"A honi humorszakértők elmehetnek a bús picsába!"

„stalker” írása

„EGY SEBTÉBEN ÍRT ROSSZKEDVŰ FELJEGYZÉS...

Olvasom itt-ott (honi lapokban persze...), hogy mindez elkerülhető lett volna, ha a lap humora kevésbé (érted? – kevésbé!) agresszív, gyalázkodó, ordináré; – ha a lap rajzolói visszafogják magukat; – ha tiszteletben tartják mások hitét, világnézetét, emberi jogait; – ha megmaradnak a jó izlés határain belül. Más szóval: mi magyarok jobban tudjuk, hogy egy karikaturista vagy humorista meddig mehet el..., mint ahogy sajnos úgy is van.

Csakhogy ezek a kollégák (!) nem magyarok... Nem igazán szerettem a Charlie képi világát – noha az okokat értettem –, de a szabadságát de. Azt a haláltmegvető pimaszságot, ami minden igazi szatíra sajátja, azt a bátorságot, ahogy a nagyobb és ismertebb Canard Enchaine rajzolói a lapot a német megszállás alatt illegálisan továbbra is megjelentették, az életüket kockáztatva a megszállókat gúnyoló-mocskoló pamfletekkel és rajzokkal.

(Vagy ahogy az athéni követ könnyedén csak annyit válaszolt egy szobrait mutogató türannosznak arra kérdésére, hogy melyik a legjobb bronz az efféle művekhez: "Az, amelyikből a zsarnokölők* szobrát öntötték." Ahogy az várható volt, üstöllést kivégezték, de egy jó poén akkor ennyit megért. Szóval a franciák mások. Ők még tudják, hogy mi az igazi szatíra, talán azért, mert náluk a humor és a szatíra szabadságának mélyebb történeti gyökerei vannak. A középkor vége felé Lyon püspöke – Rabelais barátja és mentora – évente egyszer engedélyezte azt a grandiózus szaturnáliaszerű tömegmulatságot, ahol egyebek közt a kereszténységet gyalázó és Jézust gúnyoló "performanszok" is tétettek – a széles tömegek nem kis örömére.)

Ahogy korábban olvastam, a lap minden rajzolója tudta, hogy mit kockáztat: lényegében azt, hogy idióták írják elő az egész világnak, hogy mi a humor és a szatíra, hogy meddig mehet el egy úgynevezett karikaturista, vagy humorista. Úgyhogy én innen csak annyit tehetek, hogy rosszkedvűen ugyan, de megemelem a kalapom a francia kollégák előtt, a honi humorszakértők meg elmehetnek a bús picsába!”

* Harmodiosz és Arisztogeiton