Ingázási körkép: Hány kilométert vállal be a magyar?

A HR-szakma és a munkavállalók mobilitását vizsgáló kutatások - csak az oda út erejéig - kb. 60 km távolságban húzzák meg a munkavállalói "fájdalomküszöböt." Azaz nagyjából ennyire tehető az a távolság, amelyet egy munkavállaló még hajlandó minden egyes nap megtenni a saját otthona és a munkahelye között.

1 órás bejárást még elvállalnak

"Tavaly ősszel mi is felmértük a munkavállalók és az álláskeresők mobilitási hajlandóságát. Eszerint az emberek nagyjából háromnegyede mobilisnak tartja magát - közel kétharmaduk minden gond nélkül megtenne akár 60 kilométert is a munkahelyig - sőt, egytizedük számára még akár napi 100 kilométer utazás is beleférne, ha ez tényleg szakmai fejlődést, előrelépést és nagyobb jövedelmet jelentene a számukra"- mondja Baracskai Ferenc, a Career Soultions Kft. ügyvezető igazgatója. Igaz, a hétköznapi munkaerő-toborzási gyakorlatuk már némiképp árnyalja ezeket az eredményeket. "Minden álláshirdetésünknél előre jelezzük a jelentkezőknek, ha a megpályázott pozíció - akár napi szinten, akár csak hetente 1-2 alkalommal - a vártnál esetleg hosszabb utazással járhat. Ahogy tapasztaljuk, az álláskeresők inkább az órában-percben meghatározható menetidő, mintsem a megtett kilométerek száma alapján szelektálnak, fogalmazzák meg az igényeiket és mondanak igent egy-egy állásajánlatra - így általában körülbelül 45 perces - 1 órás utakat még szívesen felvállalnak egy új vagy épp a jelenleginél jobb pozícióért."

A válság növelte a mobilitási hajlandóságot

Erre a trendre a válság évei még jócskán rá is erősítettek. A gazdaságilag küzdelmesebb években érzékelhetően kapósabbak lettek a több utazással járó, nagyobb munkavállalói mobilitást igénylő állásajánlatok. "Becsléseink szerint körülbelül 30 százalékkal többen mondtak igent a vártnál hosszabb utazással járó pozíciókra, mint a válság előtt." A munkavállalói mobilitást azért a családi állapot is befolyásolja. "Nemrégiben azért utasított vissza egy jól fizető, de komolyabb napi utazással járó számviteli pozíciót egy édesanya, mert nem tudta volna a munkakört a családi kötelezettségekkel összeegyeztetni."

A mérnökök nyeregben érzik magukat

Ezzel párhuzamosan azért mindig akadnak a pályázók között megrögzött kényelemkedvelők, akik a legcsekélyebb mértékben sem akarnak engedni az elképzeléseikből és a lehető legrövidebb utazással úsznák meg a munkába járást. Igaz, ők többnyire nem a családi kötöttségek miatt ragaszkodnak az elképzeléseikhez, hanem kiemelten piacképes szakmával, komoly szakmai tapasztalattal a hátuk mögött érzik magukat nyeregben. "Kaptunk már olyan mérnöktől önéletrajzot, aki legfeljebb 15 perces útban határozta meg a lak, - és a munkahelye közötti távolságot - méghozzá azzal a plusz megkötéssel, hogy szóba sem jöhetnek azok az állásajánlatok, ahol heti 1-2 alkalommal a cég vidéki telephelyére is le kellene utaznia."

Íme a két véglet álláspályázatokban

Pethő Anikó, az Aarenson Consulting vezető tanácsadója is találkozott már hasonlóan kényelemcentrikus informatikussal - ám a másik véglettel, a végsőkig kitartó és a pozícióért minden kényelmetlenséget felvállaló, ambiciózus pályakezdővel is. "Az első fiatalember pályázati anyagában még azt is precízen feltüntette, hogy mely BKV-járatok vonala melletti és mely közlekedési csomópontokhoz közeli munkahelyet tudna kizárólag elképzelni. A másik véglet viszont az a fiatalember volt, aki éveken keresztül napi 4 órát vonatozott a Budapest-Pécs útvonalon, álmai munkájáért cserébe." Igaz, utóbbi esetben épp ez a lelkesedés lett a későbbi munkahelyváltás oka is: a legtöbb munkavállaló számára kibírhatatlan terhelést jelentene minden nap ennyit utazni a munkahelyre. A szakember tapasztalatai szerint egyébként nem is jellemző - az álláskeresők általában legfeljebb 30-40 perc alatt megközelíthető pozíciókra vadásznak.

A vezetők mobilabbak

A munkavállalói mobilitást a családi állapot és az egyéni ambíciók mellett a munkahelyi hierarchia is meghatározza. "A vezető pozícióban lévők általában mobilabbak, de ez nem pusztán a magasabb jövedelemből, hanem a vezetői pozíciókhoz szükséges személyiségjegyekből is következik"- teszi hozzá Jordán Szabolcs, a Tesk csoportvezetője. Persze a pozícióhoz tartozó cégautó is sokat nyom a latban - habár a válság hatására számos cég lett szűkmarkúbb e területen. Így aztán nem minden esetben támogatják a kollégák utazását - vagy ha igen, inkább próbálják őket abba az irányba orientálni, hogy a közlekedés költségeit már a bértárgyalásokkor igyekezzenek a munkabérbe beépíteni. A cégautó sok vezető számára komoly presztízskérdés is - olyannyira, hogy még állásajánlat is állhat vagy bukhat rajta. "Egy pályázó nemrég azért utasított vissza 1 logisztikai vezetői pozíciót, mert nem kapott volna cégautót - noha a munkahely megközelítéséhez nem volt nélkülözhetetlen a gépkocsi."

Takács Gabriella