A sztrájkjog itthon és külföldön

A sztrájk munkavállalói alapjog

A sztrájkjoggal összefüggésben az alapoktól érdemes kiindulni. Az ILO kidolgozott egy ajánlást a sztrájk fogalmára, mely szerint a sztrájk a munkavállalók egy vagy több csoportja, illetve a szakszervezet által kezdeményezett, a munkavállalók közös gazdasági és szociális érdekének biztosítására szolgáló időleges munkabeszüntetés annak érdekében, hogy a munkavállalók kikényszerítsék valamilyen követelésük teljesítését, illetve ellenállásukat fejezzék ki valamivel szemben, vagy így nyilvánítsák ki sérelmüket, esetleg más munkavállalókat támogassanak követeléseikben, vagy szolidaritást vállaljanak azokkal sérelmeikben.

Az ILO a sztrájkjogot egyebekben a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. számú, valamint az egyesülési szabadság, valamint a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú egyezményekből vezeti le. Elismeri a sztrájkjogot az ENSZ Közgyűlése által elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya, az Európai Szociális Charta, valamint az Európai Unióról szóló szerződés is. Deklarálta a sztrájkjogot az Alkotmány 70/C §-a is, valamint védelmébe vette az Alkotmánybíróság is számos határozatában.

2010 előtt a sztrájkjog gyakorlása csupán bizonyos területeken volt akadályozva

A hazai szabályozás szerint a sztrájk a munkavállalókat, illetve érdekképviseleteiket gazdasági, illetve szociális érdekeik védelme érdekében megillető jog. A sztrájkhoz való jog nem korlátlan, bizonyos esetekben annak nincsen helye. A korlátozásokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság alkotmányos aggályt azonban nem látott. A sztrájk vonatkozásában kulcsfontosságú a jogszerűség kérdése. A jogszerű sztrájkban résztvevő munkavállalót ugyanis megilletik a munkaviszonyból eredő jogosultságok a kiesett munkaidőre járó munkabér és kizárólag a munkavégzéshez kapcsolódó további juttatások kivételével.

A sztrájktörvény sokáig zárt, taxatív felsorolást adott, amely szerint a sztrájk akkor volt jogellenes, ha azt nem a munkavállalók vagy érdekképviseleteik, nem a gazdasági és szociális érdekeik védelmében kezdeményezték, a kezdeményezők megsértették az előzetes egyeztetés kötelezettségét, ha Alkotmányba ütköző célra irányult, bírósági döntési hatáskörbe tartozó egyedi munkáltatói intézkedéssel vagy mulasztással szemben kezdeményezték, valamint ha a KSZ hatályának ideje alatt kezdeményezték a kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében. A taxatív felsorolásból és a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezéséből következően csak kizárólag a törvényben konkrétan meghatározott esetekben volt jogellenesnek minősíthető a sztrájk.

Ez azt jelentette, hogy a sztrájktörvény 2010. évi módosításáig a még elégséges szolgáltatás mértékében, illetve feltételeiben történő megállapodás elmaradása sem minősült jogsértőnek. A törvény kimondta ugyan, hogy annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság úgy értelmezte a jogszabályt, hogy önmagában az, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál a sztrájk gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához. Az EBH2008.1814. számú elvi határozatában pedig úgy foglalt állást, hogy a kollektív szerződés a sztrájktörvénnyel ellentétesen azt sem írhatja elő, hogy sztrájk jogszerűen csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható.

2010 után a sztrájkjog gyakorlása ellehetetlenült

A 2010-es törvénymódosítás eredményeképpen a jogellenesség fogalma további, általános kategóriákkal bővült ki. Ilyennek minősül a sztrájk, amennyiben a felek a sztrájk gyakorlása során nem működnek együtt, a sztrájkjoggal való visszaélés esetén, valamint amennyiben a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet folytató szolgáltatónál az elégséges szolgáltatás teljesítését gátolja. A módosítást követően a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit törvény állapíthatja meg. Ilyen a személyszállítási és a postai szolgáltatások esetén létezik. Ennek hiányában a felek vagy megegyeznek, vagy ha nem, a bíróság dönt. A munkaügyi bíróság nemperes eljárásban, szükség szerint a felek meghallgatását követően dönt. Fontos, hogy ezek hiányában jogszerű sztrájk nem tartható.

Fogalmilag kibővült jogellenesség, valamint széles körű kárfelelősség korlátozzák a sztrájkjogot

A probléma a megváltozott szabályozással kétrétű: Egyrészt az általános kategóriák beemelésével (joggal való visszaélés, együttműködési kötelezettség) a jogalkotó a jogszerűséget definiálatlan fogalmaktól tette függővé. Másrészt pedig az elégséges szolgáltatásban való megállapodás is a jogszerűség feltételévé vált, melyet vagy törvény definiál vagy pedig a felek határoznak meg. A törvényi meghatározással az a gond, hogy az elégséges szolgáltatás szintjét olyan magasan határozza meg, ami a sztrájkot észrevétlenné teszi. Egyéb területeken pedig a feleknek kell megállapodniuk az elégséges szolgáltatás mértékében, mely hiányában a bíróság dönt. A bíróságok ugyanakkor az elégséges szolgáltatás kérdésében nem képesek határidőben döntést hozni. Ennek következtében előfordult, hogy a döntés akkorra született meg, mire a sztrájk aktualitását vesztette. Az is sokat mondó, hogy a sztrájk jogszerűségének a kérdésében a jogszabály módosítás óta nem született olyan bírósági ítélet, mely érdemi eligazítást nyújtott volna. A jogszerűség kérdése pedig az új Ptk. által bevezetett kártérítési felelősségi szabályok miatt különösen hangsúlyos. Nem csoda, hogy a módosítás óta eltelt időben nem sok sztrájkról lehetett hallani.

dr. Kéri Ádám
LIGA Szakszervezetek
jogi szakértő