A kontroll mámorában

Én kézben tartom az életemet. Én kézben tartom a családomat. Én kézben tartom az embereimet, hangoztatjuk büszkén. De vajon tényleg oly nemes cselekedet ez? És ugyan miért akarunk mindent olyan görcsösen kézben tartani?

Néhányan talán azért, mert félünk. Félünk attól, hogy ha a lovak közé dobjuk a gyeplőt, akkor bármi megtörténhet. És ez a bármi könnyen lehet valami ismeretlen is. És ha ismeretlen, akkor előadódhat, hogy nem leszünk képesek vele megbirkózni. És ha valóban nem tudunk a helyzeten felülkerekedni, akkor bizton számíthatunk rá, hogy mindig lesznek, akik, ha másért nem, hát az elengedett gyeplőért felelősségre fognak bennünket vonni.

De mi nem akarunk félni. Mi biztonságban szeretnénk magunkat tudni. Biztosak viszont csak abban lehetünk, akit és amit képesek vagyunk az ellenőrzésünk alatt tartani.

Ám, akit az ellenőrzésünk alatt tartunk, az bizonytalanná válik. Bizonytalanná, mert nem lehet önmaga. Hiszen minduntalan szabályoknak, várakozásoknak, egyszer a mieinknek, másszor pedig másokéinak kell neki eleget tenni. És mivel bizonytalan, fél. Fél, hogy vajon sikerül-e neki a kívánalmainkhoz idomulni.

Mi viszont szeretjük ezt a bizonytalanságot. Mert aki bizonytalan, az hozzánk hasonlóan biztonságot keres. Ám, mivel ő nem kontrollálhat bennünket, a biztonságot hol máshol találhatná meg, mint a nekünk való megfelelésben? Hiszen mi a megfelelésért, az idomulásért cserébe oltalmat ígérünk neki.

Aki viszont szüntelenül megfelelni kényszerül, az önszántából ritkán, vagy még inkább sohasem fog kezdeményezni. Az nem kockáztatja, hogy olyan ötletekkel zaklasson bennünket, amelyek talán nem fognak nekünk tetszeni. És mi sem kockáztatjuk, hogy olyan ötletekkel zaklassuk azokat, akik bennünket kontrollálnak, ami talán nem fog nekik tetszeni.

Mert nekünk, ellenőröknek is vannak ellenőreink. Így a félelem létrája az egekbe szökik, és mivel senki sem mer saját jószántából kezdeményezni, nem is kell senkinek az újtól, az ismeretlentől rettegni.

Csak megfelelni. És a kontrollmániás világban ez nem is lehet másként, hiszen arrafele mindent a csúcsról vezényelnek.

Ám néhányan tudjuk, hogy lehet a kontroll mámora nélkül is lélegezni. Hogy lehet félelem és megfelelési kényszer nélkül is együtt lenni. Ám azzal is tisztában vagyunk, hogy ezt könnyen el is lehet veszíteni.

Te kézben tartod az életedet. Te kézben tartod a családodat. Te kézben tartod az embereidet. De vajon nem lenne-e jobb nekik, ha mégis összeszednéd a bátorságodat, és még mielőtt az ujjaid a szorítástól görcsbe merevednének, megpróbálnál azon a gyeplőn lazítani? És vajon nem lenne-e jobb neked is?

drai

Photo by