Tévhitek a referenciáról

Az elmúlt hetekben felhívtam az egyik partnercégünket, akitől csak nagy ritkán kérünk segítséget. A vonal másik végén egy rendkívül segítőkész fiatal munkatárs válaszolt a kérdéseimre. A beszélgetésünk végén hirtelen azt is megosztotta velem, hogy felmondott. Majd őszintén megkért, hogy írjak a részére egy referencialevelet. Eleinte egy kissé sokkolt a helyzet, majd persze rám tört a túlzott segíteni akarás és már nyitottam is a Word doksit. Megpróbáltam előszedni leveleket, emlékeket. Összesen talán kétszer beszéltem vele tíz percet telefonon, a kollégák szintúgy. Nem volt mit tennem: vissza kellett jeleznem a dolgozó számára, hogy nem adhatunk referenciát róla, mert egyszerűen nincs elég információnk a munkájáról.

Kicsit még pironkodtam is, hogy visszavonok egy ígéretet, de a legnagyobb meglepetésemre a szimpatikus „idegen” egyet értett velem. Rendkívül örültem, hiszen ez is azt bizonyította, hogy az őszinteségnél nincs jobb út az álláskeresés világában sem. A referenciakérés mégis elgondolkodtatott: vajon mások hogy bánnak ezzel az eszközzel? Egyáltalán van jelentősége a mai világban? Egy újabb szirupos semmi vagy éppen túlzottan őszinte veszélyforrás?

1. számú tévhit: A referencia mindig pozitív

Fajvadászként anno gyorsan szembesültem vele, hogy az önként megadott referencia személyek bizony nem csak az illető pozitív tulajdonságait tudják részletesen lefesteni. Kendőzetlenül kitérnek minden apróságra, ami teljes képet adhat az illetőről. Nyilván függ ez a szituáció a vizsgált munkatárs munkahelyeinek számától (például csak egy felettese volt) és a referenciát adó jóindulatától is, de alapvetően egy-egy furfangos kérdésből kiindulva érdekes válaszokat is kaphatunk. Fontos megemlítenünk azt is, hogy a telefon általában váratlanul csörren meg és a referenciát adó személynek nincs túl sok ideje gondolkodni a válaszokon. Sokszor azonban az a tapasztalat, hogy a referenciát kérők sem feltétlen ügyelnek arra, hogy olyan személyt jelöljenek meg felhívhatóként, akivel kifejezetten jó kapcsolatot ápoltak korábban.

Láttam már arra példát, hogy egy ilyen hívás miatt utasítottak el egy utolsó körös interjú után valakit. Hiába tűnt képességei alapján a legjobb jelöltnek, a volt főnöke részletesen leírta a leendő munkatárs rendszeresen előforduló és sírásba torkolló dührohamait. Kérdés, hogy ki dönti, hogy el kinek van igaza? Ebben a konkrét helyzetben a vezető inkább nem kockáztatott, az egyszerűbb utat választotta: keresett egy kevésbé megosztó személyt.

2. számú tévhit: A jó referencia-levél sablonos

Nyilván vannak egyen formai kritériumok, de akkor segítünk vele, ha mellőzzük a sablonokat. Egy olyan referencia levél, amelyben egy korábbi kolléga leírja, hogy milyennek lát minket és pontosan mely teendőkben nyújtottunk nagy segítséget, rendkívül érdekes lehet egy későbbi munkaadó számára. Példa: „Az xy projekt esetében Péternek köszönhettük, hogy határidőre le tudtuk adni az anyagot. Ha ő egy hétig nem túlórázott volna velünk, biztosan csúszunk”.

3. számú tévhit: A legjobb referencia a volt főnök referenciája

Sok esetben igen. Egyre több azonban az olyan munkakör, ahol a főnök alig lát bele a beosztott napi munkájába. Gondoljunk egy távmunkásra, egy állandóan utazó munkatársra vagy akár egy külföldről irányító főnökre. A jól mérhető munkakörökben a számok adják az objektív referenciát. A sok különböző partnerrel dolgozók esetében a partnerek elégedettsége, míg a vállalat kiszolgáló szervezete számára a társosztályok munkatársai. Jó hír ez azoknak, akik meg szeretnék kerülni a volt főnököt: számtalan más lehetőség létezik.

4. számú tévhit: Mindig küldjünk referenciát, növeli az elhelyezkedés esélyét

Ezt így konkrétan nem jelenteném ki. „Menő” ha valaki még referenciát is tud csatolni, de ha nem kifejezetten kérik, nem feltétlen muszáj terhelnünk a HR-t és a managereket vele. Láttam már olyan jelöltet, aki két napon keresztül küldte a számtalan referenciát, de nem ért el vele túl sokat. Látszott belőle, hogy megbízható és jó munkatárs, de ha egyszer vegyész és nem gépészmérnököt kerestünk…a referencia nem változtatott a végzettségén. Általában akkor szoktak kérni referenciát, ha valamiért nem tudnak dönteni a személyt illetően és valamerre szeretnék billenteni a mérleg nyelvét. Ha úgy tetszik, egy plusz megerősítésként. Ha egyet becsatolunk, ártani nem fogunk vele. Ha nem rendelkezünk vele, nem tragédia.

Carriercafé
HR Blog