Hogyan dönt a vezető? - Mit tudom én!
Bár magam nem vagyok egy nagy konferencia-járó, kifejezetten jól éreztem magam és sokat is tanultam a Döntéshozók Fóruma c. konferencián, amit néhány bejegyzéssel előbb ajánlottam. A nap során többek között arra kerestük a válas
Bár magam nem vagyok egy nagy konferencia-járó, kifejezetten jól éreztem magam és sokat is tanultam a Döntéshozók Fóruma c. konferencián, amit néhány bejegyzéssel előbb ajánlottam. A nap során többek között arra kerestük a választ, hogy mi befolyásolja a vezetői döntéseket, kikre hallgatnak a vezetők, és honnan szerzik az információkat mindehhez. A diskurzus bázisát a szervezők (DEVISE Hungary, RSM DTM Hungary) által készített friss felmérés biztosította, amit kiegészített számos gyakorló vezető a saját véleményével és tapasztalatával. Mint minden „self-report” felmérésnél, itt is figyelembe kell venni, hogy a válaszadók általában – még ha névtelen is a válaszadás – hajlamosak az elvárt válaszokat adni. Természetesen ez bizonyos kérdéseknél erőteljesebb, másoknál nem, vagy csak kis mértékben jelentkezik.
A válaszadó vezetők többsége úgy gondolja, hogy racionálisan hozza meg döntéseit. A leggyakrabban említett befolyásoló tényezők a pénzügyi helyzet, a tulajdonosi elvárások, a gazdasági-jogi környezet változásai, az iparági és szakmai változások, valamint a versenytársakkal kapcsolatos információk. A nap folyamán felmerült, hogy vajon a vevő nem számít? És az sem befolyásolja a döntéseinket, hogy szeretnénk megtartani pozíciónkat? Sőt, a délután folyamán Fodor Gábor tréner (egyébként igen tréfás) előadásából az derült ki, hogy a döntéshozatal sokkal inkább érzelmi, mint racionális. A döntéseket könnyen félrecsúsztathatják diszkomfort érzéseink, érzelmeink, indulataink és vágyaink. Mindemellett szerinte sok esetben a szülői „delegációk”, hiedelmeink, tanult mintáink, a megfelelési kényszerek, vagy a csoportnyomás terel minket a végső döntés felé. Az előadó úgy vélte, hogy a jó döntéshez belülről önfegyelem, önismeret és egészséges önbizalom szükségeltetik, valamint gyerekként megtanulni, hogy döntéseinknek következményei vannak. Kívülről pedig előfeltétel a csapatmunka és a lojalitás. A döntés okozta felelősség szorongást kelt az emberben, amit igyekszünk elkerülni, de az elkerülés is fenntartja a feszültséget. A döntéshozatal tehát az egyik legnagyobb stresszkeltő tényező.
A válaszadó vezetők 90%-a (állítása szerint) a munkatársakra hallgat, 55%-uk az adatokra támaszkodik (milyen érdekes, akkor a fennmaradó 45% mégse annyira racionális?), 46% a szakmai véleményvezérekre figyel, egyharmadnál többen pedig üzleti partnereik véleményére adnak. A sajtó csak 15%-nál került a listára.
Az információszerzés forrása 71%-nál a tárgyalópartnerek, 66%-nak az online média, közel felének a konferenciák/workshopok, 41% esetében szakmai/üzleti szervezetek, és kevesebb mint harmadánál könyvelő, pénzügyi tanácsadó vagy jogász.
Felettébb érdekes, megosztó tényező a magyar vezetők körében a közösségi médiához való hozzáállás. Míg az USÁ-ban vagy Nyugat-Európában meglehetősen nagy arányban használják ezeket az eszközöket a vállalati vezetők, itthon 52% tudatosan elutasítja. Ezzel párhuzamosan a másik, közel fele a válaszadóknak egy vagy több ilyen alkalmazást is használ (Facebook 38%, Iwiw 23%, Linked In 15%, sőt Twitter 5%). Azért is meglepő ez az attitűd, mert az Y generáció gyakorlatilag ezzel kel és fekszik, de az X generációnál is meglehetősen elterjedtek ezek a közösségi kapcsolattartó és kommunikációs formák. Persze bárki bedughatja a fejét a homokba, attól még meghatározó tényezővé vált a Web 2.0. Mindezt egyébként az ezzel kapcsolatos hátrányokat részben elszenvedő, de a problémára lehetőségként tekintő hagyományos és új média képviselői is megerősítették panelbeszélgetésükben
Szóval jó és hasznos nap volt, bár továbbra sem tiszta a kép, hogy miként döntenek a vezetők! Ki hogy.
