Szerző: dr. Kéri Ádám Megjelent: 1 éve

14 egybefüggő nap pihenés mindenkinek jár

Közeledik a szabadság egyik fő szezonja, így érdemes áttekinteni azokat a szabályokat, melyek a munkáltatók vagy a munkavállalók számára problémát jelenthetnek. A szabadságra vonatkozó szabályok megsértésének pedig komoly következményei is lehetnek. Nem csupán a felügyelet bírságával lehet adott esetben számolni, hanem különféle munkavállalói igények vagy akár munkavállalói felmondás is szóba kerülhetnek. Ezen túlmenően a szabályok olyan praktikus lehetőségeket is biztosítanak, melyekkel a feleknek érdemes élniük. Ezeket a szempontokat vesszük végig az alábbiakban.

Ezekről lehet, illetve kell a feleknek megállapodniuk, írásban vagy szóban

A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Érdemes azonban erről a kötelezettségről azt tudni, hogy a felek megállapodással a szabálytól eltérhetnek. Ebben az esetben az adott naptári évben azt kell rögzíteniük, hogy a munkavállaló nem kíván 14 egybefüggő napra a munkavégzés alól mentesülni. Amennyiben a munkáltató észleli, hogy ennek a kötelezettségének nem tett eleget, és ezt a következő évben kívánja "rendezni", a visszadátumozott megállapodással okirathamisítást követnek el a felek. Annak azonban nincsen akadálya, hogy a felek a következő évben azt foglalják írásba, amiről az előző évben szóban állapodtak meg. Hasonlóképpen megállapodás szükséges a munkavállaló életkori pótszabadságának következő év végéig történő kiadásához azaz a következő évre történő áttolásához. Ezt a megállapodást azonban minden naptári évben külön meg kell kötniük. Habár a törvény egyik esetben sem ír elő formai követelményt, javasolt a megállapodások írásban történő rögzítése. Ne bízzunk abban, hogy a felek közti akarategység örök életű lesz.

A szabadság szabályaira vonatkozó sorozatunk előző része itt olvasható.

A szabadság gyűjtögetése nem érdeke egyik félnek sem

A szabadságot fő szabály szerint - néhány kivételt leszámítva - az esedékesség évében ki kell adni. Ez a kötelezettség pedig minden esetben a munkáltatót terheli, aki nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem kívánt szabadságot igénybe venni. Amennyiben a kiadás időben nem történik meg, annak számos gyakorlati következménye is lehet. Egyrészt egy idő után a szabadság fizikailag nem adható már ki, hiszen a szabadság kiadásával a munkavállaló tetemes időre mentesülne a munkavégzés alól és azt így ellehetetlenítené. A szabadságra vonatkozó igényéről pedig a munkavállalót lemondatni érvényesen nem lehet. Amennyiben pedig a munkáltató a szabadság kiadását aláiratja, ám azt nem adja ténylegesen ki, már a büntetőjog területére téved. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése, fenntartása a munkáltató kötelezettsége. A szabadság kiadásának elmulasztásával pedig a munkáltató ezen alapvető kötelezettségét sérti meg. Ebből pedig adott esetben nem csupán kárfelelőssége származhat, hanem a munkavállaló számára jogszerű alapot is teremthet a munkaviszonya felmondással vagy akár azonnali hatályú felmondással történő megszüntetéséhez.

A szabadságot minden esetben munkanapra kell kiadni, nyilvántartani órában is lehet

Általános munkarend esetén a szabadság munkanapokra történő kiadása nem vet fel kérdéseket. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ugyanakkor más a munkanap fogalma. A szabadság kiadása során ilyen esetben a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ezekre tehát akkor sem adható ki szabadság, ha a munkavállalónak munkaszüneti napon munkaidő-beosztása volt. Ez azonban pusztán egy törvény szövegezési hiba, melyet a törvény július 1. napjával hatályba lépő tervezett módosítása orvosolni kívánt, ám ez végül nem kapta meg az Országgyűlés bizottságának támogatását. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén azonban a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A szabadságot az első esetben munkanapban, a második esetben pedig a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. Akármelyik megoldás mellett is döntünk, a munkavállaló jogszerűen nem lehet valamely munkanap egy részén szabadságon, másik részében pedig munkában. A fél nap szabadságnak tehát nincsen törvényi alapja, ami persze nem jelenti azt, hogy ez nem létezik a gyakorlatban.

A szerző a KRS Ügyvédi Iroda ügyvédje, portálunk állandó szakértője

Legutóbbi kérdések - válaszok

Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Csonka Endrét választották az MLBKT új elnökének

A Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) elnöksége Csonka Endrét, az Első Pesti Malom Zrt. vezérigazgatóját választotta... Teljes cikk

Ezt kell tudni a munkaidőkeretről

A munkaidőkeret alkalmazása remek lehetőség arra, hogy a munkavégzés működését a termelése sajátosságaihoz igazítsa - írja az adózóna. Teljes cikk

Hadházy Ákos kilép az LMP-ből

Kilép az LMP-ből Hadházy Ákos korábbi társelnök. Az ellenzéki politikus ezt a 24.hu-val közölte, majd az ott megjelent cikket szerdán közzétette... Teljes cikk

632 millió forint adót csal el egy férfi cégpiramissal

Cégpiramist kiépítve 632 millió forintos kárt okozott az állami költségvetésnek egy korábban a francia idegenlégióban is szolgáló férfi és... Teljes cikk

Benyújtották az adóváltozásokról szóló törvényjavaslatokat

Minden idők legtöbb egyszerűsítését tartalmazza a jövő évi adóváltozásokról szóló törvényjavaslat, amelyet a Pénzügyminisztérium nyújtott... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár