Álmodd újra!

17 évesen gyakran ültem éjfél körül a TV előtt, és miközben az egész család aludt, Fellinit, Antonionit és Woody Allent zabáltam. Már akkor rabul ejtettek a filmek és a könyvek. Azokon a napokon álmodtam először arról, hogy szeret

17 évesen gyakran ültem éjfél körül a TV előtt, és miközben az egész család aludt, Fellinit, Antonionit és Woody Allent zabáltam. Már akkor rabul ejtettek a filmek és a könyvek. Azokon a napokon álmodtam először arról, hogy szeretnék adni valamit az embereknek, a világnak.

Aztán elérkezett a pályaválasztás. A lelkem mélyén író vagy filmrendező szerettem volna lenni. Mivel azonban fogalmam sem volt róla, hogy hogyan lehetne belőlem a kettő közül bármelyik is, és azt sem tudtam, hogy kitől kérjek útbaigazítást, gyáván elmenekültem a szívem vágya elől. Megfutamodásomra a legkegyetlenebb megoldás kínálta magát.

Megvettem a felsőoktatási felvételi tájékoztatót, és elkezdtem benne keresgélni. Oldalról-oldalra módszeresen irtottam ki azokat a foglalkozásokat, amelyeket kezdetleges önismeretem vagy esetleges tévképzeteim miatt nem kívánatosnak tituláltam. Így kerültek a süllyesztőbe az orvos, a tanár, a jogász és még ki tudja mi mások. Legvégül a fúrómérnök akadt fenn a rostán. Addig ezt a szót még csak nem is ismertem. Ám valamiért mégis azt hallucináltam, hogy milyen jó lesz majd nekem annyi daliás férfi között, és mennyire élvezem majd, hogy nem kell benn ülnöm egy dohos és áporodott irodában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egész addigi életemben a szobámban poshadtam, és hat ökörrel sem lehetett kivontatni még az udvarra sem, pedig akkoriban vidéken laktunk egy varázslatos kertes házban.

Fúrómérnöki tervem babusgatása közepette édesanyám unszolására elkeveredtem egy bölcs és tapasztalt olajipari öreg rókához, aki rám nézett és szíve teljes jóindulatával ezeket mondta: - Mit akar maga, kedves, hóban-sárban 40 tagbaszakadt részeg férfiemberrel a fúrótorony mellett? Biztosan nem fogjuk mi magát oda kiküldeni! Hanem próbálkozzon inkább a geológiával vagy a geofizikával!

Mivel a fizikát mindig is a tudományok királynőjeként tiszteltem, úgy döntöttem, hogy megmutatom neki, mire vagyok képes.

Végtelenül boldog voltam, amikor felvettek az egyetemre. Azonban már a legelején napnál világosabban láttam, hogy a geo-tudományokat és engem a Jóisten még véletlenül sem teremtett egymásnak. Kétszer is szakításig vittük a dolgot, de mivel jobbat nem találtam, mindig visszasomfordáltam. 7 év után kiváló diplomával a kezemben akartunk véglegesen búcsút inteni egymásnak. De még nem álltunk készen az elválásra.

5 évet dolgoztam úgy, hogy már tiszta szívemből gyűlöltem a geofizikát. Ő azonban mégis magához akart láncolni engem. Kiemelkedő képességű szakemberré értem, és rendkívül vonzó karrier előtt álltam. Díjakat kaptam, ünnepeltek, mégis elvágytam.

33 éves voltam, amikor eldöntöttem, és 12 évnyi gyötrődés lezárásaként a geo, a fizika és én végérvényesen hátat fordítottunk egymásnak. És akkor, felszabadulva valami súlyos teher alól, teljesen nulláról kezdve a vezetés és a humán csatasorába álltam.

Amikor elmesélem ezt a történetet, az emberek újra és újra azt firtatják, hogy hogyan lett a geofizikából humán. Ilyenkor mindig azt felelem, hogy a kérdés éppen ennek az ellenkezője: hogyan lesz egy olyan fiatalból geofizikus, akit a kövek és a geo-tantúrák dermesztően hidegen hagynak, ám akinek az élete az ember, a vezetés, a tanítás? Miért pereg le évtizednyi filmszalag, mire ki meri mondani, hogy a geo-ösvény számára nem vezet sehová? És miért csak ötvenhez közelítve eszmél rá arra, hogy már 17 évesen szóról-szóra ismerte, és ennek ellenére időtlen-időkig elhazudta a saját igazát?

Tudván tudom, hogy sokan vannak hozzám hasonlóak, akik ebben a pillanatban is ott bolyonganak a karrierek és a szakmák útvesztőiben, kételyek között és már-már reménytelenül, hogy valaha is valamire rátalálnak. Pedig lehetséges, hogy mindnyájunknak csupán azt kellene tennünk, hogy visszafiatalodunk 17 éves önmagukba, és megkíséreljük újraálmodni annak a lelkünkben megbújva szertelenkedő, hittel teli ifjúnak az egykor féltve dédelgetett álmát.

Utóirat: Azon a héten, amikor ezeket a sorokat fogalmazom, beiratkoztam az íróiskolába.

drai