Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 4 éve

A személyiségfejlődés egyik legjobb módja az, ha recruiternek állunk

Sokan sokféleképpen vélekednek a recruiter/személyzeti tanácsadó/fejvadász szakmáról, az általános vélemény azonban nem éppen pozitív. Cikkünkben kiemeltünk egy fejvadászok által sokat használt kompetenciát, a türelmet.

images

Régóta dédelgetem azt, hogy ezt a nagyon szép és egyben iszonyatosan nehéz szakmát a magam sajátos módján megvédjem a támadásoktól, és olyan oldaláról világítsam meg, amit kevesen tesznek. Ezzel talán új rajongókat is sikerül toboroznom a szakmának, hiszen ma már nem csak Java fejlesztőt, de recruitert is nagyon nehéz találni.

Arra gondoltam, hogy valamilyen fokú rendszerességgel kiemelek egy-egy kompetenciát azok közül, melyeket a legtöbbet használunk a munkánk során; teszek mellé valami kevésbé szárazat, hogy ne unjátok el magatokat, és lesz, hogy némi tanáccsal is szolgálok.

Egy közismert kompetenciát választottam indításnak, ami természetesen nem csak a recruiterekben van jelen. Nézzük azonban, hogy a türelem milyen formában is mutatkozik meg egy fejvadász mindennapjaiban.

Ügyfél: egyet se aggódj! Az ügyfelek is sokat küzdenek ezzel a kompetenciával, hiszen nekik szinte azonnal kell a jelölt, de még ha meg is találtad azonnal, sajnos van, hogy már nem is olyan fontos számukra. Ilyenkor megértőnek kell lennünk, mert nem tudhatjuk, hogy mi áll a háttérben. Őket is valószínűleg több oldalról presszionálják, és ne higgyük azt, hogy minden vágyuk, hogy minket bosszantsanak.

Jelölt: a jelöltekre, főleg a jobbakra igenis várni kell! Tudjuk, hogy "a munka nemesít", de valahogy mégsem akar mindenki feltétlen királyi címet viselni. Ráadásul, akik meg királynak képzelik magukat, már nem biztos, hogy új kihívásokat keresnek.

Kutatás: ez sajnos alapkövetelmény a munkánk során és nem fakultatív program. Mivel nem mindig látszódik azonnal az eredmény, ezért aki nem kitartó és türelmes, az hamar visszaadja az ipart. Mondjuk, jobb is inkább ekkor abbahagyni, mint beadni a kulcsot!

Munkatársak: már hallották tőlem és most sem mondhatok mást: Ne aggódjunk, hogy alig van jelölt, mert mindig csak egy kell, akit majd felvesznek. Ugye milyen vigasztaló?

Interjú: előfordul, hogy a behívott jelölt elfelejt megjelenni az interjún? Ne hívd fel üvöltve, hogy hol a bánatban van! Lehet, hogy a spam-be ment a meghívónk, vagy épp Sziget utáni "másnap" van nála, netalántán épp koccanásos balesete volt miközben hozzánk igyekezett. Láttam már ilyet, nem vicc.

Visszajelzés: a visszajelzések megérkezése sokszor éveknek tűnik és mondjuk sokszor tényleg évekről beszélünk. Ne csüggedj, hanem kérdezz, telefonálj, kopogj be, vagy valami. Hidd el, hálás lesz a másik fél; nekem legtöbbször megköszönik. Az sem tragédia, ha nem, mert majd máskor megköszöni más!

Bízom benne, hogy az olvasmány tanulságos és motiváló volt, ugyanis hamarosan folytatjuk egy újabb kompetenciával!

Addig is türelem

do_McRoy
Follow hrportal_hu on Twitter