Fejben dől el a stressz iránya

Lassan beépül a köztudatba, hogy a stressz nemcsak rossz dolog lehet. A stressz egyfajta általános aktivációs állapotként jelentkezik a szervezetben, ami majdnem ugyanazzal a fiziológiával jár jó és rossz stressz esetén. Utóbbinál azonban felszabadulnak káros anyagok is.

Riadót fúj a szervezetünk, ha olyasmivel találjuk magunkat szembe, ami veszélyeztet minket. Ilyenkor a vegetatív idegrendszer szimpatikus része aktivizálódik, megemelve a pulzus- és légzésszámot, a vérnyomást, a vércukorszintet - mindent megtéve, hogy legyen erőnk és energiánk a harchoz vagy a meneküléshez. Ez a vészreakció - például amikor hatalmasat ugrunk, ha megijesztenek bennünket.

Az 1907-ben született Selye János 29 évesen robbant be a tudomány világába stresszelméletével, már akkor megkülönböztetve a "jó" és a "rossz" stresszt, utóbbinak az eustressz nevet adta. Akár tartósan veszélyeztetőnek tartunk egy helyzetet, akár pozitív értelemben izgalmasnak, olyan hormonális változások is bekövetkeznek, amelyek az egész test alkalmazkodását segítik.

Számtalan stresszforrás létezik, ami szinte mindenki számára negatív, pl. éhezés, haláleset, tartós fájdalom, célnélküliség. Ám a legtöbb esetben fejben dől el, hogy miből lesz negatív és miből pozitív stressz. Egy extrém példával élve az éhezés egy éhségsztrájkolónak lehet jó stressz, mert azt bizonyítja, hogy mindent megtesz a jó cél érdekében. Ha egy hétköznapibb szituációt akarunk megvizsgálni, akkor gondoljunk egy állásinterjúra. Ha a stresszt rosszként éljük meg, akkor valami ilyesmit gondolunk: "Úristen, mi lesz itt? Nagyon félek, biztosan nem tudok majd válaszolni a kérdésekre és úgysem vesznek fel." Ezzel ellentétben, ha a stresszt pozitívnak tekintjük, akkor azt gondolhatjuk, hogy "Biztos izgalmas beszélgetés lesz, remélem felvesznek."

Mikor tudjuk pozitívan értékelni a stresszt?

1. Ha úgy neveltek, hogy a stresszhelyzetre megoldandó kihivásként érdemes tekinteni, nem pedig ijesztő és borzasztó bizonytalanságként.
2. Ha stabil az önbizalmunk, és nem egy aktuális helyzet végkimenetelétől vagy mások ítéletétől tesszük függővé, mennyit érünk.
3. Ha már voltunk hasonló helyzetben és megoldottuk.
4. Ha van az adott helyzetre megoldási módunk, vagy van olyan készletünk, amiből össze tudunk rakni legalább egyet.
5. Ha nem múlik rajta sok, vagyis tét nélküli a helyzet.
6. Ha előre tudjuk, hogy sikertelenség esetén van más megoldási alternatíva a tarsolyunkban.
7. Ha a végkimeneteltől függetlenül tudjuk, át fogjuk gondolni és tanulni fogunk a tapasztalatainkból.

A stressz és a teljesítmény erősen összefüggenek:

Ahány ember, annyiféle stresszor létezik, azaz egyénenként változik, hogy mi okoz stresszt. Míg egy nyüzsgő munkahely valakinek maga a paradicsom, másoknak komoly szorongást okozhat. Minden tevékenységnek más az ideális "stressz-profilja": ha magas a stressz szintünk, nehezen ülünk le olvasni, ha alacsony, nem kezdünk bele komplex feladatok megoldásába.

A legfontosabb, hogy próbáljuk a saját szolgálatunkba állítani a stresszt és nézzük meg, hogyan profitálhatunk belőle. Legyen szó interjúhelyzetről, munkahelyi vagy magánéleti konfliktusról, tekintsünk úgy a szituációra, mint olyan helyzetre, amelyből - függetlenül a kimenetelétől - tanulhatunk valami hasznosat.

Dr. Marik Ágnes
www.selfmapping.com