Rebellis nézeteim a motivációról

A motiváció kérdése máig megoldatlan, és remélem, hogy ez örökre így is fog maradni.

Mert ha nem, akkor az csakis azt jelentheti, hogy a hatalommal bírók kényük-kedvük szerint vehetnek majd rá bennünket bármire, ami csak az eszükbe jut nekik.

Hát én nagyon nem szeretném, ha bárki úgy rángatna, mint egy marionett bábot!

Pedig valójában, amikor egy főnök motiválni kívánja a beosztottját, akkor ma is pontosan arra vágyik, hogy a beosztottja azt tegye, akkor és úgy, ahogy az a főnöknek a legjobban tetszik.

Én viszont főnökként éppen akkor lennék boldog, ha az embereim úgy dolgoznának, ahogy ők akarnak. Persze, nem is vennék magam mellé olyan kollégákat, akiket nekem kellene a munkájukra buzdítani.

Mert, ha nekem kell motiválnom őket, akkor ott valamit rendesen elkalapáltam. Ugyanis, ha azért kell a munkatársamat noszogatnom, mert hiányzik a szükséges tudása és képessége, akkor magam nyúltam mellé a kiválasztásakor. Ha pedig azért kell őt nógatnom, mert nincs meg benne a kellő elszántság, akkor megint én vagyok a hunyó, ha ennek ellenére magam mellett tartom.

Persze tudom én, hogy a munkához ember kell. És, hogy igen kevés az a kolléga, aki éppen abban leli az örömét, ami munka címén adatott neki.

Ám azt is tudom, hogy ha a beosztott nem motivált, akkor a legtöbb főnök elereszti a kiválóságra való törekvését (ha egyáltalán volt valaha is neki) csak azért, hogy a munkatárs a szokásos mézesmadzagokért cserébe ideig-óráig még az éppen elégséges erőbedobással tegye a dolgát. Ez azonban nem más, mint a középszerhez vezető megalkuvás.

Ráadásul, a motivációs szemfényvesztések pontosan ezt a  középszerűséget táplálják. Mert, ha ezek a hókusz-pókuszok tényleg olyan eredményesek lennének, ahogyan azt magukról állítják, akkor ezt a bejegyzést ugyan minek is írnám, hiszen senki sem olvasná. És ha minden munkahely, és minden vezető olyan szuper lenne, mint amilyenre magukat fényezik, akkor az állásokra jelentkezők első kérdése nem az lenne, hogy lehet-e a cégnél home officeban dolgozni.

Szerencsére, bármennyire is epekednek érte a hatalommal bírók, egyelőre nem értenek hozzá, hogy hogyan lehet az alattvalóikat (félelemkeltés és manipulálószerek nélkül) motiválni. De talán néhány évtized múltán már nem is fognak ezen görcsölni. Hiszen a küszöbön toporognak az engedelmes humanoidok. Csak arra kell vigyázniuk a hatalmasoknak, hogy ne engedjék őket öntudatra ébredni.

drai

Photo by Scott Umstattd on Unsplash