Nem a pénz szüli a teljesítményt

Ha, ne adj’ isten, valamely szerencsétlenség folytán lélegeztetőgépre kerülnénk, akkor elég erősen kellene hinnünk abban, hogy a szakápolónk nem a fizetésétől teszi függővé, hogy folyamatosan felügyeli-e az állapotunkat, vagy csak úgy odapillant a szeme sarkából, hogy vajon élünk-e még.

Utóbbi esetben ugyanis igencsak megnövekedne az esélyünk arra, hogy a kelleténél korábban fogunk ebből az árnyékvilágból eltávozni.

A magam részéről hiszem is, hogy ezeknek az embereknek a teljesítménye nem azon múlik, hogy mennyi pénzt kapnak havonta kézhez. Ez alatt azt értem, hogy nem határozzák el saját akaratukból, hogy ha majd kétszer annyit keresnek, akkor beleadnak apait-anyait, de most feleannyiért csupán töredék figyelmüket szentelik nekünk az intenzíven. Örök hála érte, hogy ez nem így történik. Sőt! Éppen ellenkezőleg! Ha kell, hát akkor ezek a nők és férfiak „alamizsnáért” is készek erejükön felül teljesíteni.

Talán ezért is van, hogy sosem értettem a menedzsereknek azt a fixa ideáját, miszerint, ha a munkatársaknak több pénzt adunk, akkor azok jobban fognak muzsikálni. Ugyanis a nagyobb fizetésért csak az képes holnap többet és jobban dolgozni, aki ma a saját elhatározásából csupán alsóhangon használja az erejét, az ismereteit, no meg az adottságait. Csakis így tudhatja, ha egyáltalán szándékában áll, azokat megsokszorozni.

Ami engem illet, sem főnökként, sem HR-esként nemhogy nem akarnék az ilyen kollégáknak több pénzt juttatni, de nem is kívánnék velük együttdolgozni.

Már csak azért sem, mert meggyőződésem, hogy a teljesítmény szüli a pénzt, és nem a pénz a teljesítményt. Sőt, ha visszakanyarodunk a szakápolókhoz, nagyon is úgy tűnik, hogy a munkájukat megillető fizetség nélkül sem hanyatlik az erőfeszítésük. Ráadásul még akkor is kitartanak, amikor a családjuk megélhetéséért a vállukat egy másodállás is terheli. Bár ez az állhatatosságuk azoknak, akiket a lélegeztetőgépre kapcsolnak, nagyon is rémisztő. Hiszen a kimerült ápolóknak az erejéből végül tényleg csak annyira fogja futni, hogy a szemük sarkából odapillantsanak, vajon nem kell-e már az oxigén pumpálását leállítani.

De ne fessük az ördögöt a falra! Inkább tegyünk meg mindent azért, hogy egyikünknek se kelljen még a lélegeztetőgép közelébe se menni!

Mindemellett azoknak, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy ha több pénzt adnak a munkatársaiknak, azok majd jobban fognak teljesíteni, és azoknak is, akik azzal zsarolják emezeket, hogy ha több pénzt kapnak, akkor becsszóra jobban neki fognak veselkedni, nos nekik talán érdemes lenne elmerengeni azon, hogy ha ne adj’ isten valamely szerencsétlenség folytán lélegeztetőgépre kerülnének, és egy maguk fajta gondoskodna róluk, akkor mire lenne nagyobb esélyük: hogy gyógyultan lépnek ki a kórház kapuján, vagy hogy haszonleső árnyékvilágukat örökre maguk mögött fogják hagyni.

drai

Photo by amirreza jambi on Unsplash