Tíz éve stagnál a részmunkaidős foglalkoztatás

Horváth Hedvig, a Közép-Európai Egyetem hallgatója az "Európai társadalmi jelentés 2008" című tanulmány bemutatása kapcsán elmondta: az unió új tagállamaiban elsősorban a nők, valamint az 55-64 éves korosztály jelentik a munkaerőpiac tartalékát.
Kiemelte: ez a réteg azonban gyakran nem tud teljes munkaidőben dolgozni, ezért szükséges lenne a részmunkaidős foglalkoztatást bővíteni.

Horváth Hedvig rámutatott: az uniós tapasztalatok szerint nagymértékű összefüggés áll fenn a foglalkoztatottság és az iskolai végzettség között, különösen igaz ez az új tagállamokra. A magasabb iskolai végzettség, különösen a diploma megléte elősegíti, hogy az aktív korú állampolgár könnyebben jusson munkához.

Elmondta: vizsgálták azt is, hogy az egy háztartásban élők közül hányan állnak rendszeresen alkalmazásban. A vizsgálatok kimutatták, hogy az Európai Unióban átlagosan 20 százalék körüli azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben senki nem dolgozik. Az ilyen háztartásokban él Európában a lakosság mintegy 10 százaléka. A kutatás megállapítja, hogy a jövőben ezek a háztartások is az európai gazdaságok munkaerő-tartalékát jelenthetik.

Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára elmondta: az iskolai végzettség erőteljesen érződik a magyarországi foglalkoztatási statisztikában. A 25-64 év közötti aktív korú népességben a nyolc általánossal sem rendelkező férfiak 9,4 százalékos, az ugyanígy alapszintű végzettséggel sem bíró nők 2,1 százalékos foglalkoztatási rátával rendelkeznek a 2007-es számok tükrében, míg a munkanélküliségi ráta a nyolc általánossal sem rendelkező férfiak körében 40-42 százalékos, a nőknél meghaladja a 56 százalékot.

A szakállamtitkár szerint Magyarországon a munkaképes korú lakosságon belül mintegy 1,5 millióan nem rendelkeznek semmilyen szakképesítéssel. A szakállamtitkár rámutatott: növelni kellene a részmunkaidős foglalkoztatást, mert az gyakorlatilag 10 éve nem változott, nem bővült az országban. Elmondta: 1998 óta a foglalkozatott aktív korúakon belül mintegy 4 százalékos a részmunkaidős rendszeres foglalkoztatás, ez az arány Nyugat-Európában 20-25 százalék.

A szakállamtitkár úgy vélte: a gazdasági növekedés szükséges ahhoz, hogy a munkaerő-piaci gondok enyhüljenek, azonban a növekedés csak hosszabb távon csapódik le a munkaerő-piaci számok javulásában.

A műhelybeszélgetésen vita bontakozott ki arról, hogy egyáltalán szükség van-e a minimálbér fenntartására Magyarországon. Székely Judit szerint a jelenlegi helyzetben meg kell őrizni a minimálbért, sőt annak esetleges felemeléséről kell elgondolkodni. Ezzel szemben Csermely Ágnes, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója arra az álláspontra helyezkedett, hogy makrogazdasági szempontból a minimálbért el kellene törölni, az bővítené a foglalkoztatási lehetőségeket Magyarországon.
Fazekas Károly, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaságtudományi intézetének igazgatója szintén amellett érvelt, hogy a minimálbért meg kellene szüntetni Magyarországon. Úgy érvelt: még mindig kedvezőbb állapot az, ha valaki alacsony munkabérért, de rendszeresen egy adott üzemben, vagy szolgáltatóhelyen dolgozik, mint ha évekig segélyen él.

Fazekas Károly is amellett szólt, hogy az oktatás és azon belül is a szakképzés színvonalát nagymértékben kellene javítani Magyarországon. Hozzátette: gond azonban, hogy jelenleg a tanári pálya nem vonzó, amiben nagy szerepet játszik, hogy a tanárok az alacsonyabb keresetűek közé tartoznak az országban. Egy felmérés szerint Magyarországon a kezdő tanári fizetések 40 százalékkal maradnak el a többi pályakezdő diplomás bérétől, javadalmazásától.

Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke elmondta: véleménye szerint nincs ilyen egyértelmű összefüggés a tanári pálya megbecsülése és a fizetések között. Egy nemzetközi tanulmányra hivatkozva kiemelte: a közoktatás azokban az államokban jó, ahol a társadalom megítélése szerint magas a tanárok presztízse (és nem a fizetése), a közoktatásban részt vevő tanárokat folyamatosan továbbképzik, és az oktatásban a társaiktól lemaradó tanulókkal rendszeresen külön is foglalkoznak, hogy behozzák lemaradásaikat, hátrányukat.