Lesz mit megbeszélni

Hézagosan állunk egymás után a gyógyszertár előtt kígyózó sorban. Pár lépésnyire tőlem egy anyuka a két kisfiát levegőzteti. Egy nappal ezelőtt zárták be a koronajárvány miatt az ovikat. Amíg a gyerekek labdáznak, ő a mögöttem várakozó hölggyel beszélget. Akaratlanul is kihallgatom a társalgásukat.

– Nálunk a főnök tegnap reggel majd felrobbant, mert az emberek 80%-a nem jött dolgozni.
Rögtön mindenkit körbe telefonáltatott, hogy egy órán belül legyenek bent az irodában. Képzelheted! Az egyik kollégámnak 60 kilométerről kellett volna beérnie. Egy nő zokogott, mert a 7 és 9 éves lányait kellett egyedül otthon hagynia. Megbeszélést tartottunk a távmunkáról. Nem értem, hogy képzelik, hogy én a két gyerek mellett majd 8 órát dolgozok home officeban. Ugyan mikor? Éjszaka? Hogy rövid időn belül teljesen kipurcanjak?
Először azt mondták, hogy vegyem ki a tavalyról bent maradt szabadságomat. Aztán kiderült, hogy azt mégsem lehet. De az ideit sem használhatom el mindet. Akkor mi maradna az óvodai szünetekre?
Ráadásul a főnöknőm elkezdett velem ordenáré módon kiabálni. A többiek csak nézték, hogy vajon mi baja van. Ott nyugtatgattak. Velem üvöltözött, mert félbemaradt a lombikbébi programja. Lehet, hogy a hormonkezelésektől akadt ki annyira.
Teljesen kikészültem. Délután már sírtam. Nem is az üvöltözéstől, hanem inkább a stressz miatt.

A szupermarketben, amikor elhaladtam két dolgozó mellett, szintén kényszerűen kihallgattam, ahogy egyik a másiknak mondta.
– Ha vége lesz ennek az egésznek, akkor jó lenne megvitatnunk, hogy ki hogyan gondolja a feladatokat. Már régen szerettem volna erről beszélni veled.
– Persze. Felelte a kolléga.

Persze. Megbántások, sérülések, elfojtott indulatok, és ki tudja, hogy mi lesz még néhány hónap múlva. Persze. Beszélni kell. Beszélni, mert az elhallgatások és a köntörfalazások régóta elmérgesítették már a munkahelyi kapcsolatokat. Most viszont, ha akarjuk, ha nem, lesz időnk átgondolni, hogy mit is kellene elmondanunk azoknak, akikkel együtt dolgozunk. De ez az éremnek csak az egyik oldala. Mert a kinyilatkoztatások mellett arról is érdemes lesz elelmélkednünk, legfőképpen ha vezetők vagyunk, hogy miről kellene majd megkérdeznünk és meg is hallgatnunk a munkatársainkat.

Persze. Mert ily módon, ha már majdnem leromboltuk, talán újra felépíthetjük az egymás iránti bizalmunkat.

drai

Kép:Photo by