Hogyan változik a rehabilitációs és rokkantsági ellátások összege?

Sorozatunk első részében egy rövid összefoglalást adunk arról, hogy a törvénytervezet alapján miként változik a rehabilitációs és rokkantsági ellátások összege.

A rehabilitációs és rokkantsági ellátás Mmtv.-ben előírt összegét a jogalkotók a 2012-ben érvényes minimálbér (93.000 forint) százalékában határozták meg, az ellátások megállapításakor ez szolgált viszonyítási alapként több éven keresztül. Mivel a minimálbér összege közben jelentős mértékben növekedett, ezt a rendelkezést sokan méltánytalannak érezték.

A jelenleg tervezett módosítások szerint egy évenként megszabott alapösszeg százalékában megállapított korlátok szabnak határokat az ellátások mértékének. Ez az alapösszeg 2016-ban 94.500 forint lesz. Mivel az alapösszeg nem más, mint az idei kötelező nyugdíjemelés (1,6 százalék) mértékével növelt, 2012-ben érvényes minimálbér összege, ez egyben azt is jelenti, hogy külön emelésre e rendelkezéssel nem került sor.

Ugyanakkor, ami fontos változás az ellátottak szempontjából, az az, hogy korábban az összes új ellátást a 2012-ben érvényes minimálbér (93.000 forint) százalékában meghatározott korlátok közé szorították a felülvizsgálat során, míg az új rendelkezés értelmében a megállapítás kiindulópontja az alapösszeg lesz, melyet a kötelező nyugdíjemelés mértékével minden évben növelnek.

Az Mmtv.-ben foglaltakhoz képest a Javaslat azt is szabályozza, hogy az ellátás összege miként alakul, amennyiben az ellátásban részesülő személynek nincsen havi átlagjövedelme: a rokkantsági ellátásban részesülőknek ebben az esetben a minősítési kategóriától függően az alapösszeg 30, 45, 50 illetve 55 százalékában meghatározott mértékű ellátást lehet megállapítani, míg a rehabilitációs ellátottak részére az alapösszeg 30, illetve 40 százalékában meghatározott mértékű ellátást.
Az ide vonatkozó paragrafusok:

A Javaslat 31. §-a szerint az Mmtv. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„9. § (1) A rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege annak a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek,
a) akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a havi átlagjövedelem 35 százaléka, de legalább a jogszabályban meghatározott mértékű alapösszeg (a továbbiakban: alapösszeg; korábban: a minimálbér) 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg (korábban: a minimálbér) 40 százaléka,
b) aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, a havi átlagjövedelem 45 százaléka, de legalább az alapösszeg (korábban: a minimálbér) 40 százaléka és legfeljebb az alapösszeg (korábban: a minimálbér) 50 százaléka.
(2) Ha a rehabilitációs ellátásban részesülő személy havi átlagjövedelemmel nem rendelkezik, a rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege annak,
a)akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, az alapösszeg 30 százaléka,
b) aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, az alapösszeg 40 százaléka.
(3) Az alapösszeg 2016. évben 94 500 Ft. Az alapösszeg a Tny. 62. § (1) bekezdésében meghatározott szabályok szerint, a nyugdíjemeléssel megegyező arányban emelkedik. (korábban: „(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni.”)
(4) A rehabilitációs ellátást a Tny. 62. §-ában meghatározott szabályok szerint, a nyugdíjemeléssel megegyező arányban emelni kell.” (korábban: „(3) A rehabilitációs ellátást a Tny. nyugdíjemelésre vonatkozó szabályai szerint, azzal megegyező arányban emelni kell.”)
A Javaslat 33. §-a alapján az Mmtv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) A rokkantsági ellátás összege
a) a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg (korábban: minimálbér) 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg (korábban: minimálbér) 45 százaléka,
b) a 3. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de legalább az alapösszeg (korábban: minimálbér) 45 százaléka és legfeljebb az alapösszeg (korábban: minimálbér) 150 százaléka,
c) a 3. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 65 százaléka, de legalább az alapösszeg (korábban: minimálbér) 50 százaléka és legfeljebb az alapösszeg (korábban: minimálbér) 150 százaléka,
d) a 3. § (2) bekezdés b) pont bd) alpontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 70 százaléka, de legalább az alapösszeg (korábban: minimálbér) 55 százaléka és legfeljebb az alapösszeg (korábban: minimálbér) 150 százaléka.
(2) Ha a rokkantsági ellátásban részesülő személy havi átlagjövedelemmel nem rendelkezik, a rokkantsági ellátás összege
a) a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben az alapösszeg 30 százaléka,
b) a 3. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben az alapösszeg 45 százaléka,
c) a 3. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti esetben az alapösszeg 50 százaléka,
d) a 3. § (2) bekezdés b) pont bd) alpontja szerinti esetben az alapösszeg 55 százaléka.
(3) A rokkantsági ellátást a Tny. 62. §-ában meghatározott szabályok szerint, a nyugdíjemeléssel megegyező arányban emelni kell.” (korábban: „(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni. (3) A rokkantsági ellátást a Tny. nyugdíjemelésre vonatkozó szabályai szerint, azzal megegyező arányban emelni kell.”)

Kappel Katalin
munka- és szervezetpzichológus
a szakértő rovatát itt találják