A boldogság a kulcs a sikerhez

Van olyan összeghatár, ami alatt nem érdemes belevágni?

Nincs. A szokást kell kialakítani, hogy a bevételemből félreteszek. Ha havi 1000 Ft-ot, akkor annyit. Ennek a gondolkodásnak kéne szerintem terjednie. A lényeg, hogy:

1. vizsgáld meg a költségeidet. Ehhez vezethetsz kiadási naplót, papíron, táblázatban vagy valamilyen applikációval. Sokszor meglepődnek az emberek, amikor összeírják, igy mire is költenek valójában
2. kezd el növelni a bevételeidet
3. fektesd be, ami így megmarad

Fontos, hogy megtaláljuk azt a költségszintet, amelyen meg tudunk élni, de a felesleges kiadásoktól szabaduljunk meg. Ezt követően/ezzel párhuzamosan érdemes a fókuszt a jó állásra/magasabb jövedelemre helyezni.

Mikor döntötted el, hogy korán nyugdíjazod magad?

Nem pont ebben a formában, de 8-10 éves koromban született meg a gondolat. A kertünkben szedtem a meggyet, hogy majd az átvevő megveszi s így egészítem ki a zsebpénzemet. A meggyszedés nekem lélekölő, sziszifuszi munka. A gyümölcs kicsi, a kosár meg nagyon nagy. Ott a fán mondtam a nagyapámnak, hogy nem létezik, hogy a felnőttek így keresik a pénzt. Minden nap valami utálatos dolgot csinálnak csak azért, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni. Itt kezdődött a „furcsa” gondolkodásom a munkáról és nyugdíjazásról.

Milyen utat jártál be a munkaerőpiacon? Mi a végzettséged?

Végzettségemet tekintve közgazdász vagyok. Kis kerekítéssel 6 évet dolgoztam részvényelemzőként, 6 évet vezetőként egy értékpapírokkal foglalkozó vállalatnál, és egy évet voltam vezető egy kis internetes cégnél. Összesen 12-13 évet dolgoztam a klasszikus értelemben. Ebből 10 év nagyon jó volt, imádtam, de volt kettő, amire nem szívesen emlékszem vissza. Az utolsó munkahelyemről 2016 áprilisában léptem ki.

Innentől kezdődött az „emberkísérleted”…

Gyakorlatilag igen, bár a blog még csak egyéves. Maga a kísérlet immáron kettő.

Hogyan kell a 30-as nyugdíjast elképzelni? A Rudasba jársz és horgászol?

Nem, a nyugdíjas lét nekem nem ebből áll. Az én meglátásom szerint a boldog nyugdíjas aktív, jön-megy, sok mindent csinál, de olyat, ami belülről fakad és nem olyat, amit „muszáj”. Ha a nyugdíjas alatt azt értjük, hogy semmit nem csinálok, csak ülök a tévé előtt, akkor ebből a megközelítésből nem vagyok nyugdíjas. Ebből a szempontból a nyugdíj, mint koncepció, szerintem hibás: azt feltételezi, hogy utálod a munkádat, alig várod, hogy betöltsd a nyugdíjkorhatárt és utána ne csinálj semmit. Erről írtam egyik bejegyzésemet. Én nem azért nyugdíjaztam magam, hogy ne csináljak semmit, hanem azért, hogy csak azzal foglalkozhassak, amit szeretek. Viszont amit végzek, azt maximális motiváltsággal teszem.

Mindkettőre lehet példát mondani. Az elhibázott koncepcióra elég a demográfiai adatokra nézni, az aktív nyugdíjasra pedig Ecclestone úrra gondolni…

…vagy Bálint gazdára, Vitray Tamásra, pontosan. A lényeg, hogy szeresse azt, amit csinál.

Ezt a gondolatot véleményed szerint össze lehet hangolni a munkaerőpiac keresletével-kínálatával? Ha holnap mindenki hekkes szeretne lenni, nem igazán tehetné meg….

Az emberi diverzitás lehet talán a megoldás. Lehet, hogy nincs is olyan munka, amit valaki ne szeretne csinálni. Én például hobbiból kamionsofőrködöm. Van olyan korai nyugdíjas, aki hobbiból kőműveskedik. Aki több éve napi 10-12 órában ezeket csinálja, lehet utálja őket, de talán minden szakma lehet érdekesség és szórakozás is.

Visszakanyarodva a projekthez, az egyik pillér a jövedelemnövekedés. Ez a vállalti oldalon bérköltség növekedést eredményez, amit igyekeznek elkerülni a vállalatok. Milyen praktikát ajánlasz?

Erre konkrét válaszom nincs, mert minden ember számára más és más lehet a megoldás. Albert Schweitzer mondta, hogy nem a siker a kulcs a boldogsághoz. A boldogság a kulcs a sikerhez. Tehát keresd meg azt, mit csinálni szeretnél, akár pszichológus vagy coach segítségével. Ezt követően gyakorold mindaddig, míg olyan minőséget nem érsz el, hogy az emberek boldogan fizetnek a munkádért, így növelheted a profitod. Ahelyett, hogy ugyanazért a munkáért kérnénk több pénzt, inkább azt tartom jó ötletnek, hogy találjuk meg, milyen dolgot tudunk alkotni örömből, amiért mások boldogan fizetnek sokat. Nagyon kedvelem Bojár Gábor mondását, miszerint a profit nem cél, hanem mérőszám. Annak a mérőszáma, hogy mennyire csinálod jól, amit csinálsz. Nem véletlen, hogy őt hívtam meg a következő rendezvényemre.

Ahol profit van, ott kockázat is van.

Igen, én is kockázatot vállaltam a projekttel. Egyrészt nem tudható, hogy sikerül e? Másrészről nem tudom, hogy nem lesz-e egy olyan betegségem, ami elhúzódó külföldi kezelést igényel és felemészti a megtakarításomat. Vagy nem születnek hármas ikreink, esetleg elüt a villamos, vagy egész egyszerűen elszámoltam magam. Ezekben az esetekben a befektetéseim nem tartanak el életem végéig.

Kivéve a villamos gázolást…

Végül is igen…. Ezért ez az életforma nem ajánlott azoknak, akik nem rizikóznak szívesen, és a havi utalásról szóló sms-től maradnak nyugodtak.

Komolyra fordítva, ezek a kockázatok a havi fizetés mellett is megvannak, sőt még az a hátrány is fenn áll, hogy nincs félretett tőke…

Örülök, hogy ezt mondod, mert pont ezzel folytattam volna. Illetve a rizikó, hogy elbocsátanak. Véleményem szerint ez is az egyik oka sok szervezet tehetetlenségének és lassúságának. A vezetők nem mernek dönteni, mert féltik az állásukat, a havi fix bevételt. Inkább bizottságokba tömörülve hetekig meetingelnek és valódi felelős nélküli döntéseket hoznak. Míg, ha egy vezető nem a pénzért vezető, szereti azt a céget és amit csinál, gyorsan felelős döntéseket hozhat.

Összefoglalva, akkor nem az a cél, hogy az egész ország 30-as nyugdíjas legyen, hanem egy látásmódot adsz tovább, amellyel az emberek tudatosabb pénzügyi viselkedéssel boldogabbá tehetik az életüket, illetve merjenek váltani olyan feladatokra, amelyet szeretnek csinálni.

Igen, ez jó összefoglalás.

Ha valaki megkeresne egy olyan ajánlattal, hogy munkavállalóként vállalj el egy olyan munkát, ami kihívást jelent, érdekes és szeretnéd csinálni, elvállalnád? Nem sérülne ebben az esetben a projekt?

Nem tudom. Biztos létezik az az ajánlat, amit elvállalnék, de összességében nem valószínű. Szeretem azt a szabadságot, hogy ha adott nap felkelek és nincs kedvem dolgozni, akkor nem dolgozok. Nem sok munkahelyet ismerek, amely ezt tolerálná. Ha egy nagyon érdekes feladattal kínálnak meg, inkább szabadúszó konstrukcióban szeretem elvállalni.

Fotó: Pixabay
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - 40 év alatti és nyugdíjas? Igen, létezik
2. oldal - A boldogság a kulcs a sikerhez