék kontra főváros arány pedig nagymértékben Budapest felé húz.

A hozzám fordulók döntő többsége munkába visszatérő és számukra a részmunkaidős álláslehetőség lenne a legmegfelelőbb. De azt gondolom, hogy akár továbbtanulás, akár sportolás, több szabadidőigény esetén is felmerülhet, hogy milyen jó lenne részmunkaidős lehetőséget találni. Mi lenne, ha azt mondanám ott van előtted?

"8 óra helyett 6-ban szeretnék dolgozni"

A munkaerő felértékelődését, a tudás megbecsülését egyre több cég felismerte. A jó szakembereket már nem csak pénzzel lehet adott munkahelyhez csábítani. A közösségi média recruiters csoportjában a minap feltettem ezzel kapcsolatban egy kérdést: elképzelhetőnek tartják-e, hogy ha valaki szakmailag a pozícióhoz illeszkedik, személyiségileg pedig a csapatba, akkor úgyis felveszik, ha nem tud nyolc órában dolgozni? Nagyon jó visszacsatolás volt, hogy csak pozitív válaszok érkeztek. Vagyis jó pályázat esetén, ha mindenben megfelelőnek bizonyul a jelölt, akkor igenis merje megkérdezni, hogy van-e lehetőség a részmunkaidőre. Az állásinterjú egy „tárgyalás”, ahol saját magunkat értékesítjük és akkor lesz mind a két fél elégedett, ha win-win helyzet alakul ki. A gyakorlatban úgy tudja ezt az álláskereső alkalmazni, hogy, amikor az interjún érzi, hogy minden feladatot, elvárást átbeszéltek és Ő valóban megfelel minden pontnak, akkor megkérdezi a részmunkaidőt. Fontos, hogy ne ajtóstól rontsunk a házba, ne azzal indítsa a jelölt az interjút, hogy a feltételeit diktálja, mert úgy nehéz kialakítani a jó alku pozíciót.
 A válaszadók, amúgy a toborzó csoportban azt emelték ki, hogy nagyon elkötelezett, lojális munkatársra tudnak így rátalálni, aki megbecsüli a munkáját és nagyobb teljesítményt tud elérni.
Azért természetesen azt meg kell jegyeznem, hogy nem minden teljes munkaidős állásból lesz egy csapásra hat órás.

Miért nem hat órásnak hirdetik?

Egy kérdés merült még fel bennem a pozitív válaszok kapcsán, hogy akkor miért nem hat órásnak hirdetik, miért fizetnek többet, ha a munka hat órában is elvégezhető. Erre két pesszimista teóriám van: nem feltétlenül cél a részmunkaidős foglalkoztatás, hisz azzal mindig jár egy nagyobb fokú rugalmasság (pl. nem lehet délután meeting, létszámgazdálkodás szempontjából nem az óra, hanem a felvett munkavállaló számít stb.), ami nem minden szervezet ismérve. Másrészről pedig egy ilyen teljesen megfelelő jelölt esetén a feladatok nem csökkennek hat órához, hanem a nyolc órás feladatok hat órában végzi, hisz, ha bele akar férni az munkaidőben (valami konkrét ok miatt kérte a részmunkaidőt) hatékonyabban, kevesebb szünettel dolgozik. Szeretem mind a két felet megkérdezni, így azt hiszem, visszatérek a válaszadókat és a következő cikkbe megírom válaszaikat. J

Van jó gyakorlat

Jó gyakorlat lehetne, ha azoknál az állásoknál, ahol van lehetőség 6 órában is dolgozni úgy szerepelne a hirdetésben, hogy 6 és 8 órában is végezhető. A svájci példánál maradva a hirdetésekben egy tól-ig százalék szerepel, hogy a napi munkaidő hány százalékában látható el az a amunkakör. A munkáltatók számára jelzem, hogy a KSH adatok alapján kb. 250 ezer olyan aktív korú van, aki az ellátása mellett tudna munkát vállalni. Biztos, hogy több potenciális jelölt érhető el ezzel a három kis szóval: hat órában is!

*http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int014b.html