Tizenöt év alatt 300 vállalatnál vizsgálódott Rob Cross (University of Virginia) és Robert Thomas (Accenture Institute for High Performance) és a következőre jutottak: a legtöbb önsegítő könyv megállapításával szemben a kapcsolati háló mérete nem lényeges. "Akiknek sok ismerősük van, kisebb valószínűséggel érnek el kiemelkedő teljesítményt, mert túlságosan felületesek a kapcsolataik." - olvashatjuk a Harvard Business Review magyar kiadásának 2011. októberi számában. Az adatok más kapcsolatépítési modellt támasztanak alá azoknál a vezetőknél, akik "mind a teljesítményüket és a jóllétüket tekintve folyamatosan a cégük legfelső 20 százalékába tartoznak".

A kiváló teljesítményű vezetők szorosan kötődnek olyan emberekhez, akik:

A legelégedettebb vezetők másik három típusú emberrel veszik körbe magukat, akik:

Az okosabb kapcsolatépítés tehát arról szól, hogy igyekezzünk sokszínű kapcsolatrendszert létrehozni: mind a hat kategóriában legyenek közeli ismerőseink, barátaink, kollégáink. A szerzők egy négylépcsős folyamatot javasolnak az akciótervhez. Először elemezzük kapcsolatainkat a fenti kategóriák figyelembevételével. Második lépésben építsük le vagy csökkentsük minimálisra a találkozást azokkal az emberekkel, akik elszívják az energiánkat. Aztán a felszabadult helyekre olyanokkal mélyítsük el a kapcsolatunkat, ahol a fenti kategóriákban hiányt szenvedünk. Végül gondoljuk át, mennyire eredményesen hasznosítjuk az egyes ismeretségeket.

Személyes tapasztalatom szerint az eredményes ténykedéshez két dologra feltétlenül szükség van: amit csinálunk, az képviseljen valamilyen elfogadható színvonalat, illetve legyen egy működő kapcsolatrendszerünk. Egyetértek a szerzőkkel abban, hogy a kapcsolati háló kiegyensúlyozottsága sokat számít. Hiába kapunk jó ötleteket és tudjuk őket megvalósítani kapcsolataink segítségével, ha közben bedarál bennünket az élet.