A boldognak tűnő pályázókat a HR-esek is jobban kedvelik

Ilona egy bőripari szabászatban dolgozik, mint betanított munkás. Naponta varr össze darabbérben bőrből táskákat. Körülbelül 15 munkamozdulatot végez, és nagyon ügyelnie kell arra, hogy a drága alapanyagot nehogy elrontsa. Divatos oldaltáskák kerülnek ki a kezei alól, illetve öveket, cipő-felső rész-részleteket is betesz a gép alá. Bár a munkáját körülbelül egy hét alatt tanulta be 13 évvel ezelőtt, mégis boldog ember. Látja, hogy amin dolgozik, azzal értéket teremt.

Péter - ezzel szemben - ha a munkájára gondol, akkor boldogtalan. Pénzügyi diplomáját négy éve vette át, és azóta egy SSC-ben könyvel, illetve egy munkafázist végez több földrajzi területen, több nyelven. Nem látja a munkája elejét, és a végét sem. Csak a napi munkaidő keretezi be napjait. Mikor ezt a pályát választotta, akkor sok-sok tanulásra, képzésre, megoldás-keresésre számított, és nem mechanikus munkavégzésre. Most csalódott és napról-napra boldogtalanabb.

Rita sem elégedett, ha a munkájára gondol. Ő képzés-fejlesztési munkatársként dolgozik egy külföldi tulajdonú bankban. Ez volt az a terület, amelyért nyolc évig hajtott. Sikerült meglelnie, majd a kollégákkal a számtalan javaslat és ezek sikeres kivitelezése kapcsán elfogadtatta magát. A munkavégzés helyszíne azonban megváltozott. A barátságos, patinás bérpalotából kiköltöztek a rozsda negyed mellé, egy tízemeletes irodaházba, ahol Rita 15 kollégájával osztozik egy nagy, "Open-Office" jellegű termen. Sem bizalmas beszélgetések, sem tárgyalások, de még a saját holminak az elhelyezése sem lehetséges ebben az ultramodern irodai környezetben. Minden idegen lett, és lassan az egész munkavégzés is azzá vált.

A munka felemelhet, de meg is betegíthet

Szondy Máté

"Freud szerint csak az egészséges ember tud dolgozni és szeretni" - kezdte a mondanivalóját Szondy Máté pszichológus, a pozitív pszichológia témáival foglalkozó kutató, amikor a munka és a boldogság egymásra gyakorolt hatásáról kérdeztük.

A munka alapvető jellemzője a kiegyensúlyozott életnek, és ugyanez fordítva is igaz. Ha valaki nem végez boldoggá tevő munkát, akkor soha nem válhat elégedetté. Minden személyt a jelentésteli, értelmes tevékenység tesz boldoggá. Az a tényező azonban, hogy pontosan kinek mi is az, ami fontos tevékenység, személyiség-függő. "Egy utcaseprő is lehet boldog, hiszen ha maga mögé néz, az általa megtisztított utcafelületet látja. Ugyanakkor számtalan felsővezetőt ismerek, aki nagyon-nagyon boldogtalan" - állítja a szakember.

Általában az olyan munkákat lehet jobban élvezni, ahol közvetlenül látható eredmény marad egy-egy tevékenység után. Az orvos látja, hogy meggyógyul a beteg, az asztalos összerakja a bútort, a tanár megfigyeli a gyerekek előrehaladását. Ennél a pontnál jelentkezik a mai kor csapdahelyzete. Sokan dolgoznak nagyon magas fizetésért multinacionális mátrix-szervezetekben. Mégsem szeretik a munkájukat, mert ellehetetlenültek benne. A pszichológusi segítséget kérők közül sokan szenvednek hasonló problémában. Ha egymásnak ellentmondó elvárásoknak kell egyszerre megfelelni, vagy gyorsan egymás után át kell tervezni a teljes cselekvési sort, illetve a beosztottak megtartásának a lehetőségét is elveszik egy új juttatási csomag kialakításával, és a vezetőre kényszerítésével, az senki lelkének nem tesz jót.

A szakember szerint nagyon meghatározó csapdahelyzetbe futhat az egyén. Korunk társadalma azt közvetíti, hogy a kedvező anyagi ellentételezés önmagában megteremti a munka értelmét. Hiszen, mindenféle értéket a pénzen keresztül mérünk le. "Nagy a kísértés, de utána szinte biztos a kiégés" - figyelmeztetett a pszichológus a veszélyre. Manapság a jó munka, a jó munkahely szinonimája a magas fizetés, a kiemelkedő juttatási csomag. Látunk azonban embereket magas fizetéssel és nagyon boldogtalanul, ezért arra a következtetésre juthatunk, hogy ez nem így van.

Ezen felül Szondy Máté arra a jelenségre is felhívja a figyelmet, hogy mekkora árat kell fizetni a magas bérrel járó pozícióért. "Általában, ahol sokat fizetnek, ott sokat is igényelnek az egyéntől ezért cserébe. A családtól, a társas kapcsolatoktól szakítják el a személyt a munka javára." Azt pedig ma már mindenki tudja, hogy pont ezek a faktorok határozzák meg az elégedettség szintjét, és ezáltal a boldogságot.

Régen, 80-100 és akár ezer évvel ezelőtt az volt a hagyomány, hogy az asszonyok a ház körüli, mezőgazdasági munkában, a kisiparban dolgozók pedig nyitvatartási idő nélkül egész nap dolgoztak. Ezt, a ma erősen megszépített nosztalgiával említett szerves életmódot Szondy Máté szerint a maga valójában nem ismerjük. "Csupán kulturális termékeket ismerünk, amelyeken keresztül az ő egykori életüket látjuk. Azt, hogy ez mekkora megterhelést jelentett a számukra, valójában senki nem tudja." Viszont azt tapasztalhatjuk, hogy ma már panaszra ad okot az a jelenség, ha valakinek áthatja az életének minden területét a munka.

A jó munkahely egyensúlyt teremt a jólét és a hatékonyság közt

Az értelmes munka sok esetben teljesen értelmetlen, rossz keretek közt zajlik, és ebben az esetben szinte eltörpül az előbbi jótékony hatása a sok bosszúság mellett. Szondy Máté - a közbeszédben uralkodó javaslatok ellenére - a munka és a társas kapcsolatok elválasztását javasolja oly módon, hogy külön, önálló munka-idő, társas kapcsolati-idő és saját felhasználású idővel egyaránt rendelkezzenek az emberek. Azért, hogy könnyebben lehessen ezt meglépni, térben és időben el kell határolni a munkát a családtól. A "Home-Office" átmenetileg jó megoldásnak tűnhet, de a szakember szerint hosszú távon elégedetlenséget szülhet. A folytonos készenléti állapot először vonzónak tűnik, mert a saját fontosságunk rajzolódhat ki ezáltal, de a családi működést ugyanez komolyan veszélyezteti.

A szakember azt tanácsolja, hogy mindenkinek ki kell építenie - persze súlypontokkal, amelyek egyénileg és időszakosan újragondoltak - a karriert és a családi, társas életet. Ez vonatkozik a nőkre, anyákra is, akiknek a szakember szerint ugyanúgy nem feltétlenül tesz jót, ha csak a családra "szűkül le" az érdeklődésük, "bár ezzel kapcsolatban nagyok az egyéni különbségek" - állítja a szakember..

A munkavégzés helye, a szorosan értelmezett munkakörülmények az éppen aktuális jóléti helyzet és hatékonyság libikókájának eredményét mutatják. Ha a szabályozás, a gazdasági helyzet és a politikai akarat kikényszeríti, akkor jók a körülmények. Ha ezek bármelyike nem áll rendelkezésre, akkor minden a munka hatékonyságának rendelődik alá.

Arra azonban minden cégtulajdonosnak, vezetőnek és HR szakembernek figyelnie kellene a szakember szerint, hogy ha a munkavállalók jobban érzik magukat, akkor a mentális fittségük sok betegségtől óvja meg őket. A kevesebb betegség kevesebb betegszabadsággal és lényeges, pénzben mérhető megtakarítással jár együtt. Nyugaton ezzel a tényezővel foglalkoznak már, és fontossá vált a munkahelyi jólét növelése. Ugyan szintén Nyugatról jöttek azok a "falanszter"-típusú irodai munkakörök, munkavégzési helyek kialakítása, amelyeknek a célja a hatékonyság érdekében akár a munkahelytől és a munkától való elidegenedés kialakítása, de ez a működési mód Szondy Máté szerint hosszú távon "visszaüt". A kiválasztásnak, a betanításnak, a meglévő tudás-bázisnak a védelmére fordított extra kiadások, erőforrások ráfordításai jelentősebbek, mint az, ha nő egy cégnél a beosztottakra fordított - sok esetben ingyen is megléphető, "well-being".

Az információ áramlásának a segítése miatt kialakított, úgynevezett amerikai típusú, nyitott irodák is a hatékonyabb munkavégzést segítenék. Szondy Máténak ezzel a munkaszervezési módszerrel kapcsolatosan nincs közvetlen tapasztalata, de a családpszichológiai gyakorlatból átemelt néhány megállapítást, amely ezen a téren is alkalmazható. A családterápia során minden esetben kiderül, hogy az úgynevezett "intim tér", a saját, visszavonulásra alkalmat adó tér mindenkinek szükséges. Ha valakinek állandóan 8-10 kollégával meg kell megosztania a napját, minden történését és frusztrációját, az stresszkeltő helyzetet teremt. "Már maga a visszavonulás lehetősége is csökkenti a stresszt. Ha pedig ez nem áll rendelkezésre, akkor más eszközt kell a menedzsmentnek megalkotnia ennek a problémának a kezelésére" - véli a szakember.

Kontrollálhatatlan helyzetek kezelése társas aktivitással

A válság, a kedvezőtlen külső körülmények egy sor negatív jelenséget teremtenek, amelyekkel meg kell küzdeni. Ehhez komoly stratégiára, illetve speciális képességekre van szükség. Az első, és leggyakrabban jelentkező stresszor a leépítés. Az elbocsátáskor a folyamatnak csak nagyon csekély részére van ráhatásunk. Ez az úgynevezett "külső kontrollos" állapot, illetve ellenőrizhetetlen helyzet sokakat megbetegíthet. Itt, ezen a ponton válik el, hogy kinek milyen megküzdési stratégiákat sikerült kialakítania a korábbi időszakban.

Szondy Máté nagyon hatékonynak tartja a társas támogatás megkeresését. A tennivalók sorában például kifejezetten első lépésként említi a szakember, hogy az egyén tudatosítsa magában ennek a tényezőnek a kiemelkedő fontosságát. Főleg férfiakra jellemző, hogy magukba fordulva eltitkolják az érzéseiket ahelyett, hogy megnyílnának. Ezen azonban el is tud bukni a megküzdési stratégia! Ha tudatosult, mennyire fontos a környezetünkben élők támogatásának a kérése, akkor már csak aktiválni kell a viszonyainkat.

Ezen felül a másik nagyon fontos "küzdősport" az aktivitás, és ezen belül is a társas aktivitás. Munka nélkül az ember hajlamos passzívvá válni, csak ülni otthon melegítőben a televízió előtt. A passzivitás azonban rányomja a bélyegét a hangulatunkra, és még lejjebb kerülünk. Társas összejövetelek, séták, kirándulások nagymértékben segítik ilyenkor a holtponton való túljutást. Akinek nincs családja, vagy barátai, annak Szondy Máté önsegítő klubok felkeresését javasolja.

Sok esetben látni, hogy valaki nem a megfelelő eszközhöz nyúl. Ilyen például az alkohol használata is. Rövid távon ugyan csökkenti a szorongást, de hosszú távon katasztrofális következményei vannak a bódulatnak.

Az értékes munkavállaló nem feltétlenül boldog

Csíkszentmihályi Mihály írta le azt a jelenséget, miszerint sok egyszerű ember a maga egyszerűen végezhető munkájával boldog, ha értelmet lel a tevékenységében. Ők azokkal a készségekkel, amelyek a jelenlegi munkaerőpiacon kapóssá váltak, nem rendelkeznek. A belső motiváltság, a jó kommunikációs képesség, a tanulási képesség a mai kiválasztásoknál azonban nagy jelentőséggel bír. De még ezeknél is fontosabb a sikeres pályázónál, hogy rátermettnek tűnjön. Ezt pedig- bár ehhez sem készült kutatás- a szakember szerint olyan egyszerű jelenségekkel lehet magyarázni, mint az elégedettség. Szinte biztos, hogy a kiválasztás kimenetelét befolyásolja, hogy jobban kedveljük a boldognak látszó embereket a boldogtalannál, és ehhez társítunk egyéb tulajdonságokat is. Természetesen, egy egyórás interjúra föl lehet venni a "boldogság álarcát", de a tapasztalt metakommunikátor átlát a szitán. Ha a mosolyunk csak a szájunkon rezdül, és a szemünk mozdulatlan, akkor nemcsak elégedetlenné, de még hazuggá is válunk.