Valódi befogadás? Miért nem elég egy rámpa?

Bár egyre többen nyitottabban gondolkodnak az akadálymentességről, a térhasználat tervezésekor a fizikai hozzáférés mellett számos más fontos szempontot is figyelembe kell venni ahhoz, hogy valóban befogadó tér jöjjön létre. Az akadály ugyanis lehet vizuális, akusztikus, pszichés vagy épp információs is. Egy túlzsúfolt, zajos előtér vagy egy rosszul olvasható jelzés éppúgy kizárhat valakit a tér élvezetéből, mint egy hiányzó rámpa.

A SWITCH to inclusive design 2.0 című kiadvány ebben hoz szemléletváltást: arra hívja fel a figyelmet, hogy az akadálymentesség nem csupán néhány ember speciális igénye, hanem mindannyiunk közös ügye. A kiadványt a lengyel Integracja Alapítvány készítette, több elkötelezett szakmai partner – köztük a Skanska – közreműködésével.

A befogadó környezet kívül kezdődik

Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is, még mindig nagy különbségek lehetnek abban, hogy egy városi környezet mennyire akadálymentes. Vannak már olyan területek, amelyeket gyalogosan is könnyen megközelíthetünk, megfelelő burkolattal, zöldfelületekkel és közösségi funkciókkal rendelkeznek. Míg máshol továbbra is fennállnak olyan kihívások, mint például az egyenetlen járdák, hiányzó közösségi terek vagy éppen a gyenge közlekedési kapcsolatok. Ezek a tényezők már akkor jelentősen befolyásolják egy tér befogadó jellegét, mielőtt valaki egyáltalán az épülethez érkezne. A fokozatosan növekvő tudatosságnak köszönhetően azonban egyre több fejlesztésnél már a kezdeti tervezési szakasztól figyelembe veszik ezeket a szempontokat. 

Ez azért is fontos, mert a telekválasztással már eleve eldőlhetne, hogy egy környezet valóban mindenki számára használható-e. Egy göröngyös, kavicsos járda, egy árnyék nélküli tér vagy egy meredek lépcsősor önmagában is komoly akadály lehet, és sajnos ezeket a tényezőket még ma is gyakran figyelmen kívül hagyják.

Nem minden akadály látható

Az akadálymentesség nem mindig egyértelmű. Előfordul, hogy egy tér fizikailag mindenki számára elérhető, mégis nehezen használható: túl világos, túl zajos, vagy túl sok az információ. A jelentés szerint a térérzékelésünk komplex, érzékszervi tapasztalatokra épül, így a zajszint, a fényerő, a színek és az anyaghasználat éppúgy befolyásolják a befogadást, mint egy lépcső vagy egy ajtószélesség. Az is kiderült, hogy a térhasználók körülbelül 15–20 százalékának ezek az ingerek napi szinten okoznak kihívást.

A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek az ingerek nem csak a neurodiverz emberek (például autizmus-spektrumon élők, ADHD-val élők vagy érzékeny idegrendszerű emberek) számára lehetnek megterhelők. Egy stresszes munkanap után, fáradtan vagy túlterhelten bárki érezheti úgy, hogy egy zsúfolt, vakítóan kivilágított térben nem képes koncentrálni vagy egyszerűen csak jól lenni. A valóban inkluzív terek ezekre a finom igényekre is reagálnak.

Amikor a tér valóban mindenkinek szól

Mit jelent a valódi inkluzivitás Aurelia Luca, a Skanska kereskedelmi fejlesztési üzletágának magyarországi és romániai ügyvezető alelnöke szerint:  

„Hisszük, hogy a valódi inkluzív tervezés alapja, hogy mélyen megértjük azoknak az embereknek az igényeit, akik használják a tereinket, nemcsak a bérlőinkét, hanem a látogatókét és a szélesebb közösségét is. Ez a szemlélet áll valamennyi magyarországi fejlesztésünk középpontjában. Arra törekszünk, hogy olyan környezetet hozzunk létre, ahol mindenki úgy érezheti: figyelnek rá, biztonságban van és valóban szívesen látják. Olyan egészséges, emberközpontú tereket alkotunk, amelyek tiszteletben tartják és ünneplik a sokszínűséget.”

A változás elkezdődött, de még nem elég gyors

Az inkluzív tervezés irányába tett lépések egyre több esetben megfigyelhetők, de a szemléletváltás még mindig lassabban halad, mint kellene. Az akadálymentességet sokan még mindig kötelező technikai megfelelésként értelmezik, pedig valójában egy kiváló lehetőség arra, hogy olyan tereket hozzunk létre, amelyek mindenki számára működnek, és hosszú távon is értéket teremtenek.

A fizikai, mentális és érzékszervi akadályok lebontása nem csak azoknak fontos, akik közvetlenül érintettek: a befogadó terek mindannyiunk számára jobban működnek.