A Napi és Heti Pihenőidő Új Szabályozása: Hogyan Hat a Munkaadókra és Munkavállalókra a Kúria Legújabb Döntése?

Alkotmánybírósági határozat

Ahhoz, hogy megértsük az ítélet jelentőségét, vissza kell tekintenünk 2020-ig. Abban az évben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a napi pihenőidő és a heti pihenőidő a munkavállalót elkülönülten, külön jogcímen illeti meg. Az Alkotmánybíróság határozata – jelentőségéhez képest – meglehetősen elnagyolt érvelést tartalmazott, amelynek lényege, hogy a heti pihenőidő funkciója a családdal, barátokkal töltött idő, míg a napi pihenőidő funkciója a két munkanap közötti regeneráció. Ezen érvelést jómagam azért találom egyszerűnek és elnagyoltnak, mivel nyilvánvalóan semmi akadálya nincs sem egy csütörtök esti sörözésnek, sem egy hosszas hétvégi alvásnak. A téma jelentősége és az Alkotmánybíróság tekintélye megkívánta volna, hogy a fentieknél alaposabb, tudományosabb érvrendszer mellett döntsön ilyen nagy jelentőségű kérdésben.

A 2020-as döntés ugyan kimondta, hogy a napi és a heti pihenőidő két, egymástól elkülönülő jogcím, de még maradt értelmezési tér az Alkotmánybíróság határozata után, így erre tekintettel a Munka Törvénykönyve 2022. év végén oly módon került módosításra, amely lehetővé tette, hogy heti pihenőidő kiadását ne előzze meg a napi pihenőidő kiadása. (Mt. jelenleg hatályos 104. § (5) bekezdése).

Késedelmes jogalkotás következményei

Itt kell megjegyezni, hogy teljesen érthetetlen, hogy a jogalkotó a 2020. kora nyarán keletkezett problémát miért csak két és fél évvel később kezelte. Az még érthetetlenebb ugyanakkor, hogy 2022. késő őszén miért nem várta már meg a jogalkotó az Európai Unió Bíróságának ítéletét a tárgykörben, figyelemmel arra a tényre, hogy az Alkotmánybíróság 2020. évi határozata nyomán több száz per indult meg egy állami tulajdonú munkáltatóval szemben, és az egyik ilyen perben a magyar bíró az Európai Unió Bíróságához fordult, jogértelmezést kérve. Ráadásul 2022. őszén már rendelkezésre állt az EUB Főtanácsnokának a véleménye az ügyben.

A fent említett törvénymódosítás hatályba lépését követően alig több, mint két hónappal megszületett ugyanakkor az EUB ítélete is, amely bizonyos szempontból még szigorúbbra sikeredett, mint a három évvel azelőtti alkotmánybírósági döntés. Az EUB kimondta ugyanis, hogy a napi pihenőidőt kötelező kiadni a heti pihenőidő előtt – ebből pedig nyilvánvalóan következik az alig két és fél hónappal korábban hatályba lépett törvényi szabály uniós jogba ütközése. Az uniós bíróság egyébként lényegében megismételte a magyar Alkotmánybíróságnak a fentiekben általam egyszerűsége okán kritizált érvrendszerét a heti- és napi pihenőidő, mint jogcím különbségéről.

Három eltérő jogértelmezés a pihenőidőkről

A fent említett perek ezután tovább folytatódtak. Érdekes módon három, teljesen különböző jogértelmezésre jutottak az eljáró bíróságok. Az egyik jogértelmezés szerint (Szegedi Ítélőtábla) az uniós bíróság túllépte a hatáskörét akkor, amikor a magyar jog rendelkezéseit értelmezte, figyelemmel arra, hogy az uniós bíróságnak kizárólag az uniós jog értelmezésére van hatásköre. Az, hogy az uniós jogot milyen módon, milyen jogintézményekkel veszi át a tagállami jog, már nem uniós jogi kérdés. Ebből következően a magyar napi- és heti pihenőidő fogalmainak nem kell összhangban állniuk az uniós fogalmakkal, a lényeg egyedül az, hogy az uniós jogi előírások de facto érvényesüljenek. Utóbbiak pedig érvényesülnek, hiszen az uniós jog mindössze 24 órás heti pihenőidőt, és ehhez kapcsolódó 11 órás napi pihenőidőt ír elő, az így együttesen előálló 35 órás pihenőidő pedig rövidebb, mint a két pihenőnap, amelyet a magyar jog ír elő.

A második jogértelmezés (Győri Ítélőtábla) alapján az uniós jog ugyan közvetlenül alkalmazandó az uniós bíróság ítéletet alapján, azonban a munkaidős szabályok ily módon való megsértéséhez a magyar jog szankciót nem társít, így elmaradt munkabérigényük az érintett munkavállalóknak nem lehet.

A harmadik jogértelmezés (Fővárosi Ítélőtábla) szerint az uniós jog közvetlen hatályából az is következik, hogy az így jogellenesen beosztott munkaidő nem minősülhet rendes munkaidőnek, és a rendes munkaidőn kívüli munkavégzés pedig ebből következően rendkívüli munkaidőnek minősül, ilyen irányú igénnyel a munkavállalók felléphetnek.

A Kúria 2024. júniusában lényegében ez utóbbi jogértelmezést tette magáévá. Kimondta, hogy az uniós bíróság magyar ügyben, a konkrét kérdésben már döntést hozott, attól eltérési lehetőség nem lehetséges. A napi pihenőidőt a heti pihenőidő előtt kell kiadni, ha a munkáltató ezt az előírást megsértette, akkor a munkavállalónak túlóraigénye merül fel akkor is, ha a munkáltató mindenben betartotta a Munka Törvénykönyve szabályait. Az uniós jognak ugyanis ebben a tekintetben lényegében közvetlen hatálya van.

Mindezen szabályozások azonban felvetnek még további kérdéseket is a heti pihenőidő problémáiról, mint például az, hogy el kell-e búcsúznunk az öt napos munkarendtől?

dr. Fodor T. Gábor

A cikket az L-SOFT Zrt. támogatta