Betartották Orbánék a legnagyobb ígéretüket?

Vegyesen értékelték a HR Portálnak nyilatkozó szakértők a második Orbán-kormány munkaerőpiacon elért eredményeit. A foglalkoztatottak köre ugyan 250 ezerrel nőtt és átlépte a bűvös négymilliós határt is, ám többen kifogásolták, hogy a bővülés nagy része közmunka.

Ha az egymilliós célt vesszük figyelembe, akkor kifejezetten rosszul áll a kabinet, miután a KSH statisztikáiban megjelenő adatok a közfoglalkoztatottakkal és a külföldi munkavállalókkal együtt adják ki ezt a négymillió feletti számot- mutatott rá Kadlót Tibor a Policy Solution politikai elemzője. Szerinte enélkül 100-150 ezres lehet a valódi bővülés, de létezik olyan pesszimista számítás is – például a GKI Gazdaságkutatóé –, amely szerint a külföldi munkavállalók és a közmunkások nélkül lényegében stagnált a foglalkoztatottság.

Márpedig a közmunkásoknak csak elenyésző része kerül vissza az elsődleges munkaerőpiacra – mutatott rá korábban a HR Portálnak nyilatkozva Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatója. Szerinte a foglalkoztatás rossz helyzetét nem lehet közmunkásokkal megoldani, és nem igaz az a sokat hangoztatott érv, miszerint közmunkával a régóta munka nélkül lévő embereket is vissza lehet vezetni az elsődleges munkaerőpiacra. A valóság ennél sokkal szomorúbb, a közmunkaprogramban résztvevők csak az esetek 10-20 százalékában jutnak "valódi" munkához.

Másként látja a helyzetet viszont Pesuth Tamás, a Nézőpont Intézet gazdasági elemzője, aki szerint a közmunka elsősorban nem hatékonysági, hanem gazdaságstratégiai kérdés. Úgy vélte, ez a foglalkoztatási forma elősegíti a tartósan munkanélküliek integrálódását a munkaerőpiacra.

A vita mindenesetre még nem eldöntött, jelenleg ugyanis nincs olyan kutatás, amely megivzsgálta volna, hogy hány volt közmunkás tudott később elhelyezkedni.

A lehetetlen küldetés: munkát találni három hónap alatt

A közmunka után talán a munkanélküli segély folyósítási idejének drasztikus csökkentése váltotta ki a legtöbb vitát a munka világát érintő változtatások közül. A korábbi kormányok idején ugyanis 9 hónapig járt a segély, az Orbán-kormány viszont ezt levitte három hónapra. A KSH adatai szerint, ha valaki elveszíti az állását, akkor átlagosan 18 hónap múlva tud újra elhelyezkedni. Pesuth Tamás jónak tartja a 3 hónapos munkanélküli segélyt, szerinte ugyanis ez rendkívül erős ösztönző a mihamarabbi elhelyezkedéshez.

Kadlót Tibor saját elemzésükre hivatkozva ugyanakkor kifejtette, hogy az EU-n belül a magyar rendszer nem csak példátlanul rövid ideig nyújt segítséget az álláskeresőknek, hanem rugalmatlan is. Nem veszi figyelembe például, hogy nagyobb segítséget igényelnek a frissdiplomások, a képzetlenek, vagy a nyugdíj előtt álló munkavállalók. A jelenlegi magyar szabályozás összességében tehát nem nyújt megfelelő biztonságot a munkájukat elvesztők számára, hiszen átlagosan a három hónap többszöröse a munkakeresés időtartama.

Régiós összevetésben nem jó a helyzet

Az elmúlt 3-4 év során Csehország mellett hazánkban nőtt a régió országai között a legnagyobb mértékben a foglalkoztatottság, ám ez az eredmény alapvetően a közmunkával és a külföldön munkavállalókkal kozmetikázott adatoknak köszönhető. Régiós összehasonlításban ennek ellenére is lemaradásban van Magyarország. Az Eurostat 2013 harmadik negyedévére vonatkozó adatai szerint 59 százalékos volt Magyarországon a foglalkoztatottsági ráta a 15-64 évesek körében, ettől még Szlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban és Romániában is magasabb a munkavállalók aránya 1-2 százalékkal. A régiós szinten is kiemelkedő Csehországtól pedig igen jelentős, közel tíz százalékpontos a lemaradásunk – hívta fel a figyelmet Kadlót Tibor.

Pesuth Tamás abban egyetértett, hogy összességében elmaradást láthatunk a régiós országokhoz képest a foglalkoztatottság szempontjából, de a tendenciákat tekintve javuló kép mutatkozik. Szerinte számos kormányzati intézkedés segíti a foglalkoztatás bővülését. Ide sorolható egyebek mellett a rugalmasabb foglalkoztatást segítő új munkatörvénykönyv, a munkahelyvédelmi akcióterv illetve a kkv szektor támogatása. Ráadásul a kormánytól független jegybank kkv hitelezést segítő programja is pozitívan járulhat az új munkahelyek teremtéséhez – mondta.

Kadlót Tibor szerint a kormány tevékenységét kettősség jellemzi a munkahelyteremtés szempontjából. A nagyvállalatokkal kötött stratégiai megállapodások segítik a kitűzött célt, ám a multinacionális cégekre kivetett különadók – kiegészülve a nem kiszámítható gazdasági környezettel – ártanak a foglalkoztatás bővülésének.

Úgy vélte, ugyanez a kettősség jellemzi a kkv-szektorra vonatkozó szabályozást is. A kis cégek számára nyújtott vissza nem térítendő támogatások, valamint az MNB növekedési hitelprogramja valóban a szektor fellendítését célozzák. Az Orbán-kabinet gazdaságpolitikájának több eleme viszont itt is nehezíti a foglalkoztatottak bővülését. Ilyen például a tranzakciós illeték, az áthárított bankadó, de a növekvő adminisztrációs terhek, vagy a kft-k alapításához szükséges törzstőke jelentős megemelése is ilyen kedvezőtlen fejlemény. A kettősséget jellemzi, hogy miközben a kkv-szektor fejlesztését fontos célként kommunikálja a kormány, az utóbbi években rekord számban szűnnek meg a cégek – fogalmazott.

Még mindig nehéz kijönni a fizetésből

A minimálbér bruttó havi összege majdnem 40 százalékkal emelkedett 2010 és 2014 között, de a nettó bér mindössze néhány ezer forinttal – hívta fel a figyelmet Kadlót Tibor, aki szerint az emelkedés így alig követte az infláció növekedését.

Az alkalmazásban állók bruttó átlagbére 188 ezerről 216 ezer forintra nőtt 2010 és 2013 között, ez viszont igen nagy szórást mutat: a leggazdagabb rétegek nettó bére tovább növekedett, míg a szegényebb vagy átlagkerestűeké csökkent. Problémát továbbra is az jelenti, hogy magasak a munkát terhelő közterhek, ami a foglalkoztatás bővülésének egyik fő korlátja.

Pesuth Tamás úgy vélte, a reálbérek emelkedése élénkítheti a fogyasztást, ami a gazdasági növekedés támasza lehet. Ugyanakkor hosszabb távon a bérnövekedés alapját a termelékenységnövekedésnek kell meghatároznia.