A magyar Indiana Jones nyomában

Sok fiatal romantikus vágyaiban szerepel az, hogy régész legyen, mivel kell több ahhoz, hogy valakiből tényleg az legyen?

A mai gyerekeknek nem feltétlen a régészet a legfőbb álma. Ha mégis, akkor valamelyik nagy egyetemen kell elsajátítani a szakmai tudományos részét 3+2 év alatt. Ezek után az igazán elhivatottak – gyakran viszontagságos körülmények között, hóban, sárban – terepi gyakorlatot szerezhetnek, ami sok áldozattal jár.
Római sír Budaörsön
Ha még mindig a romantikus elképzeléseknél tartunk, elsőre Magyarországra nem úgy gondol az ember, mint remek terepre a régészet számára, pedig itt is van mit keresnie, kutatni egy szakmabelinek?


Érdekes a felvetés, hiszen Magyarország a régi korokban is a „népek országútján” helyezkedett el, elképesztően gazdag régészeti lelőhelyekben. Kis túlzással a Kárpát-medence egy nagy régészeti lelőhely. Az itt előkerült leletek unikálisak, így egyre gyakoribb az európai és tengerentúli kutatók érdeklődése a Magyarországon feltárt lelőhelyek, leletek iránt. Mind a Nyugatról, mind a Keletről érkező impulzusok befolyásolták az anyagi kultúrát, emiatt mindig különleges helyzetben volt országunk területe.

Mennyire van ma piaca a régészetnek Magyarországon? Hányan végeznek, hány embernek jut ténylegesen munka ezen a területen?

A régészeti kutatások nagy része beruházásokhoz (pl. autópálya-építések) kötődik. Sajnos tervásatásokra, tudományos kutatásokra anyagi források hiányában egyre kevesebb lehetőség van. Jelenleg Magyarországon évi 20-25 régész végez az egyetemen, akik közül nem mindenki ebben a szakmában helyezkedik el.

Ha végez egy fiatal régész az egyetemen, mi számára a diploma után a következő lépés, milyen irányokba indulhat?

A fiatal régészek zömébe a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárásokra mennek el dolgozni, ahol gyakorlati tapasztalatot szereznek, megismerik a szakma fortélyait, elsajátítják a protokollokat. Például mi, a Salisbury Kft., jó kapcsolatot ápolunk az egyetemekkel, illetve ösztöndíjat is biztosítunk azoknak, akik az ásatásainkon dolgoznak.

A régészet nem csak terepmunkából áll, mi mindent fed még?

A régészeti feltárások befejeződésével kezdődik a valódi szakmai munka. A terepen még csak gödröknek mutatkozó objektumok térképi ábrázolásával kialakulnak az egykori települések szerkezetei, házakat, temetőket tudunk rekonstruálni. A leletanyag restaurálásával, természettudományos vizsgálatokkal pedig az egykor élt emberek mindennapjait tárhatjuk fel.

Ahogy bizonyos részei nem változnak a munkának, a leletet mondjuk ugyanúgy ki kell ásni, mint valaha, de megtalálni, azonosítani, restaurálni már a modern technológia sok tekintetben segíthet? Milyen módon?

A leletek felderítésébe és feldolgozásába igyekszünk belevonni azokat a természettudományos ismereteket és műszereket, amikkel a 21. században a régészet rendelkezhet. Nagyon sok érdekes és izgalmas eszköz áll a szakma rendelkezésére.
Bronztemető Budakalászon
Csak néhány példa, az érdekesség kedvéért: a leletek pontos kronológiai meghatározásában ma már léteznek olyan vizsgálatok, amelyek a szerves anyagok elbomlásának mennyiségéből évtizednyi pontossággal képesek meghatározni egy-egy lelet földbekerülésének a dátumát, akár több ezer éves távlatokban (radiokarbon vizsgálat), vagy éppen az archaeobotanika, illetve archaeozoológia tudománya sokrétűen tudósít arról, hogy mit ettek/ittak őseink, milyen környezetben éltek.

A kerámiapetrográfia, illetve más kerámiavizsgálati módszerek lehetővé teszik kereskedelmi kapcsolatok feltérképezését, illetve információt adnak arról, hol és miként szerezték be a szükséges alapanyagokat, milyen technikákat használtak, hogyan, milyen hőfokon égettek a korabeli fazekasok. A metallurgiai vizsgálatokból megtudjuk, hol bányászták a szükséges ércet, vélelmezhetünk kereskedelmi kapcsolatokat, megismerjük a technológiai fejlettséget, invenciókat, innovációkat. Ez csak a jéghegy csúcsa, ezeken kívül egy és millió vizsgálati lehetőség van, amivel közelebb kerülünk ahhoz, hogy megismerjük elődeink életét, de ez tényleg egy egész könyv témája lenne, ezért nem is szeretnék belemenni.

Hogyan tehető vonzóvá ez az elég speciális szakterület a fiatalok számára? Mennyire jellemző, hogy a magyar régészek nemzetközi színtéren érvényesülnek? Mert arról néha fel-felröppennek hírek, hogy fontos leletek megtalálásában magyar régész is részt vett vagy fiatalok szereznek gyakorlatot külföldön.

Nem példa nélkül álló ugyan, hogy magyar régészeti intézmények a világ más tájain feltárásokat folytatnak (pl. szír expedíció, urali expedíció), de ez nem jellemző. Több esetben előfordul, hogy szakmai együttműködés keretében magyar régészek külföldi feltárásokon vesznek részt, illetve egyre inkább jellemző az is, hogy a hazánkban végzett régészek külföldi cégeknél dolgoznak.

Egy teljesen új lehetőség, hogy a cégem jelenleg egyebek mellett akkreditáció alatt áll Hollandiában, Franciaországban és Németországban annak érdekében, hogy ott is megelőző feltárásokat végezhessünk. Remélem, hogy a kezdeményezés lehetőséget teremt arra is, hogy egyrészt a magyar régészek az itthon szerzett tapasztalatukat kamatoztassák, másrészt a külföldi mintákat elsajátítva, hazatérve az új ötletekkel gazdagítsák a magyar rendszert. Bízom abban, hogy mindez piacképes jövedelmet jelenthet a fiatal magyar régészek számára, és megakadályozza kivándorlásukat, ugyanakkor pedig szakmai elismerést is jelent nekik.

Tavaly év vége felé többször is szerepelt a médiában, hogy szerepet kaphatnak a régészeti magánvállalkozások beruházások előfeltárási munkálataiban, hol tart a dolog? Mit jelenthet ez a szakma számára?

Az idei évtől életbe lépő új törvény már lehetővé teszi az erőforrások jobb kihasználását azzal, hogy a feltárásokba akkreditált szervezetek is bevonhatóak lettek. A jogszabályi előírások garanciát jelentenek arra, hogy a fiatal régészek kiszámítható életpályát látnak maguk előtt. Bízunk abban, hogy az egyre inkább európai örökségvédelmi rendszereket is mintául vevő kedvező tendenciák tovább folytatódnak, és ez a magyar régészetnek új perspektívát jelent.