A munkastílus befolyásolja a csapatmunkát

Bár minden munkacsoport közös szereplője a teamtag, az egyén, mindenkinek más a munkastílusa. Az a vezető, aki ezt érti és megérti, 27 százalékkal hatékonyabb a nála kevesebb szociális érzékkel rendelkező kollégáinál, hiszen tudja, hogy a különböző munkastílusú emberek miként működnek együtt a teamben, mindegyikkel megtalálja a hangot és jól kezeli a munkastílustól függő csoportdinamikát.

Az amerikai TRACOM csoport "Csoportos munka - stílusosan" című nagyszabású kutatása négy munkastílusú csoporttag, nevezetesen: a barátságos-megnyerő, az analitikus, a hajtós és a szerepelni vágyó jellemzésére összpontosított.

Az analitikus típus az információra és arra koncentrál, hogy a saját szempontjából helyes döntéseket hozzon. Fontosnak tartja a gondolkodást és a gondos elemzést. A csoport többi tagja visszahúzódónak, lassan mozdulónak és kockázatkerülőnek tartja.
Mindaddig kooperatív tagja a csoportnak, amíg nem érzi úgy, hogy ki akarják zökkenteni a saját sebességéből, amit ki nem állhat, mert a gyors és az ösztönös döntéseket hibának véli. Ha a csoport nyomás alá kerül, az analitikus tag egyáltalán nem hoz döntést vagy kiszáll. Jól illik rá az analízis okozta paralízis jellemzés.

A csoport akkor nyer az analitikus taggal, ha olyan munkát kell végezni, ahol nem szabad eltérni a tárgytól, illetve el kell kerülni a személyeskedéseket. Megbízható, szeret felkészülten dolgozni, ezért lehet rá számítani, így a csoport előrehalad. Az analitikus türelmetlenné teheti a többieket, akik már készek továbblépni. Ilyenkor inkább megkerülik, mintsem együttműködnének vele. Az analitikus megmakacsolhatja magát, ha azt látja, hogy a team másfelé halad, mint amit ő helyesnek vél és/vagy elhallgatja a véleményét, vagy a végsőkig ragaszkodik hozzá.

A hajtós tagot (a "motort") a többiek direktnek és célratörőnek tartják, aki mindig csak az elérendő célokat tartja szem előtt. Képes a tagoktól érkező információkból kihámozni a lényeget, ami segíti a csoportot abban, hogy a legfontosabbakra koncentráljon. A hajtós tagokat mások negatívan ítélhetik meg, azt tapasztalván, hogy feltétlenül uralkodni akarnak a többieken, nemigen hallgatják meg mások véleményét, túl gyorsan és határozottan beszélnek. Ha csak a célra koncentrálnak és figyelmen kívül hagynak olyan szempontokat, amelyek mások számára fontosak, az egész csoport munkáját lassíthatják, ráadásul nem nyerik el a többiek támogatását. Az ilyen tagoknak türelmesebbnek kell lenniük a csoporttagokkal, a határozott véleménynyilvánítást kérdések megfogalmazásával enyhíthetik. Minden team-megbeszélésre elegendő időt kell szánniuk, még akkor is, ha az elvesztegetett időnek tűnik számukra.

Az erős szereplési vággyal megáldott tag hallatni akarja a hangját, amikor tervezésről van szó, hiszen meg akarja osztani ötleteit és véleményét a csoport tagjaival. Inkább a lehetőségek izgatják, mintsem a részletek. A tervezési szakban a csoport nagy hasznát veszi, amikor az ötletroham van napirenden. Gyorsasága és nagy léptekben gondolkodása frusztrálhatja azokat a csoporttagokat, akik már a tervezés során is szeretik látni a részleteket. A megerősítés és elismerés iránti vágyuk kielégítése mellett az ilyen tagokat néha csillapítani kell, nehogy ők uralják a tervezési folyamatot és irreális célokat tűzzenek ki. Míg lelkesedésük sokat használ, az a jó, ha józanabb gondolkodású csoporttagok is részesei a tervezési szakasznak.

A munkastílus befolyásolja a team változásokra való hajlandóságát

Gyakran elkerülhetetlenek a változtatások a csoport stratégiáit vagy prioritásait illetően, ami a tagok számára problémát és kihívást egyaránt jelenthet. A változásmenedzsment sikerétől függ viszont a csoport hatékonysága.

Egyetlen biztos pont van: ahol változásra van szükség, ott felüti a fejét az ellenállás is. Az ellenállás biztonságérzetet ad. A csoport hajója új vizekre evez, az új pedig egyenlő a bizonytalansággal. A legtöbb ember előre megjósolható módon reagál a változásra:

1. sokk
2. ellenállás
3. alkalmazkodás
4. elfogadás

Miközben mindenki átmegy a fenti négy fázison, a különböző munkastílusú emberek természetesen eltérően reagálnak a változásra is. A barátságos-megnyerő típus jobban hezitál, mint a hajtós, ha változásról van szó. Nem tanúsít komoly ellenállást, de nem is aktív. Arra koncentrál, hogy a többiekkel jó kapcsolatot alakítson ki.