5 dolog, ami bosszantja az álláskeresőket

„Sokat kérdeznek a cégek, de keveset árulnak el magukról”

A 23 éves, közlekedés-mérnöknek készülő Zoltánnak tetszik a próbainterjú lehetősége, akárcsak a pszichológiai, önismereti tesztek és a személyes találkozás a cégekkel. Azt viszont nehezményezi, hogy kicsit egyoldalú a ”kérdezz - felelek” a vállalat-álláskereső tengelyen.

”Nagyon sok kérdést kaptam itt - amiket tényleg igyekeztem megválaszolni, amennyire csak lehet. De amikor én kérdeztem rá konkrétabban a dolgokra - például pontosan mi lesz majd a feladatom egy-egy munkakörben, milyen egyéb feladatokra számíthatok még ebben és ebben az állásban, hogy áll a cég a dolgokhoz, mik az elvárások felém - akkor elég sok volt a homályos, ködös folt, a mellébeszélés. Szóval kicsit úgy érzem: sokat adtam, de keveset kaptam…” - foglalja össze a tapasztalatait.

„A fizetésekről szóló kérdésnél falat húznak a cégek képviselői maguk elé”

Az egyetemen műszaki menedzsernek készülő Violetta elégedett az expón kiállító vállalatok hozzáállásával. Meg nem is… ”Nézem sorban a lehetőségeket, főleg a szakmai gyakorlatokat, mert nálam ez pont aktuális. Aztán kérdezek. És egy darabig egész szívesen válaszolgatnak a HR-esek mindenre… De amikor végre elérkezünk a fizetésekhez, a juttatásokhoz, egyből felemelkedik egy képzeletbeli fal és vége, nincs tovább…
A másik negatív észrevételem: túl sok helyen találkozom itt azzal, hogy kiemelten érdekli a cégeket, milyen messze lakik egy álláskereső a cégtől. Pedig szerintem, ha valaki jó, akkor is megérné alkalmazni, ha egy kicsit messzebb lakik. Nem kellene ennyire leragadniuk az útiköltség-térítéseknél…”

„Sok cég csak a marketing vagy az adatbázis-frissítés miatt van itt”

A harmincas évei végén járó István közgazdász. Az álláskeresést sem ma kezdte. Amivel pedig problémája van: szerinte rengeteg vállalat csak a reklámlehetőség, az esemény PR-értéke miatt jár expózni, de komolyan nem terveznek felvételt. Ráadásul úgy látja: ha egy szakma telített a lehetséges álláskeresőkkel, akkor a tanácsadás, a pszichológiai tesztek világa is kissé mondvacsinált próbálkozás az előrelépés érdekében.

”Itt van például három, közkedvelt topvállalat is. Az egyikről biztos, hogy pár éve csoportosan bocsátotta el a munkavállalókat, így eléggé alibinek tűnik a mostani ittlétük… A másik… Van itt mindenféle pszichológiai teszt - például Rorschach - teszt - de aki álláskereső, az nem azért jön ide, hogy itt döbbenjen rá a személyisége maga által se ismert területeire. Munkát viszont szeretne”- összegez velősen. Egy másik fiatalember azon háborog, hogy akadnak olyan munkaadók is, amelyek adatbázisukba gyűjtenek embereket, akiket majd egyszer el tudnak adni. Az álláskeresőnek viszont nem majd valamikor, hanem most kell az állás.

„Ha valaki nem illik a képbe, nem palástolják az érdektelenséget"

A 21 éves, közgazdász-hallgató Dórinak pedig már a börzézés első 15 percében elég vegyesek a tapasztalatai.
”Sok HR-es nagyon kedves, de sok nem igazán töri magát… És nem nagyon tetszik, hogy nem is palástolják az érdektelenségüket, ha valaki olyan szakkal/diplomával próbál állást nézni, amire épp nem keres a vállalat új munkaerőt. De nem vagyok itt túl régóta: szóval ez a nap végére még változhat…”

„Kevéssé érdekli a cégeket az, aki nem most végez”

A nyáron végző Ábel úgy tapasztalja: a nap első pár óráját tekintve eddig remekül sikerült az állásbörze. Habár úgy látja: ehhez az is hozzájárul, hogy idén már nem nézelődőként, hanem komoly szándékú álláskeresőként jött. Ráadásul járműmérnöki-karosként, ami több kiállító vállalat elképzeléséhez is passzol. Ám szerinte többet foglalkozhatnának a cégek az börzén már azokkal is, akik esetleg pár év múlva csatlakoznának a csapatukba.
”23 éves vagyok, végzős, idén fogok diplomázni. Tavaly még elég nehéz volt a kommunikáció a cégekkel, mert mindenki olyan embert várt, aki már mindent tud a vállalatról, aki egyből tudna jönni, dolgozni. Ez idén úgy tűnik, menni fog, meglesz… De az biztos: sok vállalat szeretné megspórolni a tájékoztatást, sokukat fárasztanak a még csak tervezgető - vagy épp érdeklődő, nézelődő álláskeresők.”