Álmodni, de azért a földön maradni

Németh Orsolya résztvevőt látássérülése miatt valószínű sosem vették volna fel álmai állásába, a televízióba. „Fogyatékossággal élő emberként általában a hiányosságaink, vagy jobb esetben a megmaradt képességeink alapján értékelnek minket. Amikor egy fogyatékos fiatal pályaválasztására kerül sor, vagy a foglalkoztatási rehabilitáció ideje érkezik el, akkor olyan kérdések mentén próbálják a szakértők az életüket segíteni, hogy például mire képes egy látássérült ember, milyen munkát tud ellátni egy mozgássérült, milyen képzéseken vesz részt egy siket, milyen feladatokat tud megoldani egy értelmi fogyatékos vagy autista személy. De sokkal ritkábban merül fel kérdésként, hogy miről álmodik, mit szeretne, mik az ő vágyai, tervei, elképzelései a saját jövőjéről” - fogalmazza meg a problémát, és hozzáteszi, hogy a fogyatékos embereknek sokkal reálisabb álmaik vannak, mintsem hogy visszakapják elveszített képességeiket. „Nem azt szeretnénk, ha a megváltozott munkaképességünk, százalékaink, papírjaink miatt vennének fel minket, hanem azt, ha a képességeink, tudásunk, tapasztalataink képviselnék azt az értéket, amiért minket választanak.”

Egy nap „ég és föld” között

Tibinek is reális álmai vannak, hiszen jól tudja, hogy számos okból kifolyólag, például az akadálymentesítés hiánya miatt, nem tudna dolgozni az intézetben. Matematikából viszont jeleskedik, és a nap folyamán egyértelműen kiderül, a meteorológusok sem a békát kérdezik meg, amikor előrejelzésről van szó, nem is az ablakon tekintenek ki (bár szerintük az a legpontosabb), hanem komoly matematikai képleteket használnak a legfontosabb meteorológiai paraméterek és időjárási jelenségek rövid- és hosszú távú előrejelzéséhez vagy a klímamodellek készítéséhez. A fél munkanap során betekintést nyerhetünk a különböző osztályok munkájába, és picit meg is lepődünk, mennyi mindennel foglalkozik az intézet.

A Meteorológia szakkönyvtárban T. Puskás Márta könyvtárvezetőtől megtudjuk, hogy már az 1800-as évektől gyűjtik a könyveket, mára közel 10 ezer könyvből álló gyűjteménnyel rendelkeznek. Klajbán Sándor a múzeumot mutatja be nekünk, itt derül ki, hogy Tibit már gyerekkora óta nagyon érdekli az időjárás; kiskorában megkérte édesapját, hogy rakjon az ablaka elé egy hőmérőt, hogy mindig tudja, hány fog van. „Most már a madáretetőben tartom az érzékelőt, amely digitálisan, rádióhullámokon keresztül küldi be az adatokat a kijelzőre” - mondja, és azt is elárulja, hogy rendszeresen összehasonlításokat végez a különféle előrejelzések között. „Mindegyik más mutat” - jegyzi meg nevetve, és később megtudjuk, hogy ez egyáltalán nem véletlen, vagy épp egy dilettáns meteorológus műve. Vannak olyan időszakok, amelyeket sokkal nehezebb előre jelezni, és 2-3 hetes időtávlatban maximum csak átlagos időjárást lehet mutatni, a harminc napos előrejelzés csak tippelés. Tibi kérdésére, hogy látták-e a tavaszi hideget, az Időjárás-előrejelző és Veszélyjelző Osztályon adják meg a választ: 4-5 nappal előtte már egyértelműen meg lehetett jósolni. Tibi elmondja, hogy ezen az osztályon tudná magát a leginkább elképzelni, mert itt tudná hasznosítani matematika tudását, és számítógépen dolgozhatna, ráadásul mindig is nagyon érdekelte, hogyan készül az előrejelzés.

Bár a stúdió is nagyon érdekes, ahol 2011-ig forgatták az időjárás-jelentéseket, és a klímamodellező csoport is izgalmas előadást tart nekünk a jövőben várható éghajlati változásokról, Tibit az informatikai rendszer nyűgözi le a leginkább. Tölgyesi László, az Informatikai és Módszertani Osztály vezetője megmutatja nekünk azokat a szekrényi méretű szuperszámítógépeket, amelyek diszk alapú tárolójukon 120 terrabájt, szalagos tárolójukon 870 terrabájt adatot tudnak eltárolni. „Úgy kell működtetniük egy egész infokommunikációs rendszert, hogy egy pillanatra sem állhatunk meg, hiszen minden pillanatban érkezik valamilyen adat. A másik nagy feladatunk, hogy ezeket az adatokat az idők végezetéig megőrizzük, megvédjük a kiberbűnözéstől, vagy a szimpla emberi hibától” - osztja meg a kihívásokat Tölgyesi László.

„Nagyon jól éreztem magam, sokat jelentett, hogy ilyen kedvesen fogadtak, és csak úgy lesték minden gondolatomat” - mondja el Tibi a nap végén, és hazatérve mindannyian úgy érezzük, jó volt ég és föld között repülni, álmodozni - még ha csak egy napra is. Ez kezdetnek elég is, hiszen minden megvalósítás álmokból születik.

A programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. támogatja. Az idén, március 19-túl 23-ig megrendezésre kerülő programba a magán és non-profit szektoron kívül az állami és önkormányzati tulajdonban lévő foglalkoztatók is bekapcsolódtak, így a BKV, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Kossuth Rádió és az Országos Meteorológiai Szolgálat is.

A fotók forrása: Civil Érték Egyesület

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Egy nap munkában „ég és föld között”
2. oldal - Álmodni, de azért a földön maradni