Az élet dolgai besorolhatók két alapvető kategóriába. Az egyik azoknak az ügyeknek, történéseknek a csoportja, amelyek hidegen hagynak bennünket. Például ha Izlandon három fokkal alacsonyabb volt az átlagos napi középhőmérséklet idén januárban, vagy ha nyílt egy második italbolt Tarnabodon, az teljességgel kívül esik érdeklődési körünkön. De rengeteg dolog van, ami foglalkoztat minket, akár az, hogy mi lesz a vacsora, vagy az, hogy a gyerek hova fog iskolába járni jövőre, esetleg az, hogy mi történik a közéletben. Pszichikus energiáink azonban végesek. Bármire is fordítjuk a nap mint nap rendelkezésre álló figyelmi kapacitásunkat, lefekvési időre kiürül a tár.

Stephen Covey szerint a hatékony ember figyelmének lehető legnagyobb részét az érdeklődési körén (Circle of Concern) belül arra a részhalmazra szenteli, aminek alakulására van ráhatása. Ezt befolyásolási körnek (Circle of Influence) nevezi. Bár foglalkoztat bennünket, hogy hány forint ma egy euró, ki lett a Magyar Nemzeti Bank elnöke, esik-e holnap az eső, Radics Gigi vagy Márta Alex megy az Euroviziló döntőjére Malmöbe, vagy mekkora baromságot mondott valamelyik parlamenti képviselő, nem nagyon tudunk rá hatást gyakorolni. Ha túl sokat bosszankodunk ezeken, drága pszichikus energiánkat értelmetlenül égetjük el.

A panaszkodást, a külső környezeten vagy más embereken múló problémák hosszas elemezgetését ide sorolom, ha a helyzetértékelést nem követi valamiféle továbblépés, személyes felelősségvállalás. A holnapi szélerősséget egész biztosan nem fogjuk tudni megváltoztatni. Két lehetőségünk van: vagy alkalmazkodunk hozzá (vitorlázni megyünk, vastagabb kabátot veszünk), vagy igyekszünk figyelmen kívül hagyni és elfogadni, hogy ez van. Nagyjából ez a véleményem a mindenkori politikai elit áldásos tevékenységével kapcsolatban is. Kivéve, amikor valamit igazán problémásnak találunk, és akkor vesszük a fáradságot, hogy befolyásolási körünkbe vonjuk a témát. Erre példa, amikor a szülők összefognak és sikerrel megakadályoznak egy iskolabezárást. Az viszont, hogy napi két órában dühítjük magunkat a számunkra ellenszenves politikai oldal képviselőinek cselekedetein és szavain, vagy ugyanebben az időkeretben szidjuk feletteseinket, semmiképp se teszi napunkat eredményesebbé.

A hatékony ember többnyire kétféle ügyre fókuszál. Az egyik csoportba tartozó témákkal kapcsolatban teljes kontrollal rendelkezik (Circle of Control). Csak rajtam múlik, hogy elolvasok egy könyvet, lenyomok száz fekvőtámaszt, megírok egy cikket, minden erőmmel igyekszem megérteni a beszélgetőpartneremet, felásom a kertet vagy mesélek egyet a gyerekeknek.

A dolgok másik csoportjában nem csak rajtam múlik az eredmény. Vegyük azt, hogy szeretnénk elmenni színházba édeskettesben. Választhatnám a szokásos utat, hogy színház helyett elpanaszkodom mindenkinek, mennyire lehetetlenség két gyerek mellett a kultúrára is időt áldozni, főleg, hogy a mamák 130 km-re laknak, és egyikük még nem is nyugdíjas. Ehelyett több opcióm is van rá, hogy a befolyásolási körömbe vonjam az ügyet. Megkérhetem az édesanyámat, hogy jöjjön fel aznap este Budapestre. Bár macerásabb és költségesebb, elvihetnénk a gyerekeket valamelyik mamához hétvégére, amibe beleférne egy szombati színház, akár itt, akár ott. Rábeszélhetem egy másik, a fővárosban élő rokonunkat, hogy milyen jól érezné magát aznap este a gyerekeinkkel. Megállapodhatnánk egyik ovistársunk szüleivel, hogy most ők vigyáznak a mieinkre, következő alkalommal pedig mi az övéikre. Megfizethetném egy profi bébiszitter szolgáltatásait (ahelyett, hogy mondjuk egy új pólóra költeném ugyanazt az összeget).

Erre az analógiára építve bármi más, munkával kapcsolatos ügyben is számos témát befolyásolási körünkbe húzhatunk érdeklődési körünkből. A kérés, a nyomatékos kérés, a meggyőzés, a rábeszélés, a kölcsönösen előnyös megoldás vagy az elvárt eredmény "árának megfizetése" mind rendelkezésünkre áll. Nem garantált a pozitív végkifejlet, de van rá esély. Az itt befektetett figyelmi energia jóval kedvezőbb megtérülési rátával kecsegtet, mint a nyavalygás.