Zéró e-mail szabály

Tegnapi hír az ABC News-tól: a 42 országban jelenlévő, 8.6 milliárd euró árbevételű francia informatikai cég, az Atos bejelentette, hogy leszoktatja alkalmazottait a vállalaton belüli e-mail küldésről. Thierry Breton vezérigazgató,

Tegnapi hír az ABC News-tól: a 42 országban jelenlévő, 8.6 milliárd euró árbevételű francia informatikai cég, az Atos bejelentette, hogy leszoktatja alkalmazottait a vállalaton belüli e-mail küldésről. Thierry Breton vezérigazgató, aki egyébként az elmúlt három évben egyetlen darab e-mailt sem küldött, beszámolt róla, hogy az átlagosan napi 200 elektronikus levélből, amit egy munkatárs kap, mindössze 10% hasznos. További 18% kifejezetten spam. Ezért bízik benne, hogy másfél év alatt nullára redukálhatják a belső e-mail-eket, átterelve a cég 74.000 alkalmazottját a chat eszközükre, a facebook-szerű oldalukra, valamint az Atos Wikire, más szóval a vállalaton belüli kollaboratív és közösségi média eszközökre. Már az első hónap alatt sikerült a belső e-mail forgalmat 20%-kal csökkenteni.

Tényleg komisz dolog ez az e-mail. Több hamis illúziót is kelthet. Például azt, hogy ha valakinek leírtunk valamit, akkor az üzenet valóban el is jut a fejébe. Vagy azt, hogy az üzenetküldéssel el is intéztük az ügyet. Abban is hiszünk, hogy úgy fogja érteni az olvasó, ahogy mi gondoljuk. Pedig írásban ezt jóval nehezebb elérni, mint amikor a fogadó fél számára segítséget nyújt a testbeszéd és a visszakérdezés lehetősége. Ahogy néhány bejegyzéssel ezelőtt kifejtettem, az érzékenyebb ügyekben kifejezetten rontjuk az esélyeinket, ha nem a szóbeli megbeszélést választjuk.

És bizony hajlamosak vagyunk a szomszéd szobába, sőt a szomszéd asztalhoz is levelet küldeni. Az üzenetdömping viszont arra készteti az embert, hogy tényleg csak a fontosnak tűnő levelekkel foglalkozzon, a többi mindössze azt a hatást éri el, hogy belezsibbad mutatóujjunk a "Delete" gomb szakadatlan nyomogatásába. Az e-mail gyengéje továbbá, hogy csak a küldő és a címzettek látják, azaz mások nem tudnak belőle információt nyerni, és rettentő limitáltan kereshető. Pedig, az Atos beszámolója szerint a vállalat középvezetői idejük 25%-át információkereséssel töltik, nem mindegy tehát, mennyire tudnak támaszkodni a szervezeten belüli információcserére és annak kereshetőségére.

Bár jópofának tartom ezt a kezdeményezést az Atostól, és magam is híve vagyok a közösségi média vállalaton belüli használatának, van egy olyan érzésem, hogy ez a bejelentés leginkább azt szolgálta, hogy a cég bekerüljön a hírekbe… Megyek inkább a dolgomra, küldök pár e-mailt.