A kreatív osztályé a jövő?

Ha az amerikai szerző állításának hihetünk, akkor egy olyan osztály nagy korszakának küszöbén állunk, amelynek tagjai azok a munkavállalók, akik nem rutinszerű feladatok elvégzésével keresik a kenyerüket. Ők az előttük álló nehézségeket egyéni megoldásokkal, kreatívan küzdik le. Florida szerint ezért e körbe tartoznak a természettudósok, a művészek, a mérnökök, a feltalálók, a politikusok és a menedzserek. Az amerikai tudós elmondja azt a nagy és közismert igazságot is, hogy a gazdasági verseny századunkban már nem területekért és energiahordozókért fog folyni, hanem újítani képes emberekért. S mivel a kreatív osztály fogalmát bevezető szerző az egész kérdést várospolitikai szemszögből vizsgálta, azt állította, hogy a különböző óriástelepülések közül ott lesz pezsgőbb élet és komoly gazdasági növekedés, ahová a legtöbb kreatív ember költözik.

Az amerikai közgazdász az általa vizsgált városok kreatív potenciáljának összehasonlítására több saját maga alkotta indexet vezetett be. Ezek közül a legérdekesebb a kreativitási index. Ennek négy alkotóeleme van. Az első egy arányszám, vagyis a kreatív munkások és az összes munkás hányadosa. A második indexrész azt írja le, hogy az adott területen, térségben mekkora erővel van jelen és milyen fejlett a high-tech ipar. A harmadik rész az adott térség innovációs képességét hivatott jellemezni - ezt a szabadalmak számából kalkulálja. És végül jön a társadalmi tolerancia mutatója, amit Florida az úgynevezett meleg-indexszel mér.

Minden részében vitatott mutató

Richard Florida gondolataival nem ért mindenki egyet. Bírálói ellenvetései két csoportba oszthatók. Egyrészt nem tartják a négy részindex számítási módját elég jó megközelítéseknek. Másrészt azt vetik a szerző szemére, hogy amikor a toleranciát, mint a kreatív város szükséges tényezőjét említi, akkor téved. A kreatív munkásoknak az összes dolgozóhoz viszonyított arányát például a diplomások számával teszi mérhetővé az amerikai gondolkodó. Sokak szerint nem kell ahhoz diplomásnak lenni, hogy kreatív munkás lehessen az ember - s ez különösen igaz a művészekre. Szerintük az is igaz, hogy vannak olyan adottságú emberek is, akik diplomával a kezükben sem képesek önálló, alkotó tevékenységre.

A másik nagy ellenérv Richard Florida gondolatmentével szemben, hogy a tudós egy módszertani hiba következtében juthatott arra az eredményre, hogy egy-egy város lakóinak tolerancia erőssége és a városban élő és oda költözni szándékozó kreatív munkások száma között kimutatható összefüggés van. Erről érvel Megadja Gábor is a Kommentár 2008/4. számában megjelent, "A kreatív osztály szárnyalása?" című írásában. Ezek szerint: "Richard Florida 1998-ban találkozott a Carnegie Mellon doktoranduszával, Gary Gatesszel. Florida épp akkor végezett kutatást az Egyesült Államok high-tech központjairól, Gates pedig a melegek elhelyezkedési mintáit kutatta. Észrevette, hogy a két index erősen korrelál és ebből azt a következtetést vonata le, hogy a kettő között ok-okozati összefüggés van. Ezzel alapvető módszertani hibát vétett, hiszen két eredmény hasonlósága még nem jelent azonnal kauzális összefüggőséget is."

Követői számolnak az indexel

Természetesen sokan vannak, akik ezeket az ellenvetéseket csak okoskodásnak vagy akadékoskodásnak tekintik. Ők nagyon komolyan veszik Florida téziseit és mutatóit. Hazánk három legismertebb olyan szociológusa, aki elfogadja a "3T tanát", vagyis azt, hogy ott élnek szívesen a kreatív szakemberek, ahol egyébként is sok a tehetséges ember, ahol magas fejlettségű a technika és ahol toleráns a társadalom, nos ezt a nézetet követi Ságvári Bence, Dessewffy Tibor és Lengyel Balázs is. A három magyar szerző azért tartotta fontosnak Florida mutatója szerint fölmérni Európa államait, mert szerintük Európa kudarcot vallott a kontinensek közötti gazdasági versenyben és új kitörési pályát kell találnia. Ez a kitörési pálya lehet a kreatív európaiak támogatása, a kreatív gazdaság kiépítése.

Az európai területfejlesztés és a kreativitás

Ságvári és kutatótársai felismerésére Európa-szerte sok tudós jutott. Ennek alapján az európai interregionális területfejlesztési projektek közül ma is számos olyan van, amelynek célja a kreativitás szempontjából eltérő fejlettségű térségek egy szintre hozása, illetve együttes fölemelkedésük elérése. Ezeknek a projekteknek vannak magyar résztvevői is. A nemzetközi tapasztalatcserében, felmérésben és összefüggések megtalálásában együttműködő tudósok azonban általában jóval szűkebben határozzák meg a kreatív iparághoz tartozó tevékenységeket mint Florida. Hazánkban például a következő 13 fő tevékenységi kört szokták ide sorolni.

elektronikus és nyomtatott sajtó

reklám- és hirdetési ipar,

film és videó,

szoftverkészítés és digitális játékfejlesztés,

építészet,

könyvkiadás,

zene,

előadó-művészet,

képzőművészet,

iparművészet,

formatervezés és divattervezés,

művészeti és antik piac,

kézművesség

Az imént említett projektekben résztvevő külföldi szakemberek is általában elfogadják ezt a besorolást, s e tevékenységek erősítésén fáradoznak.

Ez még csak a kezdet

Meggyőződésem, hogy mind a hazai, mind az európai tudósok és politikusok még sokat fogják a fejüket törni azon, hogy miképpen lehet hazánk és kontinensünk élenjáró a kreatív korban. Véleményem szerint most mind a gyakorlati életben mind a tudósok számítógépeiben csak a kezdeti lépések tervei vannak meg. Kreatív szakemberből egyre többre lesz szükség, és egyre többet is képeznek belőlük. Nemcsak azért, mert nélkülük nincs igazi innováció, hanem azért is, mert a foglalkoztatási modelljük igen kedvező a XXI. században. Ennek ismertetése azonban már egy újabb cikk témája.