A passzív féléves diákok még mindig hátrányban vannak

Az Iskolaszövetkezetek Országos Szövetsége (ISZOSZ) és a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetsége (DiákÉSZ) annak érdekében, hogy a passzív féléves diákok érdekeit megfelelően képviselje egy objektív kutatás elvégzésével bízott meg egy független piackutató céget . A felmérésben az iskolaszövetkezetek arra keresik a választ, hátrányosan érinti-e ezeket a diákokat, a tény, hogy nem élhetnek a nappali tagozatos hallgatóként őket megillető jogukkal, hogy kihasználva az iskolaszövetkezetek üzleti kapcsolatait, diákként vállalhassanak munkát az ország egész területén működő iskolaszövetkezeteknél, ahol a végzett fiatalok elhelyezkedési esélye közel a duplája a 25 év alattiak országos átlagának– számolnak be lapunkhoz eljuttatott közleményükben az érdekvédők.

Minden 10. nappali tagozatos hallgató feláll az iskolapadból és eltűnik a hivatalok látóköréből. Mi lehet az oka annak, hogy félévente közel 25 ezer diák függeszti fel tanulmányait és választ önként vagy kényszerből más elfoglaltságot az oktatási intézmények falain kívül a tanulás helyett?

Vajon az oktatási rendszer adta lehetőséget kihasználva él azzal a lehetőséggel a felvett hallgatók 10 százaléka, hogy meghosszabbítsa diákéveit, vagy a tandíj bevezetése lehet az oka annak, hogy a családi háttér támogatása nélkül nincs lehetőségük a tanulmányok folytatására? Természetesen lehet ok a sikertelen vizsga, egy rosszul megválasztott oktatási intézmény vagy szak, és sajnos egészségügyi problémák mellett akár a terhesség is okozója lehet sok más tényező mellett ennek a meglepő arányú választásnak. A fiatalok körében oly gyakori külföldre távozás is motivációja lehet e döntésnek, ami ismerve a 25 év alatti fiatalok munkaerő-piaci mutatóit bizonyos szempontból még érthető is. Ezek a válaszok persze feltételezések, hiszen nem áll sem az Oktatási Hivatal, sem az oktatási intézmények birtokában semmilyen adat arról, hogy a hallgatók körében miért oly gyakori a passzív hallgatói státusz.

De nem csak ezekre a kérdésekre adott válaszok hiányában maradnak előttünk ismeretlenek a kiváltó tényezők, arról sem rendelkezik egyetlen diákokkal foglalkozó szervezet sem adatokkal, mivel is töltik az így felszabaduló félévet fiatalok? Lehet közöttük, akik gyógyulnak, akik mást tanulnak vagy idegen nyelvet sajátítanak el (erre sokan rászorulnának) de azt sem zárhatjuk ki, hogy vannak akik külföldön töltik a rendelkezésükre álló időt. Azonban ezek a feltételezések sem támaszkodhatnak reális adatokra, hisz ezeket a kérdéseket eddig senki nem vizsgálta. Azzal kapcsolatban, hogy e fiatalok miből élnek és mivel töltik az idejüket, nem rendelkezünk információval. Pedig e részletek megalapozhatnak egy felelős döntést arról, hogy e fiatalok vajon kihasználva a Felsőoktatási Törvényben biztosított jogukat két engedélyezett passzív félévet követően folytatják-e tanulmányaikat, vagy ez az átmeneti szünetből már nem vezet út vissza az iskolapadba.

Ismerve a fiatalok elhelyezkedési esélyeit fontos lenne, hogy ez a két félév is a fejlődésüket, az ismereteik bővítését szolgálja. Így a tanulmányok hasznos részeként élhetnének a fiatalok a passziválás lehetőségével. Talán más tudás megszerzésére, talán munkakörök, munkahelyek megismerésére. Élve minden olyan joggal és kedvezménnyel, ami a nappali tagozatos hallgatókat megillet (hiszen a passziválás a jogviszonyban nem eredeztet változást, a passzív féléves hallgató jogviszonya továbbra is nappali tagozatos hallgatói jogviszony). A felsőoktatási intézmények hallgatóinak munkatapasztalatát látva (55 százalékuk nem rendelkezik semmilyen gyakorlattal) a passzív félév lehetőséget biztosíthat arra, hogy a hallgató valós munkakörnyezetben kipróbálja saját képességeit, megismerje a munkahelyek elvárásait, s talán még a tandíjához is hozzájáruljon.

A passzív félévesek számára azonban ez a lehetőség nem biztosított, hiszen a jelenlegi szabályoknak megfelelően őket csak főállásban lehet alkalmazni. Vajon megállja-e a helyét az a feltételezés, hogy a passzívos hallgatók könnyen találnak maguknak főállású munkalehetőséget, hiszen egyébként a felszabaduló félév alatt más kötelezettségük nincs. Jó megoldás lehet-e egy hallgató számára, ha nem talál főállást (25 év alatt közel 30 százalék a munkanélküliség), háztartási alkalmazottként havi ezer forintos regisztrációs díj megfizetés mellett kisegítő ház körüli munkákat vállalni, vagy alkalmi munkavállalóként kénytelen munkalehetőségeket kutatni. Vajon ez a megoldás ismerteti meg őket a munka világával, ezt használja majd referenciaként első munkahelyén és így tanítjuk meg a fiatalokat a legális munkavégzésre?

Nem tudjuk, mi a valóság. Egy dolog biztos, ezeknek a fiataloknak a sorsa nem rendeződött a „A Kormány 321/2013. (VIII. 28.) Korm. rendelete a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról” kihirdetésével, ami az iskolaszövetkezetek közel egy éves munkájának eredményeképp közel százezer végzős és képzésformát váltó diák jogállását és státuszának igazolását rendezte – kivéve a passzív hallgatók jogviszonyát.