Sorakozó!

Az MBA képzésen azt tanultuk, hogy az a jó vezető, aki képes a vállalati célok elérése mellett felsorakoztatni a csapatát. Azóta ezt másként látom. Az egész a motivációval kezdődött. Mert gyakorta megfeledkezünk a motiváci

Az MBA képzésen azt tanultuk, hogy az a jó vezető, aki képes a vállalati célok elérése mellett felsorakoztatni a csapatát.

Azóta ezt másként látom.

Az egész a motivációval kezdődött. Mert gyakorta megfeledkezünk a motiváció alapigazságáról, miszerint a legerősebben mindenkit a saját, egyéni céljai motiválnak. A felsorakozás-elmélet azonban teljes egészében figyelmen kívül hagyja az egyén motivációját.

Florida

Mert vajon létezik-e olyan ember, akit feltüzel a részvényesi érték maximalizálása? Erről egykori főnököm jut eszembe, aki ezen szervezeti célkitűzés kapcsán a következőképpen vélekedett: „Tényleg azért dolgozzak, hogy az amerikai nyugdíjalapok hájas befektetői még egy hamburgerrel többet tömhessenek magukba a floridai tengerparton?”

Oszolj!

A motiváció alapigazságából könyörtelenül következik, hogy a motiváltak mindig és mindenhol a saját, egyéni céljaik mellett köteleződnek el. Ők nem akarnak felsorakozni semmilyen vállalati stratégia mögött. Ők azért dolgoznak ott, ahol dolgoznak, mert a munkájuk előbbre viszi őket a saját, egyéni célkitűzéseik megvalósításában. És addig dolgoznak ott, ahol dolgoznak, amíg a munkájuk előbbre viszi őket a saját, egyéni célkitűzéseik megvalósításában.

Dilemma

Ezért a vezetőknek nem azon kell dilemmázniuk, hogy miként „meséljék be” a motiváltaknak a vállalati stratégiát, hanem azzal kell gyötörniük magukat, hogy felismerjék a motiváltak személyes motivációját, és ha ez megtörtént, akkor a szervezet céljait és az egyén célkitűzéseit egymással összehangolják.

Semmi köze hozzá

Ez viszont nem azt jelenti, hogy a vezetők a vállalati célokat lebontják egyéni feladatokká. Mert annak még semmi köze a személyes motivációhoz. Hanem azt, hogy az egyén motivációját a középpontba állítva megtalálják azokat a szervezeti feladatokat és felelősségeket, amelyek harmonikusak az ember belső hajtómotorjával.

Harmónia

Amennyiben pedig elfogadjuk a motiváció alapigazságát, miszerint legerősebben mindenkit a saját, egyéni céljai motiválnak, akkor a szervezet is oly módon érheti el az üzleti kiválóságot, ha minden létező eszközével hozzájárul az egyén saját célkitűzéseinek a megvalósításához. Mert az egyén a saját céljai eléréséért veti be minden energiáját. Ha pedig a személyes és a szervezeti célok összhangban állnak egymással, akkor, miközben az egyén hatalmas erőfeszítéseket tesz a saját céljai megvalósításáért, aközben a szervezet céljai is valóra válnak.

Y generáció

És mivel egyre csak egyre harsogjuk az Y generáció fülébe az önmegvalósítást, a vezetőknek érdemes felkötniük a nadrágot, és szemléletük poros padlására űzve a személytelen felsorakoztatást, gondolkodásuk rivaldafényébe emelni az egyéni motiváció és a szervezeti célkitűzések összehangolásának és harmóniájának megkerülhetetlen erőpróbáját.