Becsapós béremelés: kevesebb pénz a zsebben?

Jól alakultak a bértárgyalások a BKK egyik alvállalkozójánál: 10,5 százalékkal nő a bértömeg, 18,7 százalékkal pedig az alapbér idén az ArrivaBusnál, így az alágazaton belül ez a legmagasabb emelés 2026-ban – adta hírül a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet. Koránt sem minden cégnél ilyen sikeresek a tárgyalások, mint az Arrivanál. 

„Számos olyan cég van, amely elvégzi ugyan a kötelező minimálbér-, és garantált bérminimum emelést, további béremelésre nem képes, vagy nem hajlandó. Volt olyan cég, amelynél kerek perec kijelentették, hogy a béremelést csak leépítés árán tudnának megvalósítani” – mondta a HR Portálnak Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke. 

Hozzátette: a másik véglet a MÁV-csoport, ahol a minimálbér-, és a garantált bérminimum emeléshez igyekeznek igazítani az idei béremeléseket, nehogy az elmúlt években elért bérpozíció romoljon az idén. Eszerint a kiegészítő bérfejlesztéssel a MÁV-csoport dolgozóinak alapbére 9,6 százalékkal nő, az összes emelést és juttatást beleszámolva 13 százalékkal kereshetnek többet az idén. Januárban és februárban a korábbi megállapodás szerint 4,7 százalékos az emelés, de a hétfői megállapodás alapján márciustól a megemelt alapbér további 4,7 százalékkal nő. 

Alacsony béremelési ajánlatok

Számos helyről azonban az a visszajelzés érkezett a MASZSZ-hoz, hogy az inflációt meghaladó béremelésre nincs lehetőség, miközben ennél alacsonyabb ajánlatokkal indulnak a tárgyalásokon. „Ha csak az infláció szintjén mozgó béremelést ajánlanak a cégeknél, azt a szakszervezetek képviselői nem minden esetben írják alá, azokat a cégek így legfeljebb egyoldalúan valósítják meg az emelést, rosszabb esetben pedig visszalépnek ettől, amire sajnos szintén akad példa” – tette hozzá a szakszervezeti vezető. 

„A vasas szakmákban nem jellemző a minimálbér körüli foglalkoztatás, a garantált bérminimum már egyes területeken inkább. Ezzel együtt mindig meghatározó a minimálbér-emelés mértéke” – mondta a HR Portálnak László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke. „A minimálbér ugyanis egy irányadó szám, amit a munkaadók is várnak és a munkavállalók is árgus szemmel figyelnek, mert ha nem is reális az emelésnek ez a mértéke az ő munkahelyükön, mégis sokan elvárnák azt. Az utóbbi időben azonban ettől igencsak elmaradnak a szektorban az emelések” – tette hozzá az érdekképviseleti vezető. 

Hangsúlyozta: a minimálbérnek emellett egy feltoló hatása is van a legalsó bérszinteken. „A bértárgyalások egy része már szeptemberben elkezdődött és ahol már tavaly – november végén, december elején – megszületett a megállapodás, ott jobbak lettek a béremelés számai, jellemzően 7,2%-8,5% közötti béremelésekről született döntés. A járműgyártást is magában foglaló szektorban azonban a bizonytalanság miatt azonban az év végén a korábbiakhoz képest jóval kevesebb megállapodást sikerült megkötni. A minimálbér-emelés bejelentése óta kisebb mértékű – 5,5%-7,3%-os – bérnövekedési ajánlatok vannak az asztalon” – vázolta a helyzetet László Zoltán. Zlati Róbert pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy eddig jellemzően a kisebb és/vagy a magyar tulajdonú cégeknél született megállapodás, a külföldi tulajdonú vállalatoknál a gazdasági évforduló eltolódik tavaszra, így náluk a bértárgyalások is csak mostanában indulnak be.

Sztrájk a láthatáron?

Zlati Róbert szerint nehezített terepen folynak a tárgyalások, sok cég esetében nem lehet túl nagy rugalmasságot tapasztalni a béralku során. Létszámnyomás ugyanis mostanság nincs a cégeken – nincs annyi munka, így annyi munkavállaló sem kell, ez adott esetben rontja a dolgozók alkupozícióját, emellett a gazdaság várt beindulásának elmaradása is nehéz helyzetet eredményez. „Sok cég ugyanis a tavalyi évben kivárt, megtartotta az embereit, megadta a béremelést, de azzal szembesülnek, hogy még mindig nem indul a gazdaság, nincsenek megrendelések, ezért vannak olyan helyek, ahol létszámleépítésről is szó van, sőt néhol ezek már meg is történtek” – vázolta a munkaerőpiaci helyzetet a MASZSZ elöke. 

László Zoltán szerint a béremelési potenciált jól mutatja az autóipar helyzete. „Az autóipari beszállítóknál, a második körtől lefelé már gyengébb képességű munkáltatókkal találkozunk, mint például azok, akik a repülőgépiparnak dolgoznak be, vagy éppen az egészségügyi eszközgyártásba”. Az autóipar beszállítói láncolata annál gyengébb és sérülékenyebb, minél távolabb van a csúcs gyártótól. A minimálbér mértéke, az elérhető távolságban lévő konkurenciánál kapható bérek mellett a harmadik fontos szempont gyakran az adott cég jövőképe, milyen termelési igényeket tudnak prognosztizálni. „Ez utóbbi téren vagyunk a legnagyobb bajban, mert nagy a bizonytalanság és mi azt már régen megtanultuk, hogy az autóiparban a lenagyobb probléma a bizonytalanság. A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan” – jelentette ki a Vasas Szakszervezet alelnöke, aki felhívta a figyelmet, hogy az ipar növekedéséről szóló kormányzati várakozások is rendre elmaradtak az eredményektől és meglátása szerint a gyenge teljesítmény a szektorban az első negyedévben is folytatódni fog. 

„A munkáltatók jórésze úgy látja, hogy esetleg a második negyedév végétől mozdulhatnak majd a rendelési állományok, talán addigra várható valamilyen felpezsdülés az iparban” – tette hozzá. Tapasztalataik szerint a munkavállalók ugyan látják a jelenlegi helyzet nehézségét, ezzel együtt sokan már nem tudnak kompromisszumokat kötni és egyre többen a sztrájk felé kacsintgatnak. „Négy cégnél, amellyel kapcsolatban vagyunk éppen a sztrájkbizottság megalakítását fontolgatják, mert dolgozók egy jelentős része még ilyen körülmények közt is hajlandó lenne sztrájkolni. Nem kizárt ezért, hogy a Szakszervezet a közeljövőben országos „hangulatfelmérésbe” kezd e téren – jelentette ki az alelnök. Hozzátette: „a sztrájk nem célunk, csak a legvégső eszköz, ezért arra törekszünk, hogy fehér asztal mellett megegyezés történjen, ennek ellenére legutóbb tavaly nyár végén is sor került munkabeszüntetésre az egyik győri cégnél”. 

Egy esetleges nyomásgyakorlással kapcsolatban Zlati Róbert úgy fogalmazott: "lehet azt mondani, hogy Magyarországon nem tiltott a sztrájk, ugyanakkor eléggé meg van nehezítve. Ha az érdekképviselők nagyon kinyitják a szájukat, akkor munkáltató egy kicsit könnyebben lép a megfélemlítésük irányába, mint más európai országokban" - tette hozzá. "Választási kampány idején inkább a politika veszi át a terepet, ezért a szakszervezet most óvatosabban nyúl ehhez a kérdéshez, bár már hallunk kialakuló konfliktusról" – foglalta össze véleményét a MASZSZ vezetője.   

Becsapós emelés

László Zoltán szerint az elmúlt években nem volt jellemző a konfrontálódás, a nehezebb időszakban erősebb volt a munkahely megtartása iránti vágy, ma azonban sokkal türelmetlenebbek az emberek. A Covid után ugyanis változás volt érzékelhető a munkaerőpiacon: prognózisokkal ellentétben nem omlott össze a foglalkoztatás, 2021-2024-ig nagyon erős munkaerőigény jelentkezett a feldolgozóiparban, ezért az emberek a korábbinál sokkal könnyebben váltottak munkahelyet. Az utóbbi egy évben változott a trend: megszűnt a jelentős munkaerőigény, nem könnyű váltani, az elvándorlási nyomás ezért enyhült a munkáltatókon. A munkavállalói attitűd azonban megváltozott, sokan azt mondják, hogy „ha nem kapok megfelelő fizetést, akkor én nem küzdök tovább ezért a munkahelyért”. 

Az utóbbi időben ugyanis a tapasztalatok szerint a munkáltatók nem az alapbér növelésére szeretnek koncentrálni, hanem a béren kívüli elemekre, amelyeknek az a negatívuma, hogy csak adhatók, valamihez kötöttek, nem kiszámíthatók. Tapasztalataik szerint a feldolgozóiparban számos vállalkozásnál ott tartanak a dolgozók, hogy a jövedelmük legfeljebb 60%-a alapbér, az összes többi az valamilyen pótlék, bónusz, juttatás. Sokan kerültek abba a helyzetbe, hogy miután nincs olyan nagy termelési volumen, ezért sok cégnél kevesebb műszak van – sokan visszaálltak háromról kettőre, vagy akár egyre például a Mercédesz is! – több cég csökkentette a hétvégi túlórák lehetőségét, átszervezik a munkát stb. A plusz idők megszűnése a munka-magánélet egyensúlya miatt persze jó, de sajnos az átalakult bérstruktúra miatt ez már megélhetési gondot jelent. 

Így előállhat az a helyzet, hogy bár a minimálbér nőtt, de a jövedelmek alacsonyabbak most, mint 2025 elején. A munkavállalók az alapbér-emelést várják, hiszen az mindenhol máshol is megjelenik: a táppénzben, a műszakpótlék számításnál és számos helyen. „Sajnos bizonyos helyeken úgy oldják meg az alapbér emelését, hogy egyes adható bónuszokat átmozgatják az alapbérbe, ami jelent ugyan alapbérnövekményt, de azok számára, akik ezeket a bónuszokat rendszeresen elérték, azoknak ez nem okoz bérnövekményt, vagy csak alig” – mondta a szakszervezeti vezető. 

Az infláció pedig jelentős nyomást helyez az alacsonyabb keresetűekre, a megélhetési költségek pedig ennél is nagyobb mértékben növekedtek. Úgy látják, az albérleti díjak – főleg a keleti országrészben – jelentősen megdrágultak, egy év alatt akár háromszor is emelkedett, így a havi bérük jelentős része elmegy a lakhatásra. A szakszervezet szerint a munkavállalók sokkal határozottabban megfogalmazzák az igényeiket és sokkal határozottabban fel is szólalnak a saját érdekükben. „Ilyen év végénk nem volt az elmúlt 10 évben, hogy december végén - január elején 5-6 cégtől jelentkeztek volna be, hogy segítsünk nekik szakszervezetet alapítani” – összegezte a tapasztalataikat László Zoltán. 

Nyitókép Freepik