A Bajnai-csomag alternatívái

A megszorítások helyett az IMF-nek vállalt szigorú, 2,9 százalékos hiánycélnak, illetve a konvergenciaprogram számainak enyhítése lenne az igazi megoldás – mondta az FN-nek Szalai Erzsébet, az Újkapitalizmus – és ami utána jöhet… című könyv szerzője, baloldali szociológus arra a kérdésre, mi helyettesíthetné az idei 300 milliárdos költségvetési lyukat befoltozó Bajnai-csomagot.

Szalai megadóztatná a vagyonosakat

Ha a nemzetközi pénzügyi szervezetek nem engednek a feltételeikből, akkor sem a szegények és a középosztály további sanyargatásával kellene a költségvetési egyensúlyt visszanyerni, sokkal inkább a gazdagok fokozottabb adóztatásával.

Szalai szerint be kellene vezetni az ingatlanadót (30 millió forint fölötti értékű ingatlannál), s megadóztatna más, nagy értékű vagyonelemeket is, például műkincseket, nagy értékű gépjárműveket, jachtokat, vagyoni értékű cégrészesedéseket. Ezek az intézkedések már július elsejétől életbe léphetnének.

Szalai Erzsébet szerint jó megoldási irány az IMF-tanulmány felvetése, az euró bevezetése Magyarországon a konvergenciakritériumok teljesítése nélkül. Szalai árulkodónak nevezte, hogy a magyar pénzvilág elutasítja a javaslatot. A hazai pénztőke képviselői ugyanis a válsághangulatot fönn akarják tartani, hiszen így vihető véghez a szegények s a középosztály kirablása.

Szalai és TGM is óvatos lenne a multikkal

Szalai Erzsébet praktikus okokból azonban nem venné el a multinacionális cégek adókedvezményeit, tartva azok továbbállásától, s ennek foglakoztatási és exportcsökkentő hatásától. Az FN megkérdezte Tamás Gáspár Miklóst is, az ismert baloldali filozófust és közírót, a Zöld Baloldal listavezetőjét, mi lenne szerinte a Bajnai-csomag alternatívája.

TGM szerint egy erős kormány meggyőzhetné az uniót és a Valutaalapot, hogy tekintsen el a 3 százalékos hiánycéltól. A prociklikus (jelen esetben a recessziót mélyítő) gazdaságpolitika szociális és gazdasági katasztrófába taszítja az országot, márpedig ez az uniónak sem lehet érdeke – érvelt a filozófus. Ha nem meggyőzhető az IMF, akkor sem a szegényeket kellene sújtani a megszorításoknak, hanem inkább a nagytőkére terhelni – vélte. Ám még az antikapitalista TGM is csak végső esetben adóztatná meg jobban a nagytőkét, Szalaihoz hasonlóan tartva annak negatív következményeitől.

Gazdag nem támogatná a multikat

Radikálisabb ebben a tekintetben a baloldali teoretikusoknál Gazdag László közgazdász, egyetemi docens, lapunk alkalmi szerzője, aki úgy véli: ha megszorítás kell az IMF-nek vállalt hiánycél miatt, akkor abba kell hagyni a vállalatok támogatását. Ez leginkább a multinacionális vállalatok támogatását érintené, hiszen az állami támogatások 90 százalékát ők kapják – mondta Gazdag.

A közgazdász szerint a Bajnai-csomag nem fogja megmenteni a munkahelyeket, a megszorító csomag ehelyett fokozza majd a körbetartozást az építőiparban, gyorsuló ütemben megy tönkre a hazai kis- és középvállalkozói szektor.

Szerinte hazánkban a külföldi tőke segítségével meghatározóan alkatrész-összeszerelés történik, gyarmati, félgyarmati jellegű munkamegosztással kapcsolódunk a világgazdasághoz, ez problémáink alapvető oka ma.

Gazdag László szerint szerkezetváltásra van szükség a gazdaságban: le kell építeni az alacsony hatékonyságú tevékenységeket, hogy fölszabaduljanak az erőforrások (tőke, munkaerő) a magasabb hatékonyságú tevékenységek fejlődése számára. A szerkezetváltáskor belső erőforrásokra is lehet támaszkodni (felszabadul ilyen erőforrás, ha nem támogatjuk a gazdasági szereplőket), s külföldi tőke is bevonható.

Ez utóbbi esetben nem olcsó bérekre, adókedvezményre és direkt támogatásra, hanem földrajzi helyzetünkből és szellemi kapacitásunkból következő vonzerőre építhetünk. A közgazdász szerint 10-15 év alatt fokozatosan lehet eredményeket elérni e téren.

Gazdaghoz hasonló nézeteket vall Róna Péter közgazdász, aki több lapban, fórumon, többek között a Nemzeti Csúcson is kifejtette ezeket. Róna szerint szó nem lehet adócsökkentésről, áfaemelésből fedezett járulékcsökkentésről, amely milliókat szivattyúzna ki magánemberek zsebéből a nagyvállalatok profitját gazdagítandó, s ő is úgy véli, hogy a nemzetközi vállalatoknak nyújtott támogatásokat le kellene állítani.

Valójában csak találgatni lehet, mi történne, ha csakugyan elvennék a nagyvállalati adókedvezményeket és támogatásokat, ugyanis az ÁSZ egyik jelentése rámutat: senki nem méri – a PM sem – hogy a vállalatoknak nyújtott adókedvezmények és támogatások ténylegesen elérik-e a gazdaságpolitikai céljukat.

Kérdéses tehát, valóban drámai kivonulásra kerülne-e sor a nagytőke komolyabb megadóztatásával, s hogy valóban meg lehet-e munkahelyeket menteni lakossági áldozatvállalással, a vállalatoknak nyújtott jobb feltételekkel (például a lakosságot sújtó áfaemelésből finanszírozott járulékcsökkentéssel, a nagyarányú társasági adókedvezmények megőrzésével).

Az ÁSZ jelentéséből annyi azért kiderül: nagyban rontja a nagyvállalkozásoknak nyújtott támogatások hatékonyságát, hogy nem lehet kikötni a magyar beszállítói hányad mértékét, ezt a WTO (World Trade Organization – Kereskedelmi Világszervezet) tiltja.

Ami viszont ahhoz vezet, hogy a nagyvállalatok elszigetelten működnek a magyar gazdaságban – derül ki a jelentésből.