A múlttal való megbékélés

Aki nem ismeri és fogadja el, bocsájtja meg a saját történetét, nem vallja sajátjának, és nem tud más felé ennek a tudásnak a birtokában odafordulni, az nem fogja a bőrében jól érezni magát. Tele lesz gyásszal, és nem tud egészséges jövőt se tervezni. A félelem mindig a múltra fogja vonni a fókuszt, és ez katasztrófába vezet. Nem jó, ha az embert gyötri a múlt, égeti a szégyen. Fontos tudatosítani, hogy milyen kríziseken mentünk keresztül, és mi az, amelyekre ezek az életszakaszok megtanítottak, hiszen ezek az életünk során a legfontosabb pozitív leckék. A sikerből a kompetenciáinkat azonosíthatjuk be, amelyek segítenek, a krízis pedig „arany fonál”, hiszen sokat ér az a tudás, amit belőle nyertünk.

Realista optimizmus

A siker alapja az önbizalom. Ezt építhetjük sporttal, zenéléssel, és akármilyen más hobbival. Az önbizalom mellett a hálával teli életvitel segít kialakítani realista optimizmust. Ha a nap végén csak 5 olyan dologra gondolunk, amelyért hálásak lehetünk, az segíti az oxytocin felszabadulását, ami vtalitást nyújt. A harmadik komponense a realista optimizmus-fejlesztésnek az úgynevezett „egészséges örömökre” való törekvés. Ez azt jelenti, hogy az egyén akkor lesz boldog, ha az élet apró szépségeit látja, és ki is akarja élvezni, hiszen a szépség inspiráló.

Problémamegoldó képesség

Elsősorban a stratégiai gondolkodás az, ami segít kiépíteni a problémamegoldó képességet. Ha valaki hozzászoktatja magát ahhoz, hogy mindig a következményekben kell gondolkodnia a cselekvés előtt, az fokozatosan egyre kevesebb impulzív megoldásokat fog alkalmazni. A másik, fontos alapképesség az önérvényesítés. Aki ki tud állni a véleményéért, és képes nemet mondani, az sokat tesz a problémamegoldásáért, és ezáltal a rezilienciáért. Az önérvényesítés bokszolással, harcművészettel és - meglepő, de - társastánccal fejleszthető a leginkább. Nem mindegy, ki hogy engedi és adja a vezetést, a vezetettséget. A problémamegoldás kiépítésének a harmadik lehetséges fejlesztési lehetősége a priorizálás képességének a beépítése. Ez főleg a döntéshozatalnál válik nagyon fontossá.

Tehetségünk kamatoztatása

Ha a napi tevékenységünkben nem használunk egy-egy olyan kompetenciát, amelyben tehetségesek vagyunk, 3 év alatt elveszítjük ezeket a képességeket. Éppen ezért folyamatosan monitorozzuk magunkat. Fedezzük fel, fejlesszük a képességeinket, gyakoroljunk, és adjuk tovább a tehetségünk gyümölcseit, és nem utolsósorban élvezzük az eredményeit. Minden embernek átlagosan 10 irányban van talentuma. Mindenki fel tudja sorolni a saját 10 tehetségét? És mennyit használ belőle minden nap? És az elmúlt három év során mennyit használt belőle?

Önfegyelem

Ez a reziliencia-összetevő a szívet érinti, átvitt értelemben és közvetlenül egyaránt. „Megölöd a szíved a dohányzással, kevés alvással, mozgáshiánnyal, túlsúllyal és a negatív stresszel. Támogatod a szíved oxytocinnal, mozgással, napi 7-8 óra alvással, pozitív emberi kapcsolatokkal és elegendő mennyiségű víz elfogyasztásával”. Az önfegyelem a biztonságos életkörülményeket jelenti, amelyben eleget mozgunk (napi 9000 lépést megteszünk), eleget alszunk ( napi 7-8 órát), megfelelően táplálkozunk, és ami nagyon fontos : adunk magunknak egy kis csendet. Minden nap.

Tudatosság és szenvedély

Az életvezetés során meg kellene határozni a munka és a magánélet területén a küldetésünket. Ezek után 5 évente újra kell írni ezt a listát. Példaként az előadó azt hozta fel, hogy ő most a személyes küldetéseként időt szeretne szánni Istenre, saját magára és a családjára.

Egészséges kapcsolatok

Ennek a képességnek a kiépítése akkor lehetséges, ha szeretjük saját magunkat. Ha ismerjük, elfogadjuk, megbocsájtunk magunknak. A másik alapfeltétel a párbeszédre való nyitottság. Ha valaki azt hallja egy emberi kapcsolatában, hogy „mindig…”, akkor ő az emberi kommunikáció egy igen agresszív formájával találkozik. Ha pedig a „soha…” kifejezés jelenik meg, akkor ez előítéletet jelent. A párbeszéd ezekkel szemben figyelmet, ötletet jelent, amelyek segítségével együtt lehet tovább növekedni. A mentorálás olyan formája a kapcsolódásnak, amely együttesen segíti a növekedést.

Erőforrásaink

A reziliencia kiépítéséhez erőforrásokra van szükség. Ezek egy része strukturális alapokon nyugszik. Az, hogy a munkánk a tehetségünkkel egyensúlyban álljon, kihívásokkal rakjuk tele az életünket, legyen a körülöttünk lévő környezetben misszió, amit követhetünk, és pénzügyi téren egészségesek legyünk. Mindezek elsősorban a társadalomban elfoglalt helyünktől függ, amit meg kell keresni, és el kell foglalni. De a szociális erőforrásainkra sokkal jobban hathatunk mi magunk is. Pozitív életszemléletű barátokkal vegyük körbe magunkat, és az értékelő, visszajelző kultúrát mi is alakíthatjuk. Inspiráló célokat állíthatunk magunk elé, és a már említett mentoringot, mint egymást emelő hálózatosodást a hétköznapok során is gyakorolhatjuk.

Fotó: Turcsány Torda


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A reziliencia maratont és nem sprintet jelent
2. oldal - A múlttal való megbékélés