5 tényező, amivel eljutsz a felhatalmazáshoz - 2. rész

2. RÉSZ - MI IGEN. ÉS MI NEM A FELHATALMAZÁS? Amint azt a felhatalmazásról szóló bejegyzés-sorozat 1. részében megtudhattuk, 5 tényező szükséges ahhoz, hogy eljussunk a felhatalmazáshoz. Ezek a tényezők a következők. Biza

2. RÉSZ - MI IGEN. ÉS MI NEM A FELHATALMAZÁS?

Amint azt a felhatalmazásról szóló bejegyzés-sorozat 1. részében megtudhattuk, 5 tényező szükséges ahhoz, hogy eljussunk a felhatalmazáshoz.

Ezek a tényezők a következők.

1. Bizalom
2. Felelősségvállalás
3. Célharmonizáció
4. Értékharmonizáció
5. Tudásmegosztás

Mielőtt azonban ezeket a tényezőket részletesebben megismernénk, meg kell értenünk, hogy mit jelent maga a felhatalmazás.

Nehéz erre a fogalomra kompakt definíciót találni. Ellenben egyszerűen és érthetően megragadható a tartalma, ha onnan közelítünk hozzá, hogy miben különbözik egymástól a delegálás és a felhatalmazás.

 

DELEGÁLÁS

1. A delegálás ismert, rutin folyamatokra irányul.
2. A delegálásban a döntési folyamat szabályozható, szakértői rendszerrel támogatható.
3. Delegált folyamatoknál a döntés azonos a szabályozott folyamatok ismert kimenetei közötti választással.
4. A delegált folyamatok esetében a döntés kockázata minimális.
5. A delegált folyamatok végrehajtása teljes mértékben kontrollálható.

 

FELHATALMAZÁS

1. A felhatalmazás újszerű, addig ismeretlen, komplex problémák megoldására irányul.
2. A felhatalmazásban a döntési folyamat nem szabályozható.
3. A felhatalmazásban a döntés újszerű, összetett és a szakértők intuíciója szükséges a döntés meghozatalához.
4. A felhatalmazás esetében a döntés kockázata magas.
5. A felhatalmazás esetében a problémamegoldás mikéntje nem kontrollálható.

Nagyításhoz kattints a képre!

A delegálásban olyan rutinfolyamatokat végeznek az alkalmazottak, amelyek jól leírhatók, informatikai és szakértői rendszerekkel támogathatók. A rutinfolyamatok döntési kimenetei ismertek. A delegálásban a döntési jogkör átruházása korlátozott abban az értelemben, hogy a beosztottnak nem egy teljesen új döntést kell meghozniuk, hanem a folyamat bemeneti információinak birtokában a lehetséges döntési alternatívák közül kell választaniuk. A döntés még inkább korlátozott, ha a bemeneti paraméterek függvényében a szabályozás és a szakértői rendszerek már maguk meghatározzák a folyamat kimeneti értékét.

Ellenben a felhatalmazó olyan ismeretlen és komplex problémák megoldását és döntések meghozatalát ruházza át beosztottjára, amelyek nem szabályozhatók. Az ismeretlen probléma megoldásához a felhatalmazottnak a szavakba önthető szakmai tudása és tapasztalata mellett szüksége van a hallgatólagos tudásként megjelenő intuíciójára.

A delegálás és a felhatalmazás nem egy folyamat egymást követő lépései. A delegálás és a felhatalmazás függetlenek egymástól. Egyrészről, egyesek delegált feladatokat hajtanak végre, míg mások felhatalmazottként problémákat oldanak meg és döntéseket hoznak. Másrészről, ugyanaz az alkalmazott egyszer rutin feladatot végez, míg másszor egy autonóm csapat tagjaként ismeretlen problémák megoldásában és újszerű döntések meghozatalában vállal felelősséget.

Az eddigieket összefoglalva, a felhatalmazás tehát egy olyan folyamat, amely a rutinfeladatokhoz kapcsolódó delegálással szemben az újszerű és komplex problémák megoldására irányul.

 

A következő rész témája a bizalom. Ki kiben és miben bízzon a felhatalmazásban?