Egyenlő bánásmód munkaerő-kölcsönzéskor

A munkaerő-kölcsönzés atipikus jogviszony, amikor a munkáltatói oldalon a kölcsönbeadó és kölcsönvevő munkáltató jelenik meg, a harmadik fél a kölcsönadott munkavállaló. A munkaviszony a kölcsönbeadóval létesül, a munkavállaló foglalkoztatása a kölcsönvevőnél valósul meg. Vannak európai országok, amelyek megengedik a munkaerő-kölcsönzést, melyre vonatkozóan enyhébb vagy szigorúbb szabályokat írnak elő. Ezek egy része az egyenlő bánásmód érvényesítésére irányul. Egyes országokban csak meghatározott körülmények, például helyettesítés és/vagy, idénymunka céljából kerülhet sor kölcsönzésre, melynek időtartamát korlátozzák, a kölcsönvevőnél állandó alkalmazásban állók létszámát kvótához kötik, a kölcsönzött munkavállalók bérét az állandó alkalmazottakat megillető bérszínvonalnak megfelelően állapítják meg. Van olyan ország, ahol tiltják a kölcsönzési tevékenység folytatását.

Szigorú szabályok Magyarországon

Hazai viszonyok között a Munka törvénykönyve a kölcsönzés időtartamát nem korlátozza, az elvégzendő munkák köre sincs behatárolva. A törvény többek között ugyanakkor előírja, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodásban nem lehet korlátozni, illetve kizárni a kölcsönbeadott munkavállalót megillető jogokat. A munkavállalóra a kölcsönvevőnél irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A kölcsönzés során a munkáltatót megillető jogokat és kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorol(hat)ja.

A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak:

a munkavállaló munkavédelmére,

a nők, a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására,

az egyenlő bánásmód követelményére,

a munkavégzésre,

a munkakör átadás-átvételére,

a munkaidőre és pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása,

a természetbeni munkabér, valamint a közvetlenül adott szociális juttatás biztosítása tekintetében.

Az egyenlő elbánás követelményének érvényesítése szempontjából az egyéb tényezők mellett relevanciával bír a kölcsönzött munkavállaló munkakörének és díjazásának megállapítása. A kölcsönzött munkavállaló munkakörét az elvégzendő munka jellegének, személyi alapbérét a kölcsönzött munkavállalót foglalkoztató, azonos munkakörben lévő munkavállaló(k) személyi alapbére alapulvételével kell a munkaszerződésben meghatározni. Előfordulhat, hogy a szervezeti egységen belüli összehasonlításra nincs lehetőség. Ebben az esetben a kölcsönvevő tevékenysége szerinti ágazatban fizetett, a kölcsönzött munkavállaló munkakörével azonos munkakörben dolgozó(k) személyi alapbérét kell figyelembe venni.

Nem mindegy a kölcsönzés hossza

Az egyenlő bánásmód követelményének betartása érdekében hat hónapot meghaladó kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállaló számára is biztosítani kell azt a személyi alapbért, műszakpótlékot, rendkívüli munkavégzésért, ügyeletért, készenlétért járó díjazást, amelyet a kölcsönvevő a vele munkaviszonyban álló munkavállalóinak fizet. Amennyiben a kölcsönzés keretében végzett munkavégzés időtartama, határozatlan időre szóló folyamatos kölcsönzés esetén az egy évet, a határozott idejű kölcsönzéskor a két évet meghaladja, a munkaviszony alapjá közvetlenül, vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatásokat is adni kell a kölcsönzött munkavállalóknak. Ilyen lehet a távolsági utazási költségek teljes körű megtérítése, üdülési hozzájárulás, étkezési hozzájárulás biztosítása. Ettől érvényesen a munkáltató csak a kölcsönzött munkavállaló javára térhet el, ami azt jelenti, hogy a béren felüli juttatásokat - pozitív elbírálás esetén - a kölcsönzött munkavállalók részére a törvényben meghatározott időtartamhoz képest a munkáltató korábban is biztosíthatja.

Lindner Sándor
Humánpolitikai Szemle 2008/7-8.