A cégek akaratukon kívül aláássák a lojalitást
Ezzel a címmel készített interjút velem a Figyelő. A cikk 2020. június 18-án jelenik meg a médiában. Ízelítőül néhány gondolat a beszélgetésből.
Megtartás és elvándorlás ugyanannak az éremnek a két oldala
A megtartás egyik lehetséges eszköze, amelyre ma sok HR-es esküszik, hogy amennyire csak lehet, az új belépő kedvében kell járni. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nem minden esetben működik. Ugyanis, ha működne, akkor most nem gondolkodnánk azon, hogy miként próbáljuk a dolgozóinkat megtartani.
A megtartás és az elvándorlás azonban lehet, hogy ugyanannak az éremnek a két oldala. Hiszen a HR-esek nem csupán elszenvedik, hanem gerjesztik is a munkatársak korai távozásának a jelenségét.
A folytatásban: Mennyire lehet eredményes a dolgozók kényeztetése a megtartásukban?
A lojalitás nem fennkölt érzelem
A magam részéről a lojalitást nem valami fennkölt fogalomként, hanem egyszerű matematikaként értelmezem. Amikor egy munkatárs hosszabb ideig dolgozik egy vállalatnál, és ezt nem külső kényszer hatására teszi, akkor nagy valószínűséggel azért marad ott, mert megtalálja a számítását.
Számos olyan céget ismerek, ahol a munkatársak évek óta könyörögtek a vezetőknek, hogy hadd dolgozhassanak otthonról, de a vezetők erre nem adtak lehetőséget. A járvány azonban rákényszerítette őket, hogy meglépjék.
A folytatásban: Miként hatnak a jelen változásai a munkatársak lojalitására?
Az elköteleződés kulcsa a tradíciókkal való szakítás
A hazai vezetőkre még sok esetben a tradicionális, mindent leszabályozó és az egyediséget visszautasító gondolkodásmód jellemző. Bár elméletben egyre többen vallják, hogy a szervezet sikerét megalapozó kreativitás csak szabadon képes kibontakozni, a mindennapi vezetésben mégis jobbára az utasításokat és a kontrollt gyakorolják. A tehetséges szakemberek azonban nem előírásokra és ellenőrzésre, hanem jó munkára, szabad térre és vezetői inspirációra vágynak.
A folytatásban: Milyen hozzállással tehetnek szert versenyelőnyre a vezetők a dolgozóik megtartásában?
A technológia önmagában nem elég az üdvösséghez
Jelenleg több hazai szervezet tervezi, vagy éppen már benne is van abban a folyamatban, hogy a megtartáshoz a technológiát hívja segítségül. Ez nem véletlen, hiszen mind a nemzetközi, mind a hazai piacokon egyre-másra jelennek meg az úgynevezett onboarding alkalmazások, melyek az új belépők beillesztését, illetve a megtartásukat hivatottak elősegíteni.
Magam sem vitatom ezeknek az eszközöknek a hasznosságát. Azonban úgy vélem, hogy nem ez az út vezet az üdvösséghez.
A folytatásban: Hogyan növeli, és hogyan csökkenti a munkatársak elköteleződését a technológia alkalmazása?
A teljes cikket a Figyelő 2020. június 18-án megjelenő számában olvashatjátok.
drai
Photo by