Egy munkáltató kérdései a munkaidőkeretről

Kérdései átfogják az egész Munka törvénykönyvét, kezdem Ádámnál & Évánál, a lényegre koncentrálva.

1. A munkaidőkeretnél rugalmasabb munkaidő-beosztás nincsen, hiszen ott lényegében az Mt. Összes rendelkezésétől el lehet térni. Dobálom a munkaidőt, tolom a kifizetéseket, a pihenőidőt stb. Azért a másik oldalon is emberek állnak és a munkáltató sikeres működésének ezek a kötöttségek biztosan nem képezik akadályát. Lényege, hogy az általános munkarend szerinti munkanapokra eső munkaidőt a munkáltató az egyes napokra egyenlőtlenül osztja szét. A munkáltatónak a szabályokat alaposan át kell látnia, de ez tőle elvárható. A bérezés NEM a beosztott munkaidőhöz, hanem a munkaszerződéshez alkalmazkodik. Amennyiben a munkáltató kevesebb munkaidőt oszt be, abban az esetben is bérfizetési kötelezettsége van. A többlet esetén pedig rendkívüli munkavégzési pótlékot kell fizetni. Jól látja tehát. Néhány alapszabályra azonban ügyelni kell. Egy napra minimum 4 maximum 12 óra osztható be, figyelembe kell venni a hétvégi, illetve munkaszüneti napi munkavégzés szabályait, biztosítani kell a munkaközi szünetet, napi és heti pihenőidőt és persze a szabadságot.

2. A szabadság kiadásáról az Mt. 124.$ rendelkezik. A szabadság kiadását egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál két módon oldhatom meg. Az első lehetőség az, hogy a munkanapokra adom ki és napban is tartom nyilván. Ekkor ugyanakkor a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapra és a munkaszüneti napra nem adhatok ki szabadságot. A másik lehetőség az, hogy a munkaidő-beosztással azonos időtartamra mentesül a munkavállaló a munkavégzés alól. Munkaidő-beosztás hiányában a napi munkaidővel számolunk. Utóbbi esetben a szabadságot órásítanunk kell és ebből vonogatjuk le a szabadságtartamokat.

3. A pihenőidő vonatkozásában ugyanazok a szabályok mindig. A keret átlagában a heti 2 pihenőnapnak vagy 48 órának meg kell lennie. Ez lehet minimum 40 egybefüggő óra, de átlagban a 48 órának ki kell jönnie. Ezeket kombinálhatja is, de kimutathatónak kell lennie mindennek, hiszen nyilvántartást köteles vezetni a munka- és pihenőidőről. Utólag azonban nem minősítheti másképpen, mint ami a munkaidő-beosztásban, nyilvántartásában szerepel. Nem mondhatja tehát azt, hogy két munkavégzés között volt még pici idő, ami pihenőidő lesz, hiszen az nem jött ki látja.

4. Az Mt. 86.$ alapján munkaidőnek minősül a munkakörhöz tartozó előkészítő és befejező tevékenység időtartama, illetve mindazon időtartam, amikor a munkavállalónak rendelkezésre kell állnia. Rendelkezésre akkor nem állok, ha foghatom magamat és hazamehetek, ha akarok. Fontos, hogy nem a "nettó" munkaidő számít csak, ez nem is lenne fair.

5. Garantált bérminimum akkor jár, ha a munkakörhöz középfokú végzettség vagy szakképzettség szükséges. Rendelkezni kell vele és szükségesnek is kell lennie. Előírhatja jogszabály, kollektív szerződés, szabályzat vagy a munkáltató gyakorlata is. Meg kell nézni a 21/2010. (V.14.) NFGM rendeletet is.

6. A munkáltatóknak éppen úgy vannak érdekképviseleti szervezetei, mint a munkavállalóknak és azok az érdekegyeztetés valamennyi szintjén ott vannak (pl: VOSZ, MGYOSZ). A szakszervezet a munkavállalók jogvédelméhez elengedhetetlen, a munkáltató erőfölénye ugyanis vitathatatlan. A szakszervezet partner, úgy is hívjuk, hogy szociális partner. A lényeg a tisztességes foglalkoztatás, értékeket is ez teremt.

7. Örülök, ha a NAV Önnek mindig válaszol. Egyszerűbb kérdésnél ez többnyire így is van.

Olyan részletesen válaszoltam, hogy még az iPad is lemerült.